A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium bejelentette, már az idén hathatós segítséget kíván nyújtani a pályaválasztó fiataloknak és szüleiknek, akik tudni akarják, hogy mely szakmák és iparágak számíthatnak prosperitásra az elkövetkező évtizedekben. A dolgozó munkavállalót és pályaválasztó iskolást egyaránt gyakorta sokkoló kérdésre a minisztérium szándékai szerint hosszú távú munkaerő-piaci prognózis ad majd választ, amelyet szakértőkkel készíttetnek el.
Álom vagy valóság?
A foglalkoztatáspolitikai minisztérium terve nem új keletű, a kilencvenes évek második felében világbanki támogatással már elkészült nálunk két vaskos tanulmánykötet a témáról. Az Emberi Erőforrások Távlati Fejlesztési Bizottsága (EEFTFB) elnevezésű szervezet 1996-ban és 1997-ben az akkori MüM (Munkaügyi Minisztérium) és MKM (Művelődési és Közoktatási Minisztérium) együttműködésében tárgyalta a témát, de ez a tárcaközi probléma továbbra sincs megnyugtatóan rendezve.
Az Oktatási Minisztériumnál elsősorban az állami normatívás szakképzési és felsőoktatási beiskolázások kapcsán merül fel időről időre az igény a használható hosszú távú prognózis iránt. Talán az sem véletlen, hogy a közel tízszer akkora költségvetésű OM szakértői minden alakalommal kihátrálnak a téma megvalósításából, átengedve a terepet az ígéretekben gazdag munkaügyi tárcának.
A hosszú távú munkaerő-piaci prognózis megvalósítása egy kicsi és nyitott piacgazdaságban szinte megoldhatatlan feladat. Felelősséggel megmondani, hogy egy exportjában Németországnak kitett, gázszükségletében Oroszországtól függő, migrációs politikájában eddig csak a környező magyarságban gondolkodó kicsi gazdaság 15-20 év múltán milyen helyzetben lesz, igencsak nagy kihívás.
Strukturális munkanélküliség és szakképzés
Az 1996-ban elkészült első ilyen anyag is inkább csak vágyakat és elvárásokat fogalmazott meg, mintsem konkrét pályákat vagy foglalkozásokat, holott a gazdaságnak arra lenne igénye. De várhatunk ennél többet egyáltalán egy hasonló volumenű anyagtól?
A kicsivel több mint 10 milliós népességből a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) széles munkavállalási korra alapozott definíciója értelmében (15-74 év között) 7,7 millió honfitársunk lehetne munkavállaló foglalkoztatott vagy önálló kereső. Elméleti statisztikai síkra terelve a kérdést, a hazai jogszabályok értelmében is akár 6,2 millió munkavállalói korú állampolgár dolgozhatna.
A hosszú távú előrejelzés legfeljebb annak belátatásában lehet segítségünkre, amit már így is a bőrünkön érzünk: a mezőgazdaság már aligha lesz a munkaerő felvevőpiaca, a szolgáltató szektor pedig tovább fog izmosodni a gazdaság bővülésével. Ezzel a prognózis legfőbb erénye, a gazdaság struktúrájából, szerkezetéből adódó munkanélküliség kialakulásának elkerülése vagy legalábbis csökkentése lehet.
Amit szabad Jupiternek…
A hosszú távú előrejelzés elképzelése az USA-ból származik. Az Egyesült Államokban a Munkaügyi Statisztikai Hivatal kétévente 15-20 évre előre szóló munkaerő-piaci foglalkoztatottsági és szakképzési prognózisokat készít. Ennek szakmákra szóló eredményeit a Szakmák kilátásainak kézikönyvében (Occupational Outlook Handbook) teszi közzé.
A „jövő szakmái” című fejezetben a kiadvány részletesen elemzi a foglalkoztatás, szakképzés szerkezetében várható változásokat, de nem tartalmaz konkrét szakmákra lebontott előrejelzéseket. Általánosságban elmondható, hogy minél részletesebb egy prognózis, annál inkább fennáll a balfogás veszélye.
Amit azonban az USA-ban megtesznek, tudniillik hogy az egyes államok megyéinek szintjén készítenek szakmákra, kereset-, elhelyezkedés- és foglalkozás-leírási adatokra támaszkodó óvatos ajánlásokat, az lényegében más, mint a hazai kezdeményezés. Tetézve mindezt azzal, hogy az USA önmagában létező piac, sajátos önálló gazdasági klímával, ahol működhetnek olyan gazdasági jóslatok, amelyet egy apró európai állam aligha adaptálhat sikeresen.