 |
A Linux egy, a nagyvállalati rendszereken jól ismert operációs rendszercsaládból, a UNIX-világból származó operációs rendszer. A nagy rokontól sok mindent örökölt, ami aligha véletlen, hiszen közvetlen leszármazottja egy olyan, Minixnek nevezett rendszernek, mely éppen a nagyok rendszerének oktatását szolgálta. Születésekor egyfajta különlegességnek számított, és a vájt fülű informatikusok, a jó értelembe vett hekkerek rendszere volt nagyon sokáig. Fejlesztését is jobbára az interneten verbuválódott közösség végezte, és végzi sok szempontból mind a mai napig. Ennek oka az, hogy maga a rendszer központi kódját, a rendszermagot (kernel) is nyílt forráskódként terjesztették már a kezdetekben is. Az egyes verziók „hitelesítése” azonban máig Linus Torwaldshoz köti a Linuxot. Annak ellenére, hogy a rendszermag köré épült alkalmazások különböző összeállításokban is elérhetőek.
Ez utóbbiakat nevezzük disztribúciónak, ami valóban nem más, mint egy olyan Linux-csomag, mely általános vagy egy-egy célfeladatra specializált alkalmazások telepítésre kész együttese. Ez a telepítés persze lehet továbbra is jelentős informatikai tudást igénylő – ha forráskódból történik -, de lehet ennél lényegesen kényelmesebb is. Ez utóbbi, az egyszerű telepítés céljára egyes disztribúciók olyan szinten automatizált adminisztrációs alkalmazást is tartalmazhatnak, mint amilyen például a SuSE esetében a YaST. Ezzel a SuSE mint kereskedelmi disztribúció telepítése és karbantartása alig nehezebb – sőt, néha akár könnyebb is lehet -, mint más operációs rendszereké, például a szintén sokszor emlegetett Windowsé. Ugyanakkor az OpenSource-világ számos alkalmazása továbbra is szabadon telepíthető rá.
OpenSource. Sokszor a nyílt kódot úgy emlegetik, mint minden problémát megoldó varázsigét, de ez természetesen nem teljesen igaz. A nyílt kódokat is emberek alkotják, és így a hibák előfordulási aránya forrásokban statisztikusan valószínűleg hasonló egy zárt rendszeréhez. A különbség sokkal inkább a hibák felezési idejében van, mely a nyílt forrásoknál jóval kisebb lehet, mint a marketingszempontokkal, esetleg belső bürokráciával is sújtott fejlesztőintézményekben. Talán ezért is lényeges, hogy a Linux-diszribúciók – még a dobozosak is – lényegében nyílt kódú rendszerek.
A nyílt forrású világ alkalmazásaival, de a Linuxszal szemben is a leggyakrabban felhozott marketingérv nem is annyira a hibákra összpontosít, inkább azt hangoztatja, hogy túl sokan csinálják, de komoly support nélkül. Ebből a jelentős előnyből ilyenkor akként válik hátrány, hogy úgymond hiba esetén nincs termékfelelős, és nincs gondozás. Márpedig ez így nem teljesen igaz. Termékfelelősségügyben például a zárt kódok tekintetében sem sokat vállalnak a gyártók magukra, ha valaki elolvassa a licenc-dokumentumokat. Ha pedig elgondoljuk, hogy a dobozos disztribúciók ára a Linux esetében is sokszor legfeljebb a vele adott dokumentációt és anyagköltséget fedezi, akkor belátható, hogy a Linuxszal foglalkozó cégek éppen hogy elsősorban a támogatásból, a szolgáltatásból, és a nagy rendszerekre való fejlesztésekből tudhatnak profitálni.
Így, mint azt az IBM, az SCO által sokat vitatott linuxos szerepvállalása is mutatja, akár nagy rendszerek is biztonsággal elláthatóak Linuxszal, illetve az OpenSource-világ erre a rendszerre készült alkalmazásaival. Tehát megfelelő beruházási terv esetén élhetünk az olcsóbb szoftverköltség adta kezdeti előnnyel. És a TCO tekintetében sem járunk rosszabbul, bár az erre vonatkozó felmérések tekintetében nagy változatosságot mutatnak az adatok.
