Pataki Dániel: a szabályozás önmagában nem csodaszer.
Két és fél év után teljesen új hírközlési törvényt fogadott el a parlament. Az új törvény kidolgozása részben az előző törvény hibái, részben az EU (új) követelményei miatt lett sürgetően fontos. Az előzményekről, az új törvénnyel elérni kívánt célokról is kérdeztük Pataki Dánielt, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium hírközlési helyettes államtitkárát. Elsőként arról: mennyiben a csatlakozás feltételeinek kényszere, mennyiben a versenybe vetett hit az oka a törvénymódosítási munkának?
– Fontos hangsúlyozni, hogy nem önmagában a verseny megvalósítása a célunk az új szabályozással. Hazánk számára a fejlett világhoz, az Európai Unióhoz való csatlakozás, a gazdaság modernizációja nem képzelhető el az információs társadalom felépítése, megvalósítása nélkül. Információs társadalmat kétféleképpen lehet építeni. Az egyik, az ázsiai mentalitásnak megfelelő módszer a felülről lefelé építkezés, a hatalmi eszközök kihasználása a folyamat során. A másik, az európai mentalitásnak megfelelő módszer a piaci ösztönzésre épül, amely az infokommunikációs iparágakban a verseny kiépítésével visz közelebb az említett célhoz. A verseny feltételeinek megteremtése a megfelelő jogszabályi keretek kialakításával kormányzati feladat, mint ahogy az is, hogy beavatkozzunk, ha a piaci folyamatok nem képesek bizonyos problémákat megoldani.
– Az EU-ban 1998-ban hirdették meg a versenyt a távközlési piacokon. Három évre rá világméretű válság szabadult az iparágra, és az EU is nemrégiben léptetett életbe új szabályokat e téren. Igazuk lehet azoknak, akik mindezt úgy kommentálják, hogy kudarcot vallott a távközlési liberalizáció?
– Erről szó sincs. Például az október közepén Genfben tartott World Telecom kiállításon is az volt a szakértők többségének véleménye, hogy a távközlési iparág elmúlt években tapasztalt válsága más okokra vezethető vissza. Egyrészt 2000-2001-ben recesszióba került az egész világgazdaság, amit a távközlés területén két tényező tovább súlyosbított: a dotcom lufi kipukkadása elsősorban Észak-Amerikában, valamint a nemzetközi távközlési szolgáltatóvállalatok eladósodása a 3G szolgáltatási licencekért kifizetett irreális összegek miatt.
Az EU új, távközlési piacokra vonatkozó versenyelőírásai nagyrészt azokra a tapasztalatokra épülnek, amelyeket 1998 óta szereztek e területeken. Éppen azt célozzák az új direktívák, hogy még erőteljesebben, hatékonyabban bontakozhasson ki a verseny a távközlés piacain. A hazai törvénymódosítás pedig részben az EUcsatlakozás miatt szükséges, részben amiatt, hogy hiszünk a verseny erejében, hatékonyságában. Természetesen tudjuk, hogy a szabályozás önmagában nem csodaszer: szükséges, de nem elégséges feltétele a verseny kibontakozásának. A kormány a szükséges feltétel megteremtésével segíthet a folyamatban.
– Melyek a legfontosabb változások az új EU keretrendszerben?
– Az 1998-ban bevezetett szabályozásnak voltak hibái: rugalmatlan volt, és a gyorsan változó gazdasági folyamatok miatt mára túlhaladottá is vált. Emellett arra is számos példa akadt, hogy sokat segíthet vagy akadályozhat a versenyen a nemzeti szabályozó hatóságok munkája, fellépése, hozzáállása. Az is igaz, hogy nem mindenben volt elég hatékony a verseny kikényszerítéséhez, a korábbi monopolszolgáltatók versenykorlátozó praktikáinak megakadályozásához.
– Szavakban korábban is sokan egyetértettek a verseny szükségességével. A versenyhez egy másfajta logikai sorrend alapján a következők szükségesek. Először, gazdasági mozgástér a piacra belépni kívánó új szolgáltatók számára. Nem képzelhető el gazdasági mozgástér reális összekapcsolási díjak nélkül. Másodszor, az összekapcsolási díjak szintje is kevés lehet, ha a korábbi monopolszolgáltató visszaélhet erőfölényével, és árprést alkalmazhat az új szolgáltatókkal szemben, illetve számviteli megoldásokkal irreális összekapcsolási díjakat adhat meg. Harmadszor, ha nincs hatóság és intézményrendszer, amely a szabályokat betartatja, a visszaéléseket feltárja, illetve keményen bünteti, akkor az egész liberalizáció megbukik. Az első magyar távközlési „liberó” már az első ponton megbukott, mert nem volt gazdasági mozgásterük az alternatív társaságoknak! Most másként lesz?
– Az új szabályozás kidolgozásakor éppen az volt a célunk, hogy ezeket a buktatókat elkerüljük. Először számba vettük, melyek azok az alapfeltételek és kötelezettségek, amelyek a versenyhez szükségesek, és mindenkire, illetve egyes, meghatározott piaci szereplőkre vonatkozniuk kell. Másodszor kell egy olyan nemzeti hatóság és intézményrendszer, amely működteti a modellt, harmadszor pedig a bírság és szankciórendszer, amely kikényszeríti a jogkövető magatartást a piaci szereplőktől. Végül megoldás kell azokra a területekre, ahol a piac nem képes jól működni, és a fogyasztóvédelem körére. Úgy gondoljuk, az új EHT alkalmas lesz erre a feladatra, természetesen a végrehajtási rendeleteknek kulcsszerepük lesz abban, hogy a törvény valódi céljainak megfelelő folyamatokat ösztönözzön.
