A hivatalos felvételi eredmények kialakítása több órás, több körös „elszánt” iteráció (közeítés) eredménye. A gondot minden évben az okozza, hogy az egyes intézmények csak azoknak a felvételizőknek a számát ismerik, akik első helyen jelölték meg az adott egyetemet, főiskolát. Egy adott ponthatár mellett a második, harmadik helyen „érkezők” számáról csak akkor értesülnek, ha már egyszer lefutott a GOLYA program, vagyis a felvételi eredményeket feldolgozó számítógépes rendszer. Ennek központi szervere az Országos Felsőoktatási Felvételi Irodában üzemel, míg az egyes felsőoktatási intézményekben helyi szerverek és munkaállomások működnek. Más szóval, a hivatalos felvételi eredmények kiadását több iterációs futtatás előzi meg, hogy az intézmények felvételi ponthatárai és keretszámai összhangba kerüljenek.
Felvételi paradoxon
A felvételi eredmények és az intézményi keretszámok függvényében kialakuló ponthatárok, ráadásul olyan „határértékek”, melyek további furcsaságokat is rejtenek. A felvételi paradoxon abban áll, hogy az egyes intézmények felvételi ponthatárai nem összehasonlíthatóak. Szakemberek minden évben figyelmeztetnek, hogy a különböző intézményekben „nem annyi az annyi”. A régi példa szerint, ahhoz lehetne hasonlítani a problémát, mintha a golfjátékosok különböző pályákon elért eredményeit próbálnánk összevetni. Ez egyszerűen nem lehetséges, mert nincsenek sztenderdizálva a pályák. Jelentős eltérések adódnak a hazai felsőoktatási felvételiken például abból, hogy az egyes intézmények milyen típusú nyelvvizsgát jutalmaznak felvételi pluszpontokkal. Sok helyen elfogadják az A-típusú nyelvvizsgát is, másutt nem. Így fordulhat elő, hogy ugyanaz a felvételiző ugyanazzal a dolgozattal az egyik egyetemen 110 pontot ért el, a másikon 113-at.
Tovább torzít a duplázás
Az sem könnyíti az egyes intézmények ponthatárainak összehasonlítását, hogy minden évben több helyen élnek a törvény adta lehetőséggel, és nappali tagozaton is engedélyezik a középiskolából hozott pontszámok duplázását. Ezzel kapcsolatban az a tapasztalat, hogy a középiskolában hosszabb idő alatt, „hazai pályán” elért eredmények duplázása általában magasabb felvételi pontszámot eredményez, mint az írásbeli dolgozat adott évben egyszeri megmérettetése során megszerzett pontok és a hozott pontok összege. Éppen ezért azok az intézmények, ahol többszörös a túljelentkezés, általában nem is engedélyezik a duplázást, hiszen az – figyelembe véve a nyelvvizsgapontokat is – bizonyosan 120 pont feletti ponthatárt eredményezne.
A meglepetés ereje
Nem csak az egyes intézmények ponthatárainak összevetése nehéz, de sok esetben egy adott intézmény egymást követő években kiadott ponthatárainak összemérése sem könnyű. Hosszú évek tapasztalata, hogy a gazdasági felsőoktatásban például az egyes évek felvételi pontszámai jórészt attól függenek, hogy a matematika írásbelin előfordul-e meglepő feladat. Mert ha igen, akkor általában gyengébbek az eredmények, míg a szokásos, a középiskolában begyakorolt feladatsorokat általában jól teljesítik a diákok.
A jövő kulcsa a helyes sorrend?
A felvételi felkészítés legfontosabb feladata azonban mégsem a feladatsorok megoldására történő trenírozás, hanem a felvételi lapon a kiválasztott egyetemek, főiskolák sorrendjének “helyes” (vagy inkább kívánatos) megjelölése. A számítógépes rendszer ugyanis úgy működik, hogy a felvételizőt a megadott intézmények sorrendjében az első olyan helyre besorolja, ahová a pontszáma elegendő. Az intézmények oldaláról úgy fogalmazható meg a feladat, hogy mindenkit fel kell venni, aki elérte a pontszámot, s máshová még nem vették fel.
Nyakunkon a pótfelvételi szezon
Nos, akiknek végképp nem jött össze semmi, azoknak sem érdemes elkeseredni, mert épp hogy véget ért a felvételik időszaka, s máris nyakunkon a pótfelvétel szezon.
