Duna-parti tervek – élesztési kísérlet

Európa egyik legjelentősebb folyója hajósok szerint épp a pesti szakaszon nyújtja a leglátványosabb panorámát, a folyó mégis mintha halott lenne. Vize és közvetlen partszakasza nem „hullámzik” együtt a fővárossal és lakóival, a benne rejlő lehetőségek egyáltalán nincsenek kihasználva, sem közlekedési, sem kulturális, sem turisztikai szempontból – hangsúlyozták A Dunánál című konferencián szerdán felszólaló hazai építészek és

ingatlanberuházók, akik mellett Kolber István, a lakás- és építésügyekkel, valamint területfejlesztéssel foglalkozó tárca nélküli miniszter is előadást tartott.

Az építészet hónapja rendezvénysorozat keretében az Octogon szakfolyóirat és a Szeretem Budapestet mozgalom kezdeményezésére toborzott „ötletelés” egyik legfontosabb tanulsága egyébként az volt, hogy bár egységes Duna-menti fejlesztési koncepció nem létezik, és sokszor politikai érdekellentétek fojtják meg a legizgalmasabb terveket, azért van néhány érdekes beruházás, amely igyekszik elősegíteni a Duna bekapcsolását a főváros vérkeringésébe.

Úszóhotel A Duna vize egyáltalán nincs építészetileg kihasználva Budapesten, mondja Finta József, aki például szívesen látna egy üvegbuborékot a Margit-híd középső pillérénél közvetlenül a vizen, és nagyon örülne egy gyalogoshídnak, mondjuk a két egyetemi városrész között. Az EEA Budapest Kft. építészei pedig egy úszóhotelt terveztek nagyjából a Dagály fürdő előtti Duna-szakaszra, amelynek 175 szobáját kishajókkal és szárazföldi mozgójárdán át is meg lehetne közelíteni.

Várkert Bazár

Egyelőre csak tervasztalon és maketteken létezik, de a jövő év tavaszán a Foundation Rt. beruházásában elvileg megkezdődhet a Várkert Bazár több tízmilliárd forint értékű át- és újjáépítése, miáltal Budapest egyik legértékesebb és jelenleg elzárt, Dunához közeli területét kaphatja vissza a város. A Budai Vár lábánál, a várdomb alján mintegy 300 méter hosszúságban elhelyezkedő Várkert Bazár „fekete lyukként” viselkedik, azóta, hogy az 1870-es években megépült: gyakorlatilag soha nem tudott szervesen beépülni a város zsongásába. Az Ifjúsági Park adta átmeneti fellendüléstől eltekintve holt tér volt, amely időközben ráadásul siralmas állapotba került, olyannyira, hogy egy ideje le is zárták a nagyközönség elöl.

Ha a Bánáti Hartvig Építésziroda tervei megvalósulnak, akkor néhány éven belül valamilyen kulturális, vendéglátó és szórakoztató központ (egyelőre még képlékeny funkcióval) foglalná el az Ybl Miklós tervezte

„bazársor” újjáépített falait. A központi része alatt kétszintes mélygarázs is helyet kapna, az épületegyüttes két végpontjában található házakból irodákat hoznának létre, az északi pavilonból pedig mozgólépcsőn közvetlenül fel lehetne feljutni a Várba.

Jóllehet a tervezők számos modern megoldást felvázoltak (például az épületegyüttes megvilágítását a föld alól felmagasodó üvegkubusokkal oldanák meg), a Várbazár sziluettje őrizné a Reitter Ferenc által megálmodott, majd Ybl által megvalósított egykori épületsor összképét, de az építészek szándékai szerint minden eddiginél intenzívebb kapcsolatot teremtene a Duna, a Várkert és maga a Vár között.

