Belföld

1996: A Tocsik-ügy nyitánya

1996. szeptember 18. A Figyelőben "RENDKÍVÜLI KIADÁS AZ ÁPV RT.-NÉL - A megtakarító" címmel megjelent a Tocsik-ügyet feltáró cikksorozat első része.

Feleslegesen alkalmazott szakértő számára százmillió forintos tételben garantál bevételt az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. Az állami szervezet olyan munkáért fizet súlyos összegeket, amelyet valójában a saját alkalmazottainak kellene elvégezniük – írta Krecz Tibor és Siposs Zoltán.


Egy év alatt 600 millió forintot söpörhet be az államtól az a külső tanácsadó, akit az ÁPV Rt. igazgatósága 1996 januárjától teljhatalommal ruházott fel a helyi önkormányzatokkal folytatott tárgyalások lefolytatására.

Egy 1992-ig fennállt jogi helyzet következtében az önkormányzatok a gazdasági társaságok által használt belterületi ingatlanok értékének megfelelő részvényjuttatási és készpénzigénnyel léptek fel az állami vagyonkezelővel szemben. Az önkormányzatok az ingatlanok forgalmi értékének megfelelő részesedéseket követeltek, az ÁPV Rt. és jogelődei ellenben egy, a cégek alaptőkéjére vetített számítás alapján számolták a részesedést. A Legfelsőbb Bíróság tavaly novemberi döntése után az ÁPV Rt. arra kényszerült, hogy a Dunai Vasmű társasággá alakulásakor már átadott 641,3 millió forint értékű részvényen kívül további 2,348 milliárd forint névértékű részvényt adjon át a dunaújvárosi önkormányzatnak a belterületi földek ellenértékeként. Az önkormányzatok eladdig meglehetősen reménytelen küzdelmet folytattak érdekeik érvényesítéséért. Ügyüket az 1993-ban alapított, 50 millió forint törzstőkéjű Vektor Pénzügyi és Befektetési Tanácsadó Rt. karolta fel, mondván: “csomagban” erőteljesebb nyomást tudnak gyakorolni az ÁPV Rt.-re.

A Figyelő kérdésére Lovas Tamás, a Vektor igazgatója elmondta: eddig több mint száz önkormányzattal kötöttek szerződést, ám üzleti titokra hivatkozva sem az általuk kiharcolt összes követelés nagyságáról, sem a jutalék arányáról, sem a folyósítás módjáról nem volt hajlandó nyilatkozni. Utóbbiról mindössze annyit jegyzett meg, hogy az “különböző módokon történik”. (A HVG 1996. márciusi írása a szegedi önkormányzattal kötött szerződés esetében a Vektor által megszerzett összeg 8 százalékáról plusz a 25 százalékos forgalmi adóról tudósított. Szegednek az ÁPV Rt. a Vektoron keresztül utalta át a pénzt, melyet aztán a pénzügyi tanácsadó a jutalék levonása után továbbított.)

A Vektor tárgyalópartnere 1996 januárja óta T. M., az ÁPV Rt. külső tanácsadója. “Az önkormányzatok e jogcímen (a belterületi ingatlanok utáni követelések – a szerk.) történő részesedésével kapcsolatos megállapodás előkészítésével pénzügyi tanácsadó céget bíztak meg, ezért az ÁPV Rt.-nek is célszerűnek látszott külső szakértőt választani” – fogalmaz az ÁPV Rt. hivatalos lapja, a Heti privinfo (1996. augusztus 13.) – “A külső szakértő cég biztosítja, hogy a megbízó ÁPV Rt. azonos elvek szerinti megállapodást kössön az önkormányzatokkal, akár peres eljárásról, akár peren kívüli egyezségről van szó. A cég feladata az önkormányzatok által bejelentett igények összegyűjtése, felmérése alapján egyeztető eljárást folytat az érintett testületekkel.”

