Messze-messze, a Földtől ötven fényévnyire, a Kentaur csillagképben volt egy csillag. Ez a csillag élt-éldegélt, lassan felélte felszínének tápanyagait, és kialudt.
A csillagászati szaknyelvben a csillagok belső, forró magját, miután kihűl, fehér törpének nevezik. Ennek belsejét szén alkotja, amelyet vékony rétegben hélium és hidrogéngáz borít. A kihunyt csillagok fehér törpéi elkristályosodnak, ez egy viszonylag új felfedezés.
A meséhez visszatérve tehát, miután a csillag kialudt, a fehér törpe lassan-lassan, évmilliók során gyémánttá változott. Az egész világon nincs még egy akkora gyémánt, mint ennek a csillagnak a magja, melynek súlya 2,4 × 1033 kilogramm, azaz mintegy 10 milliárd-billió-billió karátos drágakő (ez azt jelenti, hogy az egyes után 34 nulla következik).
Csak a miheztartás végett: az angol koronázási ékszereket ékesítő Afrika Csillaga, a Föld legnagyobb gyémántja „mindössze” 530 karát súlyú, és a valaha talált legnagyobb ékkőből vágták ki, amely 3100 karátos volt.
Az újonnan felfedezett drágakövet a tudósok BPM-370893-nak, a köznyelv pedig valamivel szellemesebben Lucy-nek nevezi, a Beatles „Lucy in the sky with diamonds” című dala után.
Azon túl, hogy elábrándozhatunk, mi mindent kezdhetnénk egy ilyen hatalmas ékszerrel, a felismerésnek tudományos jelentősége is van. Bár már több mint négy évtizede sejtik a csillagászok, most először sikerült igazolni a fehér törpék elkristályosodását, és feltárni a csillag magjának szerkezetét.
A fehér törpék nem csak sugárzóak, de gigantikus gongként viselkedve, folyamatosan pulzálnak is. E pulzálás alapján képesek a csillagászok a fehér törpék rejtett belsejét feltárni, hasonlóan ahhoz, ahogy a geológusok a földrengések alapján a Föld belsejét vizsgálják.
A csillagászok szerint a mi Napunk is fehér törpévé válik 5 milliárd év múlva. Rá két milliárd évre a Nap magja valószínűleg kristályosodni kezd, és Naprendszerünk közepén ugyancsak egy hatalmas gyémánt képződik.
