A bronzkorban, illetve az újkőkorban, annak is a vége felé számos olyan építmény keletkezett, amelyek eredeti rendeltetését máig vitatják a kutatók. Az angliai Stonehenge-től kezdve az egyiptomi piramisokig (amelyek már a történelmi ókorban épültek) számos „létesítmény” akad, amelyeknek a megtervezésekor valószínűleg csillagászati szempontok is szerepet játszottak. Sőt még a középkori, kora középkori katolikus templomok tájolása is erre vezethető vissza sokszor.
Persze a korabeli emberek nem feltétlenül a tudomány fejlettsége miatt tájolták épületeiket a Naphoz vagy valamilyen csillagképhez. Általában vallásos jellegű hiedelmek fűződtek efféle cselekedeteikhez. Így például a sírokat gyakran a napkelte irányába állították, ami azt jelképezte, hogy a halottak egyszer feltámadnak – állítja Michael Hoskin, a Cambridge-i Egyetem kutatója. Alighanem Ehnaton fáraó is ezért építtetett magának a Naphoz tájolt sírhelyet Egyiptomban. Aton napisten kultusza olyan erőteljes volt az ő idejében, hogy sokan az egyistenhit megjelenését, de legalábbis a kezdeti „csíráit” is erre az egyiptomi időszakra vezetik vissza.
Menorcai titkok
De nemcsak Egyiptomban maradtak fenn a Naphoz tájolt építmények. Michael Hoskin szerint Menorcán, a Földközi-tengeri Baleár-szigetek második legnagyobb tagján is olyan monumentális emlékek találhatók, amelyek részben a napkultuszra utalnak – ezek a jól ismert naveták, a temetkezési
helyek. A naveták csónakformájú épületek, amelyek a bronzkorból származnak, s bennük emberi csontok bukkantak elő, vagyis minden bizonnyal sírként szolgálhattak, méghozzá a napkeltéhez tájolva.
A navetáknál is érdekesebbek talán a T-alakban egymásra helyezett kőtömbök, a taulák. Ilyenből Menorcán mintegy harminc található. A katalán nyelven asztalnak nevezett alakzatok szintén bronzkori eredetűek, Krisztus előtt 1000 körül készülhettek. Korábban nem ismerték fel ezek jelentőségét a tudósok, bár már régóta a jól ismert menorcai nevezetességek közé tartoznak. Michael Hoskin most új elmélettel állt elő, ami megmagyarázhatja a furcsa „T-betűket”. Szerinte a harminc taula egy kultikus hely volt, méghozzá a gyógyulni vágyók számára, illetve olyan istenségnek szolgálhattak áldozati helyül, amely a gyógyításhoz kapcsolódott. Ezt több lelet is alátámasztja.
A kentaurok „szerepe”
A tauláknál talált leletek közül előkerült egy egyiptomi szobrocska, amelynek felirata a New Scientist című tudományos lap szerint így szól: „Én vagyok Imhotep, a gyógyítás istene”. Imhotep eredetileg egy élő személy volt,
orvosként és főpapként tevékenykedett még az egyiptomi Óbirodalom idején, de a későbbi időszakokban már mitikussá vált az alakja, és istenként tisztelték. (Imhotep építész is volt, ő építette az első lépcsős piramist Dzsószer fáraó számára Szakkarában. Egy kisebb szobra a budapesti Szépművészeti Múzeumban is látható.)
Előkerültek Menorcán bronzból készült lópaták, és más bronzszobrok is. Ezek a patkók Hoskin szerint arra utalhatnak, hogy a szigetlakók ismertek vagy szintén tiszteltek olyan félig emberi, félig lóalakú teremtményeket, mint a görögök kentaurjai. (Kheirón kentaur tanította meg Aszklépioszt az orvoslás tudományára az antik mitológia szerint.)
A kentaurral való kapcsolatot azonban nem néhány szobor vagy pata bizonyítja a leginkább, hanem maguknak a tauláknak az elhelyezkedése. A T-alakú furcsa építmények ugyanis egy kivételével mindannyian dél felé néznek, nagyjából a Kentaur csillagkép irányába. Ma már ez a csillagkép nem látható a szigetről teljes egészében, háromezer évvel ezelőtt viszont a Föld precessziójának (a forgási tengely körüli „imbolygásának”) köszönhetően még láthatták a menorcaiak, akárcsak a görögök a Földközi-tenger túlsó végében.
Menorca más, mint a többi
Hoskin új elmélete szerint tehát a taulák a görögök által is ismert kentaur, vagy ahhoz hasonló félisten, isten tiszteletére készültek. Tájolásuk nem volt pontos, de ez a menorcaiakat nem zavarta, ők gyógyulni akartak, nem pedig csillagászati megfigyeléseket végezni. Hoskin elmélete ebből a szempontból feltétlenül újdonságnak számít, hiszen korábban azt feltételezték az archeoasztronómusok, hogy a pontos tájolás igen lényeges volt a kőkorszakban.
Hoskin azonban nemcsak a menorcai leleteknek köszönheti felfedezését. A brit tudóst a nem túl messzire lévő Mallorcával való összehasonlítás döbbentette rá a taulák magyarázatára. Mallorcáról ugyanis elvileg látható volt a Kentaur csillagkép, ott mégsem állítottak ilyen alakzatokat a mitológiai teremtmény, illetve a csillagkép tiszteletére. A magyarázat egyszerű: Mallorcán sok hegy, illetve domb található, a lakosság pedig főleg a völgyekben él. Így ők nem láthatták (rendszeresen és jól) a csillagképet, míg a síkvidéki menorcaiak nap mint nap megcsodálhatták az égbolton a „kentaurt”.
Tiszteltek egyáltalán az ősi menorcaiak valamilyen istent? Ez talán soha sem derül ki. A space.com című internetes csillagászati újság ugyanis emlékeztet arra, hogy a menorcaiak nem hagytak maguk után írásos nyomokat. Ugyanakkor a tauláknál és a sírhelyeknél emberi és állati csontokat találtak, ezek alighanem áldozatként szolgáltak, s bizonyítják valamilyen vallásos kultusz létezését.
