Az ÁSZ a KAC forrásainak hasznosulását, felhasználását az 1998-2003 évek közötti időszak alapján értékelte.
Az ÁSZ az MTI-hez kedden eljuttatott összefoglalójában megfogalmazza: állandósult ugyan a szervezeti háttér és a feladatmegoszlás, a tervezési, irányítási, végrehajtási és ellenőrzési rendszer ugyanakkor ellentétes volt a szolgáltató és információs feladatok külső szervekhez telepítését előíró kormányhatározatokkal.
Az ÁSZ megállapítása szerint a KAC forrásainak felhasználását miniszteri rendeletek és miniszteri utasítások szabályozták, tavaly megjelent a KAC eljárásrendje, azonban hiányos maradt az ellenőrzés, az informatikai háttér és a nyilvántartásra vonatkozó szabályozás. Ezért a számvevőszék azt javasolta, hogy gyorsítsák fel a szervezeti struktúra átalakítását és tegyék teljes körűvé a szabályozást ezzel párhuzamosan.
A KAC szakmai hátterét jelentő Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) folyamatossága nem volt biztosított – állapította meg az ÁSZ. A késedelem miatt a 2003-ra érvényes előirányzat és a 2003-ban támogatható célokat kijelölő miniszteri rendelet mögött nem volt elfogadott program – áll az összefoglalóban.
A támogatandó célokat és ezek fedezetét évente kormányhatározatban kiadott Intézkedési Terv rögzítette, de megjelenésük a KAC tervezéséhez képest több hónappal késett, ezért a forrásokkal nem volt összhangban, a KAC-feladatok forrása két esetben meghaladta a KAC költségvetési előirányzatát. Ezért az ÁSZ javaslatot tett a tervezés összhangjának biztosítására.
A vizsgált időszakban pályázati úton a KAC keretének döntő hányada, 105,2 milliárd forint jutott környezetvédelmi célokra. Ezen belül a vizsgált időszakban a vízminőségvédelmi cél kapott a legtöbb, 52 százalékos támogatást, az igénylők szerinti rangsort a települési önkormányzatok vezették 51,4 százalékos aránnyal.
A támogatott pályázatok darabszáma és összege a 2000-2001. években volt a legmagasabb, ezt követően a támogatási összeg összességében és támogatási célokként csökkent.
Az összefoglaló szerint kifogásolható, hogy egyes feladatokat nem a súlyuk szerint támogattak, így például a pollen allergének csökkentésére juttatott pénz csak lokális védekezésekre volt elegendő, ugyanakkor előfordult több, összességében mintegy 1 milliárd forint nem kifejezetten környezetvédelemi célú támogatás is.
A környezetvédelmi fejlesztések forrásain belül a KAC támogatás részaránya mintegy 20 százalékot tett ki, a többit – a támogatási döntés előírása szerint – a pályázóknak más forrásból kellett előteremteniük. Ez a 4-5 csatornás finanszírozási rendszer nem volt átlátható, a pályázók forrásszerzésének esélyeit csökkentette, ugyanakkor nem volt összhangban több EU-ajánlással, amelyek – az EU-alapok vonatkozásában – kifejezetten tiltják ezt a finanszírozási módot.
A KAC hatékony felhasználását a pályázati mechanizmus lassúsága korlátozta, mert a pályázatok feldolgozási ideje átlag 160 nap volt, de esetenként a fél évet is elérte. A bírálati rendszerben a szakértők és a bírálók esetében az összeférhetetlenség szabályozott volt, ennek ellenére egy esetben az összeférhetetlenség szabályait megsértették. A bírálati mechanizmus 2003-tól állami és civil szervezetek részvételével létrehozott négy munkabizottság révén kedvezően változott.
Az ÁSZ kifogásolta ugyanakkor, hogy egy bizottságban a szabályozás következtében a civil szervezetek túlsúlyba kerültek, a minisztérium irányító szerepe háttérbe szorult. Egyebek mellett ezért a számvevőszék azt javasolta, hogy biztosítsák az irányító szerep érvényesülését és egészítsék ki a szakértői tevékenység szabályozását.
A támogatási mechanizmus valamennyi ellenőrzési fázisának szabályozottsága hiányos, nem volt megoldott a támogatási rendszer függetlenített ellenőrzése. A felügyeleti és a belső ellenőrzés nem volt hatékony, mivel az indított vizsgálatok mindössze 8 százaléka irányult a KAC felhasználására. Emiatt az ÁSZ azt javasolta, hogy tegyék teljes körűvé az ellenőrzés szabályait. Rendezett volt ugyanakkor a pénzügyi ellenőrzés, valamint Magyar Államkincstár ellenőrzési feladatainak ellátása.
