Idézet egy gyakorló orvos füstölgéseiből: „Manapság naponta több új gyógyszer jelenik meg a patikákban, mint kozmetikai készítmény az illatszerboltokban. Több mint ezer hatóanyag létezik, a gyógyszerek száma pedig lassan tízezerre rúg. Egy gyógyszert ismerni nem abból áll, hogy tudom, létezik, hanem hogy alkalmaztam, megtapasztaltam, kinek segített és kinek nem, milyen feltételek mellett milyen mellékhatásokat okozott. Magyarországon gyógyszerismertetést csak a gyártók szerveznek, sem állami, sem teljesen független, a civil szféra által finanszírozott tájékoztatás nincs. Nincs hát más választásunk, mint elhinni, amit a gyártó mond a saját termékéről, és élni az általa felkínált lehetőséggel, használni azokat az ingyenes mintákat, amiket otthagy nálunk.” A kifakadást az egészségügy legújabb botrányköve idézte elő. 
OEP-székház. Nem vártak tovább.
Nyomozás
A Budapesti Rendőr-főkapitányság csalás, vesztegetés, és személyes adatokkal való visszaélés alapos gyanújával kezdett nyomozásba ismeretlen tettesek ellen a múlt héten. Mint azt az OEP szóvivője elmondta: olyan dokumentumok kerültek a kezükbe, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy egyes orvosok konkrét pénzösszegeket kaptak egy gyógyszergyártól bizonyos kardiológiai termékek felírásáért cserébe. Az ügyben az OEP is érintett, minthogy a konkrét teljesítést a bizonyítékok szerint a megyei egészségpénztáraktól (mep) kikerült forgalmi adatok segítségével ellenőrizte a gyanúba keveredett gyártó.
A nyomozásban eredmény két-három hét múlva várható, addig mindössze annyit lehet hivatalosan tudni, hogy egy (esetleg két) gyártó, 33 orvos és néhány mep érintett az ügyben. „Az ártatlanság vélelme megköveteli, hogy még ne hozzunk nyilvánosságra konkrétumokat” – érvel az OEP és a rendőrség. „Addig viszont mindannyiunk jó híre csorbul” – replikáznak a gyártók és az orvosok. A konfliktust többek szerint el lehetett volna kerülni úgy, ha az OEP vár az eddig ismertek nyilvánosságra hozatalával, amíg lezárul a nyomozás. Bartucz Attila, az OEP szóvivője szerint azonban az országos egészségbiztosítás – éppen a megyei részlegeket terhelő gyanú miatt – nem tehette meg, hogy hallgat. „Ha az OEP is érintett egy ilyen ügyben, akkor tartozunk a közvéleménynek az őszinteséggel” – fogalmazott a szóvivő.
Egyesek tagadják, mások – legalábbis részben – elismerik, hogy a gyógyszergyártók és az orvosok közti viszonyrendszer finoman szólva nem teljesen egyértelmű. A gyógyszergyárak képviselői lassan másfél évtizede az orvosok, rendelők mindennapos látogatóiként vannak jelen az egészségügyben. A kormányzat ugyan időről időre megpróbál bekeményíteni a promóció szabályozásában (mondván: a gátlástalan reklám az oka a túlméretezett hazai gyógyszerfogyasztásnak), a módosításokat érdemi változás azonban ritkán követi. A gyártók ugyanis olyannyira beágyazódtak a struktúrába, hogy nélkülük összeomlana a rendszer.
Alakított igények
Egyes szakértők szerint az orvosok még akkor is a gyógyszergyárak kezére játszanak, ha etikusan, azoktól tökéletesen függetlenül végzik a dolgukat. A gyógyszer-szektor az elmúlt évtizedekben a világ vezető iparágává vált, és egyre inkább egyértelmű, hogy a gyártók nem pusztán kiszolgálják, hanem maguk alakítják az igényeket. Elég csak egyes egészségügyi problémák komolyságát, a tőlük való félelmet elültetni a köztudatban, máris ugrásszerűen növekszik a kereslet a gyógyító szerek iránt. Az orvos „bűne” mindössze annyi, hogy még esetleges saját kétkedése, vagy ellentétes meggyőződése ellenére sem áll ellen betegei recept-követeléseinek.