Az idézetben szereplő cég valójában T. M. magánszemély. A rendelkezésünkre álló dokumentumok világosan tartalmazzák: őt és nem egy céget bízta meg az ÁPV Rt. A vagyonkezelő igazgatósága januárban tudván tudta, hogy milliárdos tételű üzletről és számillós tételű szakértői díjról van szó. A tanácsadót illetve a “külső szakértőt” mégsem az ÁPV Rt. belső szabályzatainak megfelelő pályázattal választották ki. T. M. egyedi döntéssel, parlamenti forrás szerint politikai kapcsolatainak köszönhetően halászhatta el versenytársai elől a nagy üzletet.

Az ÁPV Rt. igazgatósága (40/1996. I. 17. számú határozatában) felhatalmazta a külső szakértőt, hogy az önkormányzatokkal konkrét összegekről tárgyaljon. A külső szakértő sikerdíja az önkormányzat igényéhez képest elért megtakarítás 10 százaléka. Az igazgatóság rögtön a felhatalmazásról szóló döntésével 290 millió forint sikerdíjat ajándékozott a külső szakértőnek, ugyanis rögzítette: “… első lépcsőben az önkormányzati igény 11,803 milliárd forint, melyből a készpénzigény 10,002 milliárd forint, a részvényigény 1,801 milliárd forint, míg ezzel szemben a kialkudott állapot összesen 8,968 milliárd forint… ” A sikerdíj tehát már a megbízás előtti napon a megtakarítás 10 százaléka. A külső szakértő feladata az, hogy minden lehetséges eszközzel és ésszerű határok között minimalizálja az ÁPV Rt. kiadásait. Ez az ÁPV Rt. alkalmazottainak munkaköri kötelességük.

A Figyelő kérdésére az ÁPV Rt. szóvivője, Dudits Ádám nem adott információt sem arról, hogy a már megkötött egyezségekben mekkora volt az önkormányzatok eredeti követelése, és az ÁPV Rt. mennyit fizetett az egyes ingatlanokért; sem arról, hogy a most zajló tárgyalások mekkora összeget érintenek. Az önkormányzatok ebben az évben 15,564 milliárd forint készpénzt, 4,513 milliárd forintot megtestesítő részvényt és 41,8 millió forintnyi üzletrészt kaptak az ÁPV Rt.-től. Feltéve, hogy a külső szakértő nem dolgozott rosszabbul, mint ahogy azt az ÁPV Rt. igazgatósága januárban elismerte, azaz hasonló megtakarítási aránnyal számolva a sikerdíj további közel 300 millió forint lehetett. (Az itt részletezett kifizetésekben benne van a januári tétel is.)

A Vektor Rt. az önkormányzatok képviselője, a külső szakértő az ÁPV Rt.-é, logikus, hogy egymással alkudozzanak. A Vektor Rt. igazgatója, Lovas Tamás viszont arról tájékoztatta a Figyelőt, hogy cége “semmiféle jogi kapcsolatban nem állt” T. M-mel. Még különösebb, hogy a külső szakértővel, akitől az ÁPV Rt. azt várja, hogy kompromisszumra bírja az önkormányzatokat, a Figyelő által megkérdezett önkormányzati vezetők nem tárgyaltak, a nevét nem ismerik.

Ezen önkormányzati vezetők közül Szita Károly kaposvári polgármester lapunknak elmondta: városuk mostanáig összesen 1,37 milliárd forintot kapott a földjeiért, az alkuk nagy részét megbízottjukként a Vektor intézte. Szerinte főként a Matáv és az OTP után kialkudott pénzek esetében lényeges volt, hogy azokat más önkormányzatokkal közösen követelték. A végösszeg minden esetben kevesebb volt az eredetileg követeltnél. Szita Károly ezzel kapcsolatban a Balaton Fűszért belterületi ingatlanja után kapott pénzt említette, amelynél előbb a névértéket, majd annak 75 százalékát követelték. Végül az ÁPV Rt. igazgatóságának döntése nyomán a névérték 65 százalékát kapták meg. “Diktátum volt, mit tehettünk, kénytelenek voltunk elfogadni” – mondta a polgármester.

T. M. megkeresésünkre válaszul lapzártakor azt mondta: megromlott egészségi állapota miatt jelenleg nem tud interjút adni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik