Kaszjanov miniszterelnök mostani látogatása nem annyira az orosz-magyar politikai párbeszéd élénkítésére irányult, hanem az őt kísérő népes vállalatvezetői és politikuscsapat hazánkat érintő gazdasági szándékainak
próbált érvényt szerezni. Az orosz érdekek részben ígéretek, részben már kézzelfogható megállapodások formájában öltöttek testet a kétnapos találkozó során.
A delegációban megjelenő vállalatok profilja alapján világosak a látogatás céljai: a Mechel a Dunaferr privatizációjában kíván pályázni, a Kamaz a Rábával folytat gazdasági együttműködést, a Metrovagonmas a budapesti metróvonalak felújításában, a 4-es metróvonal építésében érdekelt, az Atomtrojekszport vélhetően a nukleáris energetika korszerűsítésébe szándékozik beszállni. A két olajipari óriás, a Jukosz és a Lukoil képviselőinek megjelenése pedig a Mol részvényeinek tervezett eladásával van összefüggésben.
A magyar igények valamivel visszafogottabbak. Említés esett az orosz villamosok és trolibuszok felújításáról, korházi diagnosztikai központok felújításáról és a most induló oroszországi digitális műsorszórás technikai hátterének kialakításáról.
Orosz befektetők – kifélék?
Az orosz üzletemberek magyarországi befektetéseit alapvetően három csoportba lehet osztani. Az elmúlt évtizedben több ezer orosz vállalkozó ismerte fel a magyar-orosz kereskedelmi kapcsolatokban tátongó rést, ezért hazánkban céget alapítva szállítottak magyar termékeket Oroszországba. Az orosz üzletemberek másik csoportja még csak most kezdi felfedezni Magyarországot, ők főleg az uniós csatlakozás hozadékaira alapítják reményeiket. Ezek a középvállalkozók azzal a szándékkal alapítanak céget hazánkban, hogy az itt gyártott termékeket később az európai piacokon tudják értékesíteni. Az olcsóbb oroszországi nyersanyag, a képzett és nem túl drága magyar munkaerő, illetve a nyugati piac közelsége olyan előnyöket kínál számukra, amelyek révén európai versenytársaikon is felülkerekedhetnek. Az orosz nagytőkések csoportját ismeri a közvélemény a leginkább, élénk érdeklődéssel figyeli a két óriáscég, a Gazprom és a Jukosz botrányoktól sem mentes magyarországi tevékenységét.
A magyarországi atomerőmű helyreállításával kapcsolatban konkrét szerződést hozott tető alá a Paksi Atomerőmű Rt. és a TVEL részvénytársaság, habár korábban a vállalat mentesítési technikáját a szakértők nem értékelték biztonságosnak. Az üzemzavar felszámolását az orosz cég 4,55 millió dollárért (egymilliárd forintért) vállalta. A helyreállítást 7 és fél hónap alatt tervezik végrehajtani, de az engedélyezési időszakot is figyelembe véve 13-17 hónap múlva lehet számítani csak a munkálatok befejezésére.
A kétoldalú miniszteri találkozó alkalmával az egyszeri együttműködésnél szorosabb kapcsolatot is kilátásba helyezett Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter és Alekszander Rumjancev orosz atomenergetikai miniszter. Az év végéig újra megköthető a friss és kiégett fűtőelemek szállításáról szóló, korábban érvényben lévő magyar-orosz kormányközi szerződés.
Csillag István hangsúlyozta, hogy az új kormányközi megállapodást már az új biztonsági követelményeknek megfelelően köti majd meg a két ország kormánya. Az új lehetőség nem jelenti a paksi fűtőelem-beszerzés alternatív forrásainak megszűnését. “A kormányközi egyezmény nem joglemondó, azaz a potenciális beszerzési források vizsgálata továbbra is fennmarad” – állította a miniszter.
Olajbiznyesz
Az olaj- és gázágazat területén a magyar-orosz kapcsolatok megítélése legalábbis kérdéses. A Mol és a nagyobb orosz társaságok mint a Gazprom, a Jukosz és a Lukoil hol egymás elől halássza el a kelet-közép-európai piacokat, hol együttműködésre lépnek. A Lukoil éppen hétfőn erősítette meg vételi szándékát az SNP Petrom román olajcég privatizációjában, versenybe kelve a Mol és a PKN Orlen alkotta párossal. A szerb Beopetrol cég magánosítási kiírására szintén egymás ellenfeleként jelentkezett a magyar és az orosz vállalat. A Mol és a Jukosz a hanti-manysi autonóm területen eközben vegyes vállalatot alapítva működik közre egy 25 millió köbméter kapacitású kőolajlelőhely kiaknázásában. A szakértők szerint az együttműködés inkább gesztusnak lehet tekinteni a Jukosz részéről, amely végső soron a két cég stratégiai partnerségét célozza.
