A Világgazdaság cikke kiemeli: a kormányfő, a gazdasági és a pénzügyminiszter s a miniszterelnök kabinetfőnöke is közgazdász, a kormánynak ennek ellenére nincs átfogó koncepciója, amely előrevetítené a magyar gazdaság „felpörgetésének”, versenyképessé tételének lehetőségeit. Ez az egyik eleme a koalíciós pártokban megfogalmazódó kritikáknak. A helyzet odáig fajult, hogy többen állítják: a két száznapos programot sem a végrehajtott ütemezés szerint kellett volna megvalósítani. Nincs a kormányban gazdasági centrum, mondják a szocialisták, és e bírálatnak egyszerre tárgya a szabad demokraták által delegált Csillag István, de az egyre határozottabban támadott László Csaba is.
Utóbbit amiatt is számos kritika éri, hogy politikai döntés nélkül születnek a tárcájánál „társadalmi nyugtalanságot” kiváltó előterjesztések. A szocialisták úgy vélik, ezek miatt veszítenek folyamatosan népszerűségükből.
A szabad demokraták szerint „fantáziátlan” a kormány, és „amit az első napon szétosztott, azt négy éven át próbálhatja viszszavenni”. Ehelyett a ciklus alatt fokozatosan kellett volna gazdálkodni a lehetőségekkel – mondják. Úgy vélik, az ötvenszázalékos béremelést a közszférában több év alatt is meg lehetett volna valósítani, így az emberek egyre jobban érezték volna magukat. A gazdaságpolitikai stratégiát firtató szocialisták – vélik az SZDSZ-ben – egyrészt azt a Csillag Istvánt támadják, aki erre nem szolgált rá, mert előkészített különböző programokat, ám ezekre sem jutnak források. Ilyen a versenyképességet javító és befektetésösztönző csomag – amely a versenyképességi tanács létrehozására redukálódott –, de konkrét és jó programnak nevezik a Smart Hungaryt, a Vásárhelyi-tervet és az autópálya-építési menetrendet is.
A szabad demokraták másrészt azt hangoztatják: a szocialisták valójában amiatt bosszúsak, mert a választókörzetekbe „lecsatornázható” pénzeknek vannak szűkében. Az MSZP-ben is elismerik, nem tudnak mit mondani az egyéni körzetekben felmerülő kérdésre. Mint egy SZDSZ-es politikus fogalmazott: az a gond, hogy a Fidesz-féle gyakorlat esetében a Széchenyi-tervhez kapcsolódó forrásokat mindig a helyi képviselők „vitték házhoz”.
Ma még kérdéses: a jövő évi büdzsé elfogadása után lesznek-e akár személyi, akár „stratégiai” következményei a most megfogalmazódott bírálatoknak, kialakult vitáknak. Az sem egyértelmű, ezek vajon akkor is kipattantak volna, ha a büdzsé előkészítése során nem foglalnak írásba olyan elképzeléseket, amelyek utóbb nem kapták meg a koalíciós politikusok támogatását.
A bírálat első számú célpontja jelenleg László Csaba pénzügyminiszter és az általa irányított apparátus tevékenysége. Ez az ingatlanadó és más témák kapcsán az MSZP elnökségének mai ülésén is megkerülhetetlennek tűnik. Lapunk úgy tudja, a testület egy hete, a Medgyessy Péter jelenlétében tartott tanácskozásán is elhangzott: „nem szeretnék”, ha továbbra is előkerülnének az 53. heti nyugdíj kommunikációjához hasonló „történetek”. Felmerült, hogy ha „az apparátus hibázik, László Csabának, ha a pénz-ügymiszter, Medgyessy Péternek kellene rendet tennie”. Információink szerint azonban a kormányfő eddig minden belső fórumon kiállt László Csaba mellett. Az ma még nem egyértelmű, mennyire „éles” a helyzet, ám az is tény, hogy Gyurcsány Ferenc mellett leginkább László Csaba számít „a miniszterelnök emberének”.
A szabad demokraták szerint László Csabának az a legnagyobb hibája, amiért a szocialisták kezdetben dicsérték: vagyis hogy „nem feküdt keresztbe az osztogató politikának”. Az SZDSZ azonban nem forszíroz váltást, noha szükségesnek tartaná a kormányzati gazdaságpolitika hitelének visszaszerzését.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
