A honi golfozók két és félezres tábora nem látott még ilyen szabású rendezvényt, mint a Golf Business Forum 2004 szakmai világtalálkozó, melynek csütörtökön és pénteken Budapest adott otthont. A kivételes figyelem persze nem annyira Magyarországnak, sokkal inkább a térségnek szólt. Ahogy Andreas Sartori, a GBF 2004 igazgatója, s a főszponzor KPMG utazás-, szabadidő- és turizmusrészlegének regionális vezetője fogalmazott: „a nemzetközi golfipar felkészült a kezdőütésre Kelet-Közép-Európában”.
A fórum résztvevői abban szinte kivétel nélkül egyetértettek, hogy manapság világméretű összehasonlításban is a kelet-közép-európai volt szocialista országok ígérik a nemzetközi golfsport, s persze a hozzá tartozó golfipari beruházások és szolgáltatások területén a legnagyobb növekedési potenciált. Annál is inkább, mert a régi Csehszlovákiát leszámítva a térség többi országában évtizedekig tiltott, „kapitalista” sportágnak számított a golf. A rendszerváltást követően azután sorra kiépültek a golfpályák. Különösen az utóbbi néhány évben gyorsult fel a fejlődés. Jellemző, hogy 2000 és 2003 között megkétszereződött, 80-ra nőtt a kelet-közép-európai golfpályák száma.
|
A szakemberek további dinamikus fejlődésre számítanak, különösen az Európa Unióhoz frissen csatlakozott országok körében. A növekedés legfőbb gazdasági mozgatórugója az EU strukturális alapokhoz való hozzáférés lehet. A meglehetősen helyigényes golfpályák kialakítása ugyanis az élelmiszertermelési kvóták miatt felszabaduló mezőgazdasági területek alternatív hasznosításának egyik, környezetbarát módja.
Ehhez képest ma még a szabadon felhasználható jövedelem hatása, illetőleg a divatsport jelleg csupán szűkebb körben érvényesül, bár középtávon a nyugat-európai minták a golf táborának erősödését ígérik. A térségi trendeket jól jellemzi, hogy amíg Európa nyugati felén a klubtag golfozók számának éves növekedési üteme körülbelül 10 százalékos, addig Keleten ennek a kétszerese.
Pannóniai pályák
A golfsport hazai helyzetét tekintve, inkább dicső múltról, s reményteljes jövőbeni lehetőségekről, semmint a fényes jelenről beszélhetünk. A két világháború közti európai szintű honi golféletet ugyanis a sportág félévszázados tetszhalála váltotta fel, s csak a rendszerváltást követően éledt újjá a magyar golf. Sorra, rendre épültek a pályák, köztük a versenyzés igényeit is kielégítő alcsútdobozi, tatai, gödi, hencsei, dunakiliti és bükfürdői. Emellett, gyakorlásra, illetve kedvtelésre alkalmas pályákat találunk még a főváros környékén, Diósdon és Monoron, továbbá Hévízen.
Óvatosságra intő azonban a tény, hogy a hazai golfpályák szinte kizárólag a Dunántúlra települtek. Szegeden ugyan megkezdődtek az építkezések, de jó ideje áll a beruházás, s messze még a befejezés. Debrecenben és Miskolcon pedig még csak a terveknél tartanak.
|
Az a körülmény is józanságot sugall a terveket illetően, hogy egyelőre a hazai golfozók többsége főváros illetőségű. Ez jelenleg döntően meghatározza a pályák telepítését.
A golfpályák több futballpályányi helyigénye miatt a budapesti helyszín – néhány „mini méretű” gyakorlópályát leszámítva – szóba sem jöhet. A fővárosban – a golfpálya egymilliárd forint körüli beruházásigénye, s irdatlan telekszükséglete miatt – ez egyszerűen nem megtérülő ingatlanbefektetés.
A vidéki helyszínek tekintetében pedig ma még döntő szempont a közlekedési összeköttetés Budapesttel. Ezzel is magyarázható, hogy amíg az alcsútdobozi és a tatai pálya kimondottan „jól megy”, szakemberek szerint például a bükfürdői golfcentrum korántsem igazolta a hozzá fűzött reményeket. A magyar golfozóknak ugyanis túlságosan messze van, az osztrákok pedig akár csak a szomszédos Burgenlandban is felszereltebb, színvonalasabb pályák közül választhatnak.
A honi golfozók és az iparág képviselői mégis bizakodnak. Számításaik szerint néhány éven belül megnő a hazai golfozók száma és pályák települnek majd a keleti országrészbe is. Addigra a sportág vélhetően kinövi a ma egyetlenként a fővárosban működő Nagymező utcai golfboltot, s a ma még szintén árva golfmagazinnak is akad párja előbb vagy utóbb.
