Nyelvtörő felolvasására szólít fel a Microsoft szoftverének magyar verziója, a számítógéphez kapcsolt mikrofon beállításánál. Az „ipafai papnak fapipája van…” kezdetű mondóka bemondása a legnehezebb feltétel, amit az interneten keresztüli telefonáláshoz teljesíteni kell. A PC telefonná változtatása ugyanis ma már gyerekjáték. A szükséges szoftver évek óta benne van az irodai csomagokban, de a világhálóról ingyen is letölthető. A netes telefonálást Magyarországon mégis sokan a „guruk” kiváltságának tartják, és közben észre sem veszik, hogy a távközlési cégek szolgáltatásaként maguk is használják a technológiát.
Ingyenesség korlátokkal

A hagyományos telefonálásnál a felek között olyan csatorna épül ki, amelyik a hívás ideje alatt folyamatosan foglalja a kapacitást. Ezzel szemben az internetes átvitelnél a hangot digitalizálják, adatcsomagokra bontva továbbítják, és a hívott félnél újra hanggá alakítják. Mivel a beszéd a végpontok között adattá válik, két számítógép között könnyen átvihető, csak mindkét félnek rendelkeznie kell a megfelelő át-, illetve visszaalakító szoftverrel. A gépek előtt ülő telefonálóknak már csak egy-egy mikrofonos fejhallgatóra van szükségük ahhoz, hogy beszélgethessenek.
A hívás ilyenkor internetezésnek minősül, és így a világhálós kapcsolat fajtájának megfelelően számlázzák. Az átalánydíjas előfizetőnek pedig a telefonálás ingyen van. A megoldás mégis alig terjed, mert nem felel meg teljesen a telefonálási szokásoknak. A fő probléma, hogy mindkét számítógépnek bekapcsolva kell lennie a híváskor, ez pedig megakadályozza az előre nem egyeztetett beszélgetéseket.
Igaz, technikailag nincs akadálya annak, hogy a számítógép egy hagyományos telefonkészüléket felhívjon, és így létrejöhetne a verseny a netes és a hagyományos megoldás között. Ez viszont azért problémás, mert az analóg telefonok többsége – szemben a számítógépekkel – nem látható el átalakító szoftverrel, így a beszélgetést adatcsomagként nem tudja fogadni. A hívásnak tehát a telefonközpontot már hagyományos formában kell elhagynia. Ez már nem internetezés, így az adott telefontársaság perc alapon kiszámlázza a szolgáltatást, és oda az ingyenesség.
|
„Mivel helyi hívások esetén ugyanabban a központban kell átvenni és visszaadni a beszélgetéseket, nem kell azokat átvinni sehova, nincs értelme azt adattá alakítani” – mutat rá Varga Lajos, a PanTel Rt. marketing és üzletfejlesztési vezetője arra, miért csak a belföldi távolsági beszélgetésekben és a nemzetközi hívásokban alkalmazzák a technológiát. A külföldre irányuló hívások esetén már egyértelműen megéri az átalakítás, mert adatként olcsóbb az átvitel. A cégek nemzetközi irányban nagy mennyiségben olcsón vehetnek sávszélességet, és ezt megtöltik adattá formált hanggal. A hazai mobiltelefon-társaságoknak például kétféle díjszabásuk van a nemzetközi hívásoknál, az olcsóbb, internetes tarifát általában a +0 előhívó kombinációval lehet igénybe venni. Ugyancsak ezt a megoldást alkalmazzák az előre fizetett vezetékes telefonkártyáknál is, amelyek egyre népszerűbbek.
Az internetes hangtovábbítás azonban – sokak előzetes várakozásával szemben – nem lett egyeduralkodó. „A hagyományos telefonközpontokat a gyártók ötvözték az internetes lehetőségekkel, áruk nagyot esett, így ma már tudásuk és a beruházási költségük hasonló” – mondja Varga Lajos, aki szerint így inkább a használat célja dönti el a vásárlóknál a kérdést. Az internetet nem hangátvitelre találták ki, és bár az általános lakossági igényeket jól kielégíti, bonyolultabb vállalati rendszereknél érdemes a két technológiát ötvözni, vagy a teljes rendszert internet alapokra helyezni, ez utóbbi azonban egyelőre drága megoldás.
Szép hang
Magyarországon a netes hangátvitelnek 2002 előtt volt különös jelentősége, amikor a nemzetközi hívás koncesszióköteles volt, a világhálón keresztüli megoldás viszont nem, így az alternatív cégek alá tudtak kínálni az akkor még monopolhelyzetű szolgáltatóknak. A netes és a hagyományos telefonálás hangminősége között már akkor is csak műszerekkel volt mérhető a különbség. Az előbbi szolgáltatás szándékos lerontása szabályozói előírás is volt, hogy ne minősüljön koncesszióköteles tevékenységnek. A liberalizáció után ma már egyik cégnek sem kell „lebutítania” netes átvitelét. Varga Lajos szerint a piac az internet irányába halad, de megtartja a hagyományos megoldásokat is.
