Mi a zene 2005-ben?
A Mi a Zene 2005-ben? címet viselő eseménysorozat (vitaestek, pályázat, workshop) célja, hogy a figyelmet a nem telt házas, ugyanakkor igényes és fontos zenei élményt adható fesztiválok, események lehetetlen helyzetére hívja fel, hogy elmerengjünk azon, hogy miért nem nyitott a közönség, a média. Az oktatásban miért állunk meg a klasszikusoknál? Milyen ízléssel rendelkezzen bárki is zenei téren, ha nem segítjük annak kialakulásában?
A Mi a zene 2005-ben? kérdésre már megpróbált válaszolni a szakértőkből, szervezőkből és újságírókból álló meghívott társaság a vitaest szeptemberi első „felvonásában”. A hosszú és komoly beszélgetés keretén belül az érintettek felvázolhatták a zenei főáramon kívül eső zenészek és zene helyzetét, a lehetséges alternatívákat.
A mostani alkalommal a közönséget szeretnénk a középpontba helyezni, hogy ők is elmondhassák véleményüket, gondolataikat a témával kapcsolatban.
Az este 7-kor kezdődő beszélgetést követően Raphael Lostak koncertjére kerül majd sor, illetve nyerteseket hirdetünk az Origo Party rovatával közös Szavazz a legjobb kísérleti zenére! résztvevői között (www.origo.hu/party/20041206kiserleti.html?pIdx=2).
A belépés, csakúgy mint szeptemberben, most is ingyenes.
Végezetül álljon itt a szeptemberi vitaestet indító Nun András leveléből két idézet (a levél teljes verziója az alábbi címen elérhető: /workshop.pararadio.hu/publikacio.php?id=4):
Idézetek Nun András 2002-es február 18-ai leveléből:
“…A magyar közönség, zenekultúra minden valószínűség szerint veszít, ha nem találkozik egy fontos, valódi téttel rendelkező produkcióval. Jó ideje Budapesten jóformán csak tét nélküli, vagy zeneinek álcázott társasági rendezvények kerülnek megrendezésre, tisztelet a néhány üdítő kivételnek. Egy érdektelen, a mai zenei törekvéseket nem reprezentáló zenekar, lehet ugyan teltházas és „tuti buli”, de ettől még tét nélküli marad.”
„…Bármennyire is túlzásnak tűnik, minden ilyen elmaradt esemény távolabb lök minket attól a vágyott kultúrkörtől, zenei vérkeringéstől, amely felé igyekeznünk kellene, és ami felé, esetünknél maradva, Zágráb és Ljubljana, de még Pozsony is és a háborúból és ostromállapotból éppen hogy csak kilábaló Belgrád is sikeresebben csatlakozik.”
