Úgy tűnik, nem sikerült meglovagolnia George Bush demokrata kihívójának az iraki szerepvállalás elhúzódásából fakadó elégedetlenség egyre magasabbra csapó hullámait. Hiába vette ki nem is kis részét a demokraták kampányából Michael Moore Fahrenheit 9/11 című filmjével és közszerepléseivel, az amerikai állampolgárok többsége ugyan nem ért egyet hazája Irak-politikájával, mégsem hajlandó automatikusan felsorakozni a demokrata Kerry mögött. 
Fej fej mellett
A legfrissebb közvélemény-kutatások Bush minimális előnyéről számoltak be. A megkérdezettek 46 százaléka a jelenlegi elnökre, 44 százaléka pedig John Kerryre adná le szavazatát. A hibahatáron belüli eltérés azt jelzi, hogy hatalmas küzdelemre lehet számítani a hátralévő 64 napban.
Az pedig már korábban kiderült: nem bánnak egymással kesztyűs kézzel az ellenfelek. Legutóbb például akkor szisszenhettek a békésebb és méltóságteljesebb kampányra vágyók, mikor Kerry eddigi legfőbb politikai fegyvere, vietnámi szereplése árnyoldalait boncolgatták többen egy televíziós reklámfilmben. Az persze nagy kérdés, mennyire hatásosak az ilyen típusú negatív üzenetek és melyek azok a témák, melyekre leginkább érzékenyek az amerikai választópolgárok.
Az iraki bizonytalanság közvéleményre gyakorolt hatása mindenesetre rácáfolt azokra, akik úgy vélték, a regnáló elnök külpolitikai vesszőfutása eldönti az amerikai elnökválasztás kimenetelét. Könnyen lehet, hogy azoknak a szakértőknek lesz igazuk, akik úgy vélik: végső soron úgyis a gazdaság állapota dönt, az, hogy miként értékelik életkörülményeiket az amerikai polgárok.
Ebből a szempontból most kissé megbicsaklott a Bush-adminisztráció lendülete. Az elmúlt héten nyilvánosságra hozott adatok arról tanúskodnak, hogy valamelyest lassult a gazdaság korábban biztatóan erőre kapott szekere. A második negyedévre vonatkozó előrejelzés ugyanis 2,8 százalékos gazdasági növekedéssel számol a korábban prognosztizált három százalékkal szemben. Bár az elemzőket nem lepte meg a hír, hiszen számolni lehetett azzal, hogy az olajár növekedése, valamint az amerikai import és export mértéke közti különbség előbb-utóbb kimutatja hatását, az elnök emberei valószínűleg nem örülnek az időzítésnek.
Lehetőségek és korlátok 
Fotó: AP
A gazdasági helyzetről persze nem érdemes úgy értekezni, hogy ne térnénk ki a két jelölt ilyen irányú elképzeléseire, melyek között egyre markánsabb különbég rajzolódik ki. Az ütközési pont természetesen a költségvetés és annak alakítása. A regnáló elnök legutóbbi adócsökkentésétől várja a csodát, és azt hangoztatja, hogy ez nem csupán a további növekedés motorjává válik, hanem lendületet ad a munkaerő-piacnak is. Ez utóbbi kapcsán van is miért igyekeznie Bushnak, hiszen nagyon úgy fest, hogy 4 éves elnöki megbízatása végén komoly kihívás lesz kommentálnia a tényt, hogy az elmúlt négy év alatt több munkahely szűnt meg, mint ahány létrejött.
Az említett törvényre épít Kerry is, csak másképp. Ő ugyanis eltörölné a rendelkezést, mely az évi 200 ezer dollárnál többet kereső családok számára jelentett jövedelemadó-csökkentést. Az adófizetők 3 százalékát érintő változtatás 600-860 milliárd dollár forrást teremthet, melyet a demokrata elnökjelölt az esélyegyenlőség javítására fordítana, elsősorban az egészségügy és az oktatás területén.
Bár az összeg az amerikai költségvetéshez képest nem túl jelentős, a róla szóló vita betekintést enged a két jelölt tágabb értelemben vett gazdasági és társadalompolitikai elképzeléseibe. A magasabb jövedelműekhez „húzó” Bush-sal szemben Kerry inkább a középosztály érdekeit nézi, és inkább a szívén viseli a büdzsé egyensúlyának problémáját is. Az persze tény: a kihívónak még nem volt alkalma megbarátkozni a költségvetés korlátaival, így könnyen lehet, hogy megválasztása esetén Kerry amnéziába lesz kénytelen menekülni egy-két grandiózus ígéretét illetően.
|
Ez persze még odébb van. A kampány finisébe érve most erőgyűjtéssel és demonstrálással vannak elfoglalva a jelöltek, és adnak munkát a rend őreinek is. Ezekben a napokban például New Yorkban áll a bál, ahol négynapos jelölőkongresszust tart a republikánus párt. Ennek kapcsán viszont ellenzőik is azt gondolták, hogy ott a helyük, és hatalmas tömegtüntetést rendeztek Bush elnök és az iraki háború ellen.
A megmozdulást szervező Együtt a Békéért és az Igazságért nevű szervezet előrejelzéséhez képest ugyan kevesebben csatlakoztak a tüntetéshez, ám így is közel százezren gyűltek össze, hogy végigmasírozzanak a hagyományosan inkább demokratákhoz „húzó” metropolisz utcáin. A leglátványosabb az a hosszú menet volt, amelyben az iraki háborúra célozva amerikai zászlókkal letakart koporsókat cipeltek hosszú, tömött sorokban a Madison Square Garden elé, ahol a republikánusok ülése zajlik.
Bejutni viszont, ha akartak, sem tudtak volna, és ezenkívül sem történt rendkívüli esemény a megmozduláson. Nem is csoda, ha figyelembe
Fotó: AP
vesszük, hogy a biztonságra a konvenció alatt 40 ezer roham-, gyalogos, biciklis és lovas rendőr vigyáz. Több helyen teljes utcákat zártak le, a város felett pedig folyamatosan helikopterek köröznek.