Az Orosz Föderációba irányuló magyar export meglehetősen szerény, idén az első fél évben mindössze 271,9 millió dollárra rúgott. Bár a tavalyi bázisidőszakhoz képest valóban 39 százalékos a növekedés, a bővülés alapját tekintve ez még mindig visszafogottnak mondható.
Még szembetűnőbb az aránytalanság, ha figyelembe vesszük, hogy az orosz gazdaság egy fél év alatt nagyjából 30 milliárd dollár értékben importál termékeket külföldről. Nem is beszélve arról az egyensúlytalanságról, hogy a hazánkba jövő orosz behozatal értéke a magyar export ötszörösét teszi ki.
A magyar-orosz külkereskedelem szerkezete hasonló aránytalanságokat hordoz magában, mivel az orosz import 83 százaléka az energiahordozókból származik, a többi termék nem képvisel számottevő arányt. Oroszország egyéb feldolgozatlan termékekből, gépekből és más nyersanyagokból csak 220 millió dollár értékben szállított Magyarországra 2003 első felében.
Hazánk exporttermékeiben az idei évben kezdtek nagyobb, 17,5 százalékig terjedő szerephez jutni a gépek és gépi berendezések. A kivitelben hagyományos vezető termékeink a mai napig a feldolgozott termékek (gyógyszerek, háztartási papíráru, műanyagtermékek) és a élelmiszerkonzervek, illetve csalamádé.
A Magyarországra beáramló orosz olaj volt az egyik oldalon a külkereskedelmi forgalomnövekedés motorja. A nyersanyagbehozatal nem annyira volumenében emelkedett meg: az olajárak növekedése miatt valójában csak többe kerül. A hazánkból szállított termékek részben ennek az értéknövekedésnek a fejében kerülhettek nagyobb mennyiségben az Orosz Föderációba.
Az olajár visszaesésével számítani lehet az orosz importkészség csökkenésére – állítja Munkácsy György, a Kopint-Datorg FÁK-szakértője. Már most is élénken hallatja hangját az orosz könnyűipar, mondván: a magyar termékek támasztotta verseny nem kívánatos. Valóban, Oroszország kevésbé függ a világgazdaságtól, mint Magyarország – véli az elemző, – most is bármikor bevezethet protekcionista intézkedéseket anélkül, hogy ebből hátránya származna.
Nincs vége a gazdasági hidegháborúnak
A Külügyminisztérium bevallása szerint a „magyar-orosz barátság” legérzékenyebb pontját a két ország piacvédő, protekcionista intézkedési jelentik. 2003 márciusában a magyar kormány egyes orosz származású vas- és acéltermékekre kvótákat vezetett be, és piacvédelmi vizsgálatot folytatott az orosz műtrágya behozatal hatásairól.
Az Orosz Föderáció szintúgy importkvótákkal és vámpótlék előírásával nehezíti a magyar kereskedők bejutását az orosz piacokra. Nem szívesen látott termék a marha- és a sertéshús, de a hűtőgépkompresszorok visszatartása miatt a magyar kereskedelmi sikerként elkönyvelt gép- és alkatrészexport terén sem rózsás a helyzet. Ennek fényében különösen ironikus, hogy a magyar és az orosz kormányfő egyszerre örvend a kilencéves hallgatás és gazdasági „hidegháború” feloldásának és a Medgyessy Péter miniszterelnökké válásával meginduló újbóli nyitásnak.
Az Izvesztyia című orosz napilap megállapítása szerint Oroszország és Magyarország között az Orbán-kormány politikája nyomán bontakozott ki kereskedelmi háború. Az orosz gazdaságfejlesztési minisztérium emellett kiszámította, hogy 2001-ben Magyarország legalább 60 millió dollárt veszített a főbb magyar exporttermékekre kivetett 15 százalékos kényszervám miatt.
A két ország között folyó külkereskedelem legfontosabb gátja valóban a kölcsönös magyar és orosz politikai averzió volt – erősítette meg Munkácsy György. Bár Magyarország az indokoltnál jobban elzárkózott, az oroszországi befektetéseknek megvoltak a maga kockázatai – gondoljunk csak az 1998-as pénzügyi válságra.
