Az EU Bizottság becslése szerint az eurózóna GDP-je a következő öt évben csupán 0,1 százalékponttal emelkedik gyorsabb ütemben a bővítés következtében. E becslés hátterében a két régió eltérő gazdasági súlya áll: az újonnan csatlakozó országok összesített nominális GDP-je az eurózóna tagországok GDP-jének csupán hat százaléka. Az egy főre jutó GDP a csatlakozó országokban 30-50 százaléka az eurózóna átlagának. Ennek tükrében még annak ellenére is viszonylag csekély hatása lesz az unió GDP-jére a csatlakozásnak, hogy az elmúlt tíz év átlagában a frissen csatlakozott országok GDP-je évi 3,9 százalékkal, az EU-tagországok GDP-je pedig két százalékkal emelkedett.
Az eurózóna tagországaira azonban eltérő mértékben hat a csatlakozás. A közép-európai régióhoz közelebb levő országok – így Németország, Olaszország és Ausztria – gazdasága a csatlakozás hatásai nyomán a következő években évi 0,25 százalékponttal gyorsabb ütemben fejlődhet.
A csatlakozás „vesztesei” az EU-tól érkező közvetlen támogatások legnagyobb felhasználói – Spanyolország, Portugália és Görögország – lehetnek. A Goldman Sachs szerint ezekben az országokban – talán a spanyolok kivételével – az alacsonyabb hozzáadott értékű és így olcsóbb termékek előállítása dominál. Az EU-szubvenciók csökkentése szerkezetátalakításra kényszerítheti e gazdaságokat.
A csatlakozók nem szívják el a tőkebefektetéseket
Az elmúlt tíz évben a Goldman becslései szerint nagyjából 100 milliárd euró közvetlen külföldi tőkebefektetést hajtottak végre a frissen az EU-hoz csatlakozott országokban. Szektorok szerinti bontásban nézve az autóipar volt a legnagyobb befektető, de agresszív régióbeli terjeszkedésbe kezdtek a bankok, a fogyasztási cikkeket gyártó cégek és az italgyártók is.
A frissen csatlakozott országokba az átlagos GDP nagyjából öt százalékának megfelelő közvetlen külföldi tőkebefektetés áramlott az elmúlt években. A Goldman azonban úgy véli, hogy nincs kielégítő bizonyíték arra az egyes nyugat-európai politikusok által előszeretettel hangoztatott állításra, amely szerint a keleti befektetések elszívják a tőkét a nyugati invesztíciók elől.
Először is a keletre áramló tőke nagyon csekély az eurózóna GDP-jéhez viszonyítva. Az eurózóna vállalatainak összes közvetlen külföldi működőtőke befektetése is csupán a GDP 0,3 százaléka. Másodszor a keleti és a nyugati működőtőke befektetések együtt mozognak, fellendülés esetén élénkülnek, lanyhulás esetén csökkennek. Ez arra utal, hogy a hitelek költségei sokkal inkább befolyásolják a beruházási döntéseket, mint az EU bővítése.
Az EU korábbi tagjainak nem kell tartaniuk a munkaerőpiacukat elárasztó olcsó keleti munkavállalóktól sem. A Goldman felmérésekre hivatkozva úgy véli, hogy még akkor is, ha a frissen csatlakozók munkavállalóira bevezetett hét éves korlátozástól eltekintünk, a közép-európai régió munkavállalási korú népességének csupán egy százaléka vállalna munkát Nyugaton az EU csatlakozás első öt évében. Ez öt év alatt csupán 1,1 millió többlet-munkavállalót jelentene egy 378 millió fős munkaerőpiacon.
Nem drága a bővítés
A Goldman úgy véli, hogy az EU korábbi tagországainak a bővítés költségeivel kapcsolatos aggodalma eltúlzott. Becslések szerint az EU 2000-2006-ig terjedő költségvetési periódusában az átlagos egy főre jutó közvetlen támogatás megegyezik majd az 1999-es szinttel. A legszegényebb országok – Portugália és Görögország – 2006-ra GDP-jük 1,5-2 százalékát kapják meg az EU-tól különböző szubvenciók formájában, míg az újonnan belépők esetében a 2004-2006-os időszakban ez csupán egy százalék, ráadásul az újonnan csatlakozók egy főre jutó GDP-je körülbelül a kétharmada a görög és a portugál értékek átlagának.
A 2004-től 2006-ig terjedő időszakban a csatlakozó országok összesen 40 milliárd euróra, az EU várt GDP-jének 0,4 százalékára számíthatnak az Uniótól. A következő hat évben ez várhatóan emelkedik, ám a leggazdagabb EU tagországok máris siettek leszögezni, hogy befizetéseik végesek.
A Goldman Sachs nem számít arra, hogy az eurózóna 2010 előtt bővülne, bár a csatlakozó országok közül sokan minél gyorsabb eurózóna-csatlakozást szorgalmaznak. A monetáris unióba való belépés legnagyobb akadálya a csatlakozni vágyók túlságosan nagy GDP-arányos államháztartási hiánya. Az Európai Központi Bank (EKB) már csak azért sem fogja siettetni az Unióhoz frissen csatlakozók eurózóna tagságát, mert ezen országok inflációja – a gazdasági felzárkózás gyors üteme miatt – meghaladja az eurózóna tagok átlagos inflációját. A Goldman becslései szerint a csatlakozókkal együtt számolva az eurózóna inflációja 20-30 bázisponttal lenne magasabb, márpedig ez megnehezítené az EKB dolgát a két százalékban megjelölt inflációs maximum betartatásában.
