A nagy légitársaságok zöme még mindig nem heverte ki a 2001. szeptember 11-ét követő sokkot. Jelentősen csökkent az utaslétszám, kihasználatlanok
a járatok. A fapadosok váratlan üzleti sikere sem pótolja a veszteséget, az idegenforgalmi szakemberek is arra panaszkodnak, hogy évek óta rendre elmaradnak a repülős utasok.
Ráadásul most újabb „veszély” fenyeget. Az Európai Unióban felvetődött a légitársaságokat sújtó ökoadó terve. Európa ugyanis szeretne fellélegezni, s csökkentené légterében a túlzsúfoltságot.
Nem túlzás?
Az európai légtér zsúfoltsága akár túlzásnak is tűnhet, ha az észak-amerikai állapotokra gondolunk, ahol nem lehet úgy felnézni az égre, hogy ne látnánk néhány repülőt. A sűrű városhálózat következtében azonban Európa megszenvedi a repülőterek zsúfoltsága miatt leszállásra váró, városok felett köröző gépeket.
A brit kormány javasolni fogja, hogy az Európai Unióban vezessenek be súlyos anyagi terheket jelentő szankciókat a légiforgalom csökkentése és a környezetet veszélyeztető repülőgépek használatának visszaszorítása érdekében. A légi szállítás jövőjével kapcsolatos elgondolások kidolgozása során a brit kormány arra kérte a tanácsadó jelleggel fenntartott Szállításügyi Bizottságát, hogy munkáljon ki javaslatot arra nézve, hogyan lehetne mérsékelni a repülők okozta zajártalmat, a zsúfolt légtér és a légszennyezés következményeit. A bizottság szeptember elsején ismertette jelentését, amelyben több szigorú rendelkezést javasol.
Keleten nincs más megoldás
A Neue Zürcher Zeitung című svájci lap elemzése szerint az európai polgári repülés jelentős növekedési impulzust kaphat a tíz új tagállam uniós csatlakozásától. A földi közlekedési útvonalakat ugyanis nem lehet egyik napról a másikra kiépíteni. Bár az úgynevezett európai korridorokat gőzerővel fejlesztik, az elkövetkező évtizedben különleges jelentősége lesz a légi közlekedésnek Európa nyugati és keleti fele összekapcsolásában.
A bizottság által javasoltak alapelve az, hogy a szennyezőnek fizetnie kell. Így például a légitársaságoktól a gépeik által kibocsátott széndioxid mennyisége után tonnánként 70 fontot kasszíroznának be.
Áruba bocsátható zajengedélyek kiadásáról is szó van. Ezek ára a gép indulási és érkezési idejének függvényében is változna.
Bevezetnének egy helyi, úgynevezett “levegőminőségi adót”, amelynek mértéke a repülőtér környékén élő lakosság számától is függne. A felszállási- és leszállásiidő-engedélyeket áverésen értékesíthetnék a légitársaságok, amitől a szakemberek a csúcsidőbeli forgalom csökkenését várják.
A britek szerint az EU-tagállamok kormányainak közösen el kellene fogadniuk egy nemzetközi egyezményt, amely a légtér használatának mérséklését tűzné ki célul. Ez meghatározott szabályozás alapján “zsúfoltsági díjat” szabna ki a légitársaságokra.