– Vegyünk sorra egy-két konkrétumot, amelyet az alternatív szolgáltatók kritikus hangon emlegettek – kezdjük például az összekapcsolási díjakkal és feltételekkel!
– Az IHM korábban is kijelentette, hogy 2004. május elejére e területen megközelítjük, elérjük az EU-s átlagot. Egy példát mondok: míg 2002 decemberében a Matáv helyi hívásvégződtetési díja 7 forint volt percenként, addig most 4,6 forint, és a 2 forintos kompenzáció két részletben történő megszüntetésének köszönhetően jövőre ez még minimum 1 forinttal csökkenni fog. Tehát másfél év alatt minimum a felére csökken ez a díj. Ehhez kötődik egy másik probléma: a hatóságnak az összekapcsolási ajánlatok elbírálásakor nem volt módja korábban nemzetközi összehasonlítás alkalmazására. Az új szabályozásban megadjuk neki ezt a lehetőséget. További fontos lépés, hogy finomítottuk az előírásokat a számviteli szétválasztással kapcsolatban, becsukva a kiskapukat, melyek korábban lehetőséget adtak a költségelemek torzítására. Az újonnan létrejövő Nemzeti Hírközlési Hatóság pedig a korábbinál jóval erősebb, szélesebb jogkörrel és keményebb szankcionálási lehetőséggel felruházott hatóság lesz.
– Hogyan fogják kiválasztani a hatóság vezetőit, mi a garancia arra, hogy egyik-másik szolgáltatótól vagy éppen napi politikai csatározásoktól függetlenül működhessen az NHH?
– A jelenlegihez képest más lesz a vezetési struktúra. Lesz egy héttagú tanács, valamint egy, az operatív működésért felelős főigazgató. Az IHM vezetője felkér egy tanácsadó testületet, mely testület javaslatot tesz a tanács hat tagjára. A hat tagot a miniszter fogja kinevezni. A tanács elnökét a szakminiszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki, az operatív főigazgatót pedig a héttagú tanács elnökének javaslatára a miniszter.
– Ebből az eljárási rendből az következik, hogy a legfontosabb dolog: kik kerülnek a miniszter tanácsadó testületébe, hiszen ezen múlik majd az NHH tanácsának összetétele. Ez a megoldás akár politikafüggővé is teheti a szervezetet…
– Valóban a kinevezendő személyeken fog múlni a hatóság munkájának eredményessége. Kétségtelen, hogy a tanácsadó testületnek kulcsszerepe lesz azáltal, hogy kiket javasol kinevezésre a miniszternek. Úgy gondolom, az igazi függetlenségre abból a szempontból van szükség, hogy a szolgáltatóktól, (partikuláris) szolgáltatói érdekektől függetlenül tudjon működni a hatóság.
– Bízzunk benne, hogy így lesz. Van még egy kritikus kérdés, ami mellett az EU nem mehet el szó nélkül: hiába módosította a parlament a törvény megszavazásakor a médiatörvény kábeltévé-piaci részesedésekre vonatkozó egyhatodos korlátozását egyharmadosra, ez továbbra is ütközik az EU előírásaival. Arról nem beszélve, hogy a korlátozás eltörlése nélkül nincs arra esély, hogy a Matáv hálózatával versenyképes, egységes és korszerű elérési hálózat épüljön ki az országban. Úgy tűnik, mintha az ellenzéknek nem lenne érdeke a verseny, és az ebből származó előnyök…
– Sajnos, az említett egyhatod egyharmadra változtatásával nem oldottunk meg semmit, 2004 májusában kénytelenek leszünk módosítani ezt a szabályt, ha EU-tagok kívánunk lenni. Hogy milyen pártoknak és politikai érdekeknek és milyen megfontolásból jó ez, arra én nem tudok válaszolni.
– Az elmúlt hetekben volt még egy kérdés, ami borzolta a mobilszolgáltatók és beszállítóik kedélyeit. Nevezetesen, lesz-e és mikor hazánkban 3G tender? Többféle nyilatkozat hangzott el e tárgyban az IHM illetékeseitől, de a 3G európai üzleti sikertelenségét látva ezek nem tűnnek reális elképzelésnek.
– A harmadik generációs mobiltelefon-rendszerrel kapcsolatosan a következő menetrendről számolhatok be. Jelenleg folyik egy tanácsadó cég kiválasztásának munkája. Ez a tanácsadó fogja megvizsgálni a következő kérdéseket és lehetséges válaszokat: a kiírandó pályázaton az ár, vagy a pályázat tartalma legyen a döntő szempont; hány licencet érdemes kiosztani; a meglévő szolgáltatók kapjanak-e lehetőséget, új szolgáltatót érdemes-e beengedni a piacra és így tovább. A tanácsadó cég által elkészített tanulmány alapján valamilyen döntést hoz a kormány. Ha a döntés az lesz, hogy a lehető legkorábban ki kell írni a versenytárgyalást, akkor 2004 végén lehet nyerteseket hirdetni. Ebben a nagyon gyors folyamatban 2005 második felére, végére lehet eljutni a kereskedelmi 3G szolgáltatások hazai elindulásáig. A harmadik generációs mobilszolgáltatásokkal kapcsolatos európai fejlemények arra utalnak, hogy túlzottan nagy bevételt nem lehet remélni jelenleg a licencekből, de az is nyilvánvaló, hogy ingyen sem lehet odaadni a szolgáltatóknak. Nem tartok elképzelhetetlennek olyan megoldást sem, amelyben a licencdíj valamilyen formában kötődik a 3G szolgáltatásból származó szolgáltatói bevételhez.
B. J.