Alkalmazáspark. Nem véletlen tehát, hogy a beruházók és az informatikai beszerzések előtt állók egyre nagyobb figyelemmel tekintenek a nyílt forráskódú világ felé, még ha eltekintünk is az utóbbi időkben élesedő jogi körülményektől. Mert a nyílt forrású rendszerek esetében nemigen találkozunk szoftveraktiválással és ügyvédek által írt, szoftvervásárlásra sarkalló körlevelekkel. De ezektől függetlenül is jól látszanak a márkacsapdából való szabadulást szolgáló tendenciák. Sajátos módon ezek mögött nem egy esetben tőzsdén szereplő nagynevű cégek kezdeményezéseit fedezzük fel. Ahogy az irodai szoftverpark esetében a Sun volt az a cég, amely azért vásárolta meg a StarOffice-t, hogy központi részét nyílttá tegye. Mert bár jelenleg is kapható a StarOffice – mint a Sun önálló dobozos terméke -, az OpenOffice.org mégis csak az ő kezdeményezésük nyomán vált olyanná, amilyen. És bár a dobozos termék tartalmaz olyan, harmadik fél által fejlesztett és nem felszabadított eszközöket, melyeket a nyílt rendszer értelemszerűen nem, a dokumentumformátumok gyakorlatilag kompatibilisek egymással. Ahogy az OpenOffice.org telepítésével nem kell lemondanunk a Microsoft-dokumentumok nagy részének információtartalmáról sem.
De más tekintetben is fejlődik a nyílt forrású, vagy azt támogató világ. Mert bár maga az Oracle nem vált nyílt forráskódúvá, mint nyílt forrású társai az SQL-adatbáziskezelők világából, mégis egyike volt az első Linuxot támogatóknak. Mint azt a CeBIT-en bejelentették, csatlakozva az egységes Linux-platformot kialakító United Linuxot támogatók táborához is. De sorolhatnánk azokat a hardvergyártó cégeket is, melyek a többivel párhuzamosan már a linuxos meghajtóprogramokat is folyamatosan kiadják. Például a Minolta szinte elsőként állapodott meg erről a SuSE-val még évekkel ezelőtt.
Apropó, SuSE! Megvásárlásával nem kisebb cégek szálltak be újult erővel a ringbe, mint a Novell, illetve a Linux-fejlesztésekben már korábban is dollármilliókkal résztvevő IBM. Így aligha kell a Linuxra alapozóknak attól tartaniuk, hogy irodájukat nevenincs cégek törpeszoftverei lepik el.
A jövőre nézve értelemszerűen nagy könnyelműség lenne nagy igazságokat kijelenteni. A jelenleg látszó tendenciák azonban két jelentősebb irányvonalat sejtetnek. Az egyik az, amikor a teljes rendszert egy nyílt forráskódú vagy azt támogató alapra helyezik, és operációs rendszert is ebből a szoftverkörből választanak. A mai kínálatot ismerve már ennek sincs jelentősebb akadálya, és munkaállomások szintjén is teljes értékű rendszerek építhetők ki ezen a módon – beleértve nemcsak az operációs rendszert és az irodai csomagot, hanem az olyan biztonsági szoftvereket is, mint amilyenek a tűzfalak és vírusirtó alkalmazások. Az így kialakított vállalati rendszerek használatkor sem igen maradnak el a Windowstól, ameddig nem a multimédiás játékok futtatása a cél. Sőt, a UNIX/Linux-világ a grafikus rendszer használatakor fellépő problémák, hibák kezelésében tud egy-két olyan „trükköt” is, amit a legújabb Windows sem.
Ugyanakkor annak sincs akadálya, hogy célfeladatokra választott eszközökkel kevert rendszert építsünk ki. Nem is feltétlenül oly módon, hogy minden gépen más fusson, hanem úgy, hogy egyes célfeladatokra választunk a nyílt forráskódú világ szoftverkészletéből. Operációs rendszerként akár a Windowst megtartva. Ezt sejtetik az olyan adatok, mint például az Apache webszerver előfordulása a világban. A NetCraft több éve folyó felméréssorozata alapján ez a szoftver tartósan, immár negyedik éve birtokolja a telepített bázis kétharmadát. Márpedig ismerve az operációs rendszerek piacát, ez csak akkor értelmezhető, ha nem egy esetben Windows-szervereken is nyílt forráskódú web-kiszolgáló fut.
Andrew’s
