Mintha csak egy szappanoperát írna Bogsch Erik, az egyetlen független magyarországi gyógyszergyár, a Richter Gedeon Rt. vezérigazgatója, mindig mondandója legizgalmasabb részénél hallgat el. Így tett néhány héttel
Bogsch Erik
ezelőtt is, amikor az új pénzügyminiszter kijelentése nyomán ismét reflektorfénybe került a Richter állami tulajdonrészének időről időre felvetődő privatizációja.
Akkor Bogsch a szenzációs bejelentés ígéretével sebtében egybehívott újságíróknak csupán a függetlenség fontosságáról beszélt, ám amikor az ennek érdekében tett lépésekre terelődött volna a szó, látványos hallgatásba burkolózott. A sejtést, miszerint az idei év esetleg legjelentősebb állami részvényértékesítéséről, vagyis a Richter 25 százalékának tervezett eladásáról, illetőleg az állami tulajdonrész további sorsáról lázas tárgyalások folynak a gyógyszergyár és az ÁPV Rt. között, már Büki Dorottya, a vagyonkezelő kommunikációs igazgatója erősítette meg.
Kétszer fizetnek
Nagy árat fizet függetlenségéért a Richter, melyet a gyógyszerek árának csütörtöktől hatályos csökkentése nemcsak közvetlenül érint érzékenyen, hanem nagykereskedelmi érdekeltségei révén közvetve is sújt. A vezérigazgató számításai szerint az ebből adódó árbevétel-kiesés az idén elérheti a 3-3,5 milliárd forintot.
Most a gyógyszerárak április elsejei befagyasztásáról nyilatkozva tett szűkszavú, ám annál meglepőbb kijelentést Bogsch Erik. A Pénzügyminisztérium és a privatizációs szervezet vezetői megértették, mondta, hogy nemzetgazdasági szempontból és a hazai gyógyszerellátás biztonságának érdekében jó, ha a jelenleg egyetlen független magyarországi gyógyszergyár független is marad.
E talányos mondat után a vezérigazgató – jó szokásához híven – ismét elhallgatott. Az állami tulajdonban lévő 25 százaléknyi részvénycsomaggal kapcsolatban további részleteket nem közölt.
Tavaly nyereségesek voltak
A Richter Gedeon Rt. igazgatósága a törzsrészvények névértékére vetítve 44 százalékos osztalék kifizetését javasolja a 2003. évi eredmény terhére. Az osztalék mértékét a társaság április 28-ra összehívott éves rendes közgyűlése hagyja jóvá.
Aligha vitatható azonban, hogy a gyógyszerárcsökkentésnek komoly szerepe lehet a privatizáció elhalasztásában. A kormányzatnak az előbbi nyilván fontosabb volt, mint a jóval kisebb tételt jelentő utóbbi.
Arról nem is szólva, hogy a gyógyszergyártókkal és -kereskedőkkel folytatott vita nyomán támadt ágazati kavarodás nemigen kedvez a részvényértékesítésnek. Már a gyógyszerárak befagyasztásának bejelentését követően zuhanni kezdett a gyógyszeripari részvények árfolyama. Később ugyan korrigált a tőzsde, de az ágazati papírok bizonytalansága megmaradt. Köztük a Richteré is, ami azzal járt, hogy az állami pakett értéke is milliárdos nagyságrendű hullámzásokat szenvedett el.
Háttéralku?
A gyógyszerárak drasztikus csökkentése nem csupán a gyártók, kereskedők árbevételét, s persze profitját csökkenti, hanem egyes készítmények előállításának gazdaságosságát is kétségessé teheti. Az esetleges gyógyszerhiány pedig politikai feszültésgeket szülne.
Feltehető tehát, hogy nem véletlenül utalt a cég függetlenségének megőrzése kapcsán Bogsch Erik a “gyógyszerellátás biztonságára”. Vélhetően a privatizáció ismételt elakadásának hátterében is ilyenféle alku állhat: az állam egyelőre nem privatizál, a Richter pedig a jelenlegi árak mellett is folytatja bizonyos készítményei gyártását.
