Hosszú idő után elérkezett a shortolók, az árfolyamesésre spekulálók hete. André Kostolany, a világhírű, magyar születésű spekuláns bölcsessége szerint a shortolás olyan, mint amikor valaki magának ás vermet, és más esik bele. Nos, idén már sokszor olvashattunk arról, hogy a részvényárfolyamok feszítetté váltak és időszerű a korrekció, ezzel szemben azonban az árfolyamok augusztus óta csak emelkedtek és emelkedtek. Az árfolyamesésre spekulálók pedig csak számolgatták a mínuszokat. Végre azonban tényleg mások estek bele abba a bizonyos verembe, ugyanis a héten viszonylag egyirányú lejtmenet volt a BUX index útja.
Pénz- és állampapírpiac
Az állampapírpiacon akár szabadságra is mehettek volna a traderek, hiszen alacsony forgalom mellett libikókáztak a hozamok egy szűk sávban. A hét első felében az MNB inflációs jelentése tette világossá a piac számára, hogy mostanában ne számítson kamatemelésre. Ez az üzenet úgy látszik, eljutott a piac nagyágyúihoz, általános hozamcsökkenés söpört végig ugyanis a piacon, a forint erősödésétől kísérve. A hét második felében azonban Lengyelország felől hideg áramlatok érkeztek. A régió másik nagy piaca megfázhatott, és jelentős hozamemelkedés lett a betegség vége. Márpedig ha a lengyel kötvénypiac tüsszent egyet, akkor a magyar állampapír is köhögni kezd, és ennek megfelelően emelkedtek is a hozamok. Hát nem csodálatos a globalizáció?
Az esés általános volt, 4-5 százalékos veszteségeket gyűjtögettek össze a papírok. A blue chipek közül csak az OTP tartotta magát, ez azért jelzi, hogy ezúttal nem a gazdaság állapota miatt érzett verejtékes aggodalom ösztönözte a külföldi befektetőket katapultálásra a magyar piacról. A Mol esése magától értetődő, hiszen aki venni akar, az majd vesz a privatizáció során, aki meg el akar adni, az most teszi, hogy majd olcsóbban visszavehesse.
Az sem tett jót, hogy a Mol betette a közösbe a saját részvényeit is, ezzel jelentősen megnövelve a kínálatot. Másrészt a piac a Mol-PKN Orlen együttműködés bejelentésétől sem esett hasra, ugyanis túl sok a köd, a bizonytalanság a fúzió körül. Nem világos a politikai nyomás szerepe, az együttműködés formája és vezető ereje, de ami a legfontosabb, nem tudhatják a befektetők, hogy mit is vásárolnak a privatizáció során. Áldott Zoltán, a Mol vezérigazgató-helyettese szerint láttunk már fúziót az EU-ban is, de azért jobb lenne a csatlakozás előtt túl lenni a dolgon. A bökkenő az, hogy a kedvezménnyel vásárolók csak ezután juthatnak hozzá papírjaikhoz.
Zuhanórepülés
Az igazi döbbenettel azonban Matáv szolgált, amely az esés élére állt. Csakhogy a Matávnak nem volt emelkedés a háta mögött, amiből lehetett volna korrigálni és profitrealizálásról is csak az beszélhet, aki mondjuk márciusban vette a papírt. A Richter esete már érthetőbb, a harmadik negyedéves gyorsjelentés megjelenése óta esik a részvény ára.
Elképzelhető, hogy miként a második negyedéves gyorsjelentések trendfordulót jelentettek, és elszállt a piac, a harmadik negyedéves eredmények a másik irányba fordítják a piacot. Ez annak ellenére megtörténhet, hogy a gyorsjelentések pozitív üzenetet kellett volna, hogy hordozzanak, de a regionális trendek alól aligha vonhatják ki magukat a befektetők. A szerencsénk talán az, hogy alulteljesítettük a piacot az emelkedés során és így az esés során is limitáltak a lehetőségeink. Habár, ha a Matávra gondolunk…
A hét vesztese
A hét egyértelmű vesztese a NABI lett, ismét sokéves negatív csúcsot döntött. Hihetetlen, 6 napos vesszőfutása során 20 százalékkal apasztotta a tulajdonosok vagyonát. Már azét, aki kitartott mellette, ugyanis az esés mögött nemcsak a tragikus fundamentális teljesítmény áll, hanem az, hogy sokan akarnak kiszállni belőle, de lasszóval kell fogni azokat, akik hajlandók belenyúlni a hulló késbe. Mindazok, akik úgy gondolták, hogy most érdemes beszállni, elszámították magukat, mert a NABI bebizonyította, nem csak a magyar labdarúgó-válogatott esetében igaz a mondás, hogy „mindig van lejjebb”.
Akik azonban eddig kitartottak a papír mellett, azok számára lehet, hogy a tartás lehet a legjobb stratégia. Ha hosszabb távon gondolkozunk, akkor a NABI fő tulajdonosa, az Első Magyar Alap fel fog oszlani, el fogja adni a NABI-részvényeket. Mivel 54 százalékos tulajdonuk van, ez a kisebbségi részvényesek számára is felvásárlási ajánlatot fog jelenteni. Az ismeretlen csak az időzítés (vélhetően ez megtörténik 2004-ben) és az ár. Biztatásképpen csak annyit tudunk mondani, hogy amennyiben kiszorításra kerülne sor, akkor részvényenként háromezer forint felett van a minimum ár, habár azt be kell látni, hogy a NABI nem ér ennyit.
