Negyvenmilliárd forintba kerülne annak az 500 fürdőmedencének és 200 gyógymedencének a vízforgató rendszerre való átállítása, illetve hidraulikai átalakítása, amelyet a hatályos szabályok értelmében legkésőbb 2005-ig el kell végezni. Egy-egy medence átépítése 20-40 millió forintba kerül, a hidraulikai átalakítás tervét az Országos Tiszti Főorvosi Hivatalnak kell jóváhagynia – mondta Kulcsár György, az Országos Gyógyhely- és Gyógyfürdő-igazgatóság főorvosa.
Egy, az uniós elvek alapján készült 1996-os kormányrendelet írja elő, hogy minden medencében vízforgató berendezést kell használni. Ezalól bizonyos gyógyfürdők mentesülhetnek – mivel a gyógy- és ásványvizek hatását csökkentené a forgatás -, de csak azzal a feltétellel, ha hidraulikai kialakításuk megfelelő.
A gyógymedencék többségéről ez egyelőre nem mondható el. A több tízmillió forintba kerülő átalakítás nehézséget okoz az önkormányzati tulajdonban lévő, zömében deficites gyógyfürdőnek. Általában csak azok a helyek prosperálnak, ahol javarészt külföldi vendégeket fogadnak.
Mogyorósi Ferenc, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. osztályvezetője lapunknak korábban elmondta: eddig a Széchenyi gyógyfürdő 14 medencéjéből négyben történt meg az átalakítás; a fővárosi tulajdonban lévő részvénytársaság a 150-200 millió forintba kerülő munkát önerőből finanszírozta.
Hajdúszoboszlón a városi strand mind a hét belső gyógymedencéjét átalakították már. Zalakaros az év eleje óta szintén megfelel az előírásoknak. Harkányban pedig épp a héten fejeződött be a munka.
Az átalakítások elengedhetetlenségét jól jelzik az ÁNTSZ 2002-es országos adatai: eszerint a töltő-ürítős medencékből vett vízminták 44,2 százalékának kifogásolható volt a bakteriológiai minősége. Heves megyében a legrosszabb a helyzet, itt a térség különböző medencéiből vett minták több mint háromnegyedének nem sikerült még a tűrhető kategóriába se bekerülnie. Második helyen áll Békés megye, de higiéniai szempontból Zala megye és a főváros gyógyfürdőiben sem túl fényes a helyzet: mindkét helyen a minták kétharmada kifogásolható volt.
A medencékben általában a fekális-orális úton terjedő fertőzéseket kaphatják el azok, akiknek a szervezete fogékony ezekre. Jellemzően a hasmenéssel, hányással és magas lázzal járó betegségek terjednek ilyen úton. A baktériumok a széklettel fertőzött testtájakról kerülhetnek a vízbe, amelyek a víz véletlen lenyelésével juthatnak a szervezetbe.
Abban sem lehetünk mindig biztosak, hogy a medencéknél feltüntetett összetételű gyógyvízben áztatjuk magunkat – mondta Kádár Mihály. Vannak információik arról, hogy egyes helyeken egyszerű csapvízzel keverik az adott esetben 60-70 fokos gyógyvizet a megfelelő hőmérséklet eléréséhez. Éppen ezért Kádár úgy véli, szükség lenne minőségbiztosítási rendszer bevezetésére, hogy ne csak a gyógyvíz engedélyezésekor, hanem rendszeresen ellenőrizzék a medencébe kerülő víz ásványi összetételét. Erről egyébként már tárgyalnak.
