Uniós költségvetés – nagy tét, nagy vita

Ambiciózus, de a realitásokhoz igazított tervekkel lépett színre az Európai Unió soros elnökségét gyakorló Luxemburg. Jean-Claude Juncker miniszterelnök az elnökség féléves munkatervének az Európai Parlament előtt tartott ismertetésekor arra a veszélyre hívta fel hallgatósága figyelmét, hogy akár el is csúszhat a 2007 után életbe lépő közös büdzsé. Erre akkor van esély, ha idén júliusig nem születik meg a politikai megállapodás.

A gyorsaságra azért van szükség, mert júliustól az a Nagy-Britannia veszi majd át a soros elnökséget, amely a brit visszatérítés kérdése miatt alapvetően szemben áll az összes többi tagállammal. Nagy-Britannia saját érvelése szerint továbbra is jogosan tart igényt több uniós támogatásra, ez a támogatás viszont eltűnne a visszatérítés eltörlésével. További problémát jelent, hogy tíz tagországban az idén tartják a közösség alkotmányról szóló népszavazást. S megfigyelők szerint mindenkinek megfelelő költségvetésre van szüksége, hogy ne legyen gond a referendumok körül.

A költségvetés A költségvetés jelenlegi tervezet szerint a tagállamoknak 2007 és 2013 között átlagosan a nemzeti összjövedelem 1,14 százalékát fordítanák uniós kiadásokra. Ugyanakkor a hat nettó befizető ország és mellettük mások is a GNI 1 százalékánál húzná meg a kiadások felső határát és többen közülük nem hajlandók még csak tárgyalási alapnak sem elfogadni a jelenlegi javaslatot. Az Európai Bizottság viszont azzal érvel, hogy az 1999-ben Berlinben meghatározott GNI 1,24 százalékos szintje alatti kiadásokat javasol, csupán a plafon alatti mozgásteret használná ki jobban.

Menetrend

De az sem szerencsés, ha jövőre halasztják a költségvetés elfogadását. Ugyanis 2006-ban még rosszabb lesz a helyzet: túl azon, hogy brit földön akkor esedékes az „alkotmányos referendum”, fontos tagállami parlamenti választásokra is akkor kerül majd sor.

Ezért a luxemburgi diplomácia bízik abban, hogy mindennek tudatosítása elegendő nyomatékot adhat azon érvelésének, hogy még június végéig tető alá kellene hozni a megállapodást. Az ehhez vezető gyakorlati menetrend a következőképpen festhetne.

Az elnökség mindenekelőtt igyekszik majd letenni az asztalra a leendő költségvetési csomag – egyelőre még számokat mellőző – szövegét. A hollandok – az előző fél évben – sok mindent előkészítettek, így mindenekelőtt aprólékosan feltérképezték a tagországi álláspontokat, igaz, nem tettek lépéseket a jogi eszközök megteremtésére. (Az előző költségvetés készítésekor, 1998-ban a második féléves osztrák EU-elnökség már elvégezte ezt a feladatot, s erre építve aztán az 1999-es német elnökség befejezhette a munkát.)

Magyar álmok Magyarország számára is komoly tétje van a költségvetési vitának, ugyanis, mint a második legnagyobb újonnan csatlakozott ország, komoly strukturális támogatási igénnyel léphet fel. Az elsődleges elképzelések szerint akár 24 milliárd euró – pályázatok útján elérhető – támogatás is járna Magyarországnak.

Májusban minden eldől

A kérdés, hogy mikor pörgessék fel a munkát. Ennek meghatározásához a legfontosabb viszonyítási pontot a brit parlamenti választások időpontja jelenti majd, ami azonban e percben még nem ismert.

A luxemburgi elképzelés szerint márciusra már elkészülhetnek az első átfogóbb tárgyalási csomaggal, amit májusban követhet a kiadási oldal tételesebb számbavétele. Ezt követően, a brit választás után, sort lehet keríteni a hátramaradt érzékeny kérdések alkujára.

Ugyanakkor bizottsági körökben távolról sem mindenki osztja Juncker kormányfő azon meggyőződését, hogy senkinek nem fűződhet érdeke a költségvetési vita késleltetéséhez. Ez pedig komoly akadálya lehet a munkának. Sokan úgy vélik, hogy pontosan a nettó befizető országok többségének jönne jól, ha egyáltalán nincs megállapodás. Például Franciaország számára az agrárbüdzsé nagy része így is, úgy is szavatolt, a többiek pedig amúgy sem részesülnek jelentősebb mértékben a másik nagy kiadási tétel, a felzárkóztatási alapok áldásaiból.

Vagyis igazából azon múlik minden, mit akarnak majd a németek meg a britek. Így viszont van rá esély, hogy a brit „visszatérítés” ügye ezúttal is megússza a támadásokat.