A pénteki záróérték az év 15. kereskedési napján 4,4 százalékkal haladta meg azt az értéket, amit Szilveszter napján hagytunk hátra. Ennek az értéknek több mint a felét hozta a konyhára a múlt héten a BUX, azon belül is az OTP és a Matáv menetelése, de a többiek sincsenek lemaradva, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a piac egésze iránt van érdeklődés és nem csak egyes vállalati történetek vonzzák a befektetőket. Azok amúgy sem biztos, hogy felfelé terelnék a színesen villogó számocskákat, amelyek dollármilliók áramlását rejtik jótékonyan.
Babonás befektetők
A héten véget ér az év első hónapja. Egy amerikai megfigyelés, amolyan “népi bölcsesség” szerint a tőzsde iránya az adott évben valószínűleg abba az irányba fog tartani, amerre az első 5, mások szerint amerre az első 15 napban tartott. Mi magyarok mondhatnánk, hogy mindegy, 5 vagy 15 napot nézünk, mert mind a két tekintetben jól állunk, jó év elé nézünk.
Vegyük például az OTP esetét. Kedden a bank egy közleményt adott ki, amelyben a 2003-as eredményvárakozásokat adták közre. Sokan profit warningnak titulálták a közleményt, mondván, hogy az OTP által publikált várakozás a pesszimistább elemzők előrejelzésétől is elmarad, de az árfolyam esését látva az OTP jelezte, hogy minimum 40 százalék a növekedési előrejelzés (legalább 15 százalékkal magasabb a vártnál), tehát valójában könnyen lehet, hogy több lesz. A piac viszonylag gyorsan megnyugodott és az árfolyam is visszatért a korábbi 2800-as szint fölé. Az eladási hullám sokkal inkább az alacsony forgalomnak volt köszönhető, ami az egész hetet jellemezte.
Éppen az alacsony forgalom az, ami miatt nem lehetünk hurráoptimisták a múlt hét után. Alig volt likviditás a piacon, lasszóval kellett vadászni az eladókat, és a vevők is csak kis mértékben múlták felül őket anyagi jelenlétben. Mindez azt jelenti, hogy a befektetők kivárnak, és a forint, illetve az új pénzügyminiszter által felvázolt makropálya alapján hozzák majd meg stratégiájukat. Amitől félni lehet, az az, hogy ekkorra lemaradunk a szokásos év eleji portfólióátrendezésről.
Önbeteljesítő folyamat
A regionális alapkezelők rendszerint az év elején jelentősebben változtatnak az országok, vagy szektorok súlyozásán attól függően, hogy milyen várakozással tekintenek az új esztendő felé. Az év eleji emelkedés jelzi, hogy a befektetők optimistán vélekednek a kilátásokról és az árfolyamok felívelésére számítanak. Márpedig általában azok a várakozások, amelyek a döntéshozóké, önbeteljesítő jellegűek.
Az év első 15 kereskedési napjában tapasztalt emelkedés jelezheti, hogy 2004-ben ismét északnak vehetjük az irányt, de az alacsony forgalom jelzi, hogy a bizonytalanságnak nincs vége. Idén a régiónk egy jól eladható „sztorival”, az EU-csatlakozással és a hozzá kapcsolódó „a régió országai a felzárkózás során kétszer olyan gyorsan fognak növekedni, mint a fejlett világ” üzenettel számíthat arra, hogy sok pénz fog áramlani a térség tőzsdéibe fektető alapokba. Tehát arról van szó, hogy a többiekhez képest legjobb mutatókkal és kilátásokkal rendelkező országok piacai várhatóan kiugró év előtt állnak, míg a hátul kullogók csak mérsékelten jó év előtt.
Márpedig az idén részvényekbe csak akkor érdemes fektetniük a magyar magánbefektetőknek, ha azok képesek verni a nagyon magas kötvényhozamokat. Ha most egyéves diszkont kincstárjegybe fektetünk, akkor a futamidő végén garantáltan 11,5 százalékos hozamunk lesz. Ha kötvényalapba tesszük megtakarításainkat és a hozamok csökkenésnek indulnak, akkor egy kicsivel több is kerülhet az asztalra. Magyarán a részvényeknek a kockázatosságuk miatt legalább 15-20 százalékos hozamot kell elérni az idén, mert különben nem éri meg. Persze a BUX-nak erre jó esélye van, már az első hónapban teljesítette is ennek a negyedét, de félő, hogy a makrohelyzet tartogat még váratlan meglepetéseket… 