A két legjellemzőbb példa erre a gyógyszerismertetés és az orvosok szakmai továbbképzésének helyzete. Az előbbi – ne felejtsük el, nem valamiféle új margarinról van szó, hanem sokszor méregdrága és létfontosságú medicinákról – elvi síkon legalábbis kétes értékű. A gyakorlatban viszont, mint azt mind a gyártók, mind az orvosok állítják, működik – és egyébként sem váltja ki más lehetőség. A gyógyszergyárak szerepvállalásának másik nagy területe a szponzoráció: legyen szó szakmai kiadványokról, folyóiratokról, vagy éppen konferenciák megrendezéséről, illetve az azokon való részvételről. Magyarországon az orvosokat jogszabály kötelezi önmaguk folyamatos szakmai továbbképzésére.
A legtöbb gyógyítónak azonban anyagilag igencsak megterhelő volna akár a szakirodalom rendszeres beszerzése, akár a (hazai viszonylatban is több tízezer forintos, a külföldieket tekintve egy nagyságrenddel többe kerülő) konferenciák rendszeres látogatása. Így aztán bevett gyakorlat, hogy a gyógyszergyárak időről időre elutaztatnak orvosokat konferenciákra, vagy megvesznek számukra egy-egy, kurrens szakmai eredményeket publikáló, drágább kiadványt. A helyzetet bonyolítja, hogy a magyar gyógyszer-promóciós szabályozás 5500 forintban limitálja a konferencián való részvétel támogatását, ami még a hazai rendezvényeket tekintve is irreálisan alacsony. Ezért általában kerülőutakon, egyéb szolgáltatások (például a konferencia témájában való előadás megtartása) fejében kapja meg az orvos a részvételhez szükséges támogatási öszszeget.
A gyártók és a gyógyítók kapcsolata tehát több ponton is nyújt lehetőséget visszaélésekre, márpedig ezek alig-alig kérhetők számon. A konkrét ügyben is több jogász nyilatkozta, hogy hiába a bizonyítékul szánt iratok, a tényt, hogy egy orvos pénzt kapott volna egy adott szer felírásáért, alig-alig lehet rábizonyítani bárkire. Székely Krisztina, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (IGYE) elnöke szerint valóban bevett gyakorlat az, hogy orvosok kisebb-nagyobb, a jogszabály által megengedett ajándékokat kapnak az orvoslátogatóktól, ez azonban bármelyik másik kereskedelmi ágazatra is jellemző. A mostani esetben az a botrányos, hogy a juttatás és az orvosi tevékenység között direkt kapcsolat van.
Van tehát 33 orvosunk, akik – a bizonyító erejűnek tartott dokumentumok szerint – receptenként 2-4 ezer forintot kaptak a gyártótól, így havi tíz- vagy akár százezer forintnyi többletjövedelemhez jutottak. Ráadásul, hogy bizonyítsák, valóban felírták, használták a gyógyszert, a betegek kezelésének személyes adatait is a gyógyszercég rendelkezésére bocsátották. Van továbbá egy (talán két) gyógyszergyártónk, amely megunta, hogy az orvosokkal való kapcsolata teljesen esetleges legyen csak, s ne kérhessen rajtuk számon semmit. Végül van néhány ember az egészségbiztosítónál, akik a rájuk bízott, titkos és bizalmas adatok egy részét minden további nélkül átadták olyanoknak, akikre az a legkevésbé sem tartozott. Az viszont, hogy mindez az egészségügyi finanszírozási rendszer vadhajtása, avagy inkább egyenes következménye, a rendőrségi nyomozásnál is mélyebb feltárást igényelne.