Kispályás kísérletek A Váci úttól az Újpesti öböl által elválasztott Népsziget óriási rejtett tartalékokkal rendelkezik. Margit-szigetnyi ősfás területről van szó, amely jelenleg parlagon hever, holott például a két világháború között pezsgő vízi életnek adott otthont. Ma már egy sincs meg az akkori csónakházakból, de kevés maradt meg a szocializmusban errefelé virágzó vállalati üdülőkből is (ami még megmaradt, az pedig siralmas állapotban). A rendszerváltás tehát a Duna e szakaszán rombolt, „újkori” fejlesztésre egyetlen példát találni, a 12 évvel ezelőtt létrehozott River Club nevű szabadidő-központot. Ahogyan az ötlet egyik gazdája, Csőregh Zoltán fogalmaz, a 6000 négyzetméteren található csónakház, étterem, kikötő és filmklub afféle „idealista, kispályás” kezdeményezés, amelyet persze tovább lehet álmodni. A Népszigetnek minden adottsága megvan ugyanis ahhoz, hogy népszerű közparkká alakuljon, ahol számtalan sportolási és kikapcsolódási lehetőség, pihenés vagy akár vizi vidámpark várná a fővárosiakat, akik persze nem autóval jönnének ide (mert azzal egyébként is elég nehézkes megközelíteni a területet), hanem biciklivel, hajóval, vizitaxival vagy hidroplánnal…

Giga-beruházások

A Demján Sándor résztulajdonába tartozó TriGránit Csoport egyik legnagyobb mostani befektetése szintén a Duna mentén húzódik, a folyó dél-pesti partján, a Nemzeti Színház melletti területen. Az úgynevezett Millenniumi Városközpont új épületei három ütemben készülnek el, az első körben a 31 milliárd forint projektértékű Művészetek Palotája és néhány luxus lakóház építése (összesen 320 lakással) a tervek szerint még decemberben befejeződik. A dél-pesti városközpont fő elemét egyébként egy 5000 fős konferenciaközpont alkotja majd, de a durván 175 milliárd forint összértékű beruházás része több irodaház, kaszinó, fürdő és négy szálloda is.

Hasonlóan nagy volumenű (és stílusában is hasonló, amolyan modern lakótelepre emlékeztető) vállalkozás „ütötte fel a fejét” a pesti Duna parton északabbra is. A XIII. kerületi Foka-öbölben már megkezdődött úgynevezett Marina part az Autóker Holding újabb mega-tranzakciója, amelynek során 20 hektáros területen 2009-2010-re több mint 3500 lakást terveznek átadni (több ütemben: az első 224-et jövő év végére). A beruházás legizgalmasabb része az öblöt szó szerint körülölelő terület lesz (ezt adják át a legvégén), itt ugyanis a tervek szerint – uszoda és sportcentrum mellett – nemzetközi yachtkikötőt és mediterrán hangulatú teraszokat (kávézókat) alakítanának ki.

Elúszott lehetőségek

A Duna-part persze nem csak ingatlanberuházások kedvelt színtere kellene, hogy legyen, a turizmusban is sokkal nagyobb szerepet kellene kapnia – véli Gomola Marius, a turisztikai tanácsadással foglalkozó Horwath Consulting partnere. A főváros jelenleg egyáltalán nem használja ki a Dunában rejlő lehetőségeit, nem fejleszti a hajózási infrastruktúrát, nem teremt több kikötési lehetőséget a nemzetközi hajóknak, yachtoknak, nem tesz eleget annak érdekében, hogy a folyó kevésbé legyen szennyezett (és helyenként büdös), nem vonja be a szigeteket a turizmusba, magát a folyót pedig a rendszeres fővárosi tömegközlekedésbe, és nem használja ki a vízi programokban, látványos dunai attrakciókban rejlő lehetőségeket sem.

A főváros 2010-ig szóló turisztikai stratégiájának és fejlesztési programjának elkészítésével megbízott társaság vezetője szerint emiatt igen komoly anyagi veszteség is éri Magyarországot. A folyami nagyhajók által lebonyolított minőségi turizmusban folyamatosan visszaszorul a Duna szerepe, és a kikötési, illetve tankolási lehetőségek szűkössége miatt nem tudjuk hazánkba csábítani a mintegy 200 ezer uniós yachttulajdonos többségét sem. (1992-ben még 3000, idén nyáron már csak 150-200 yacht érkezett Budapestre.) Holott a statisztikák szerint a folyami turista a legjobban költő fajta: a napi 250 dollárt elverő konferencia-turistánál is 2-3-szor nagyvonalúbb – elsősorban az üzemeanyag-vásárlás miatt.