Nehezen található jelző a vezető részvények teljesítményére, beszéljenek hát a számok. Az OTP árfolyama 15 százalékot emelkedett a gyorsjelentés óta, és áttörte a 2500-as szintet. A Richter lendületét csak a 20.000-es határ tudta megtörni, de az árfolyamgörbe így is jobbára egy egyenesen emelkedő vonal március óta, 50 százalékos nyereséggel. A MOL is rendületlenül folytatta emelkedését, amit az érkező rossz hírek sem tudnak megtörni. A Matáv későn ébredt rá, hogy jön a bika, de így is 7,5 százalékos emelkedésével pótolta a lemaradást.
Összességében a BUX 5,5 százalékot emelkedett a héten, és ne felejtsük, hogy nemzeti ünnepünk miatt csak négy napja volt az indexnek erre. Összehasonlításképpen említsük meg, hogy a kötvények hozama jelenleg évi 9 százalék körül alakul…
Önálló életet él a kutya és a farok
Ilyen esetekben mindig az vetődik fel a befektetők számára, hogy mi a jó stratégia. Érdemes-e realizálni a profitot, ha voltak részvényeink, netán beszállni, ha kimaradtunk volna az emelkedésből. Ehhez azonban tudnunk kellene, hogy mi is volt a motorja az eseményeknek. Ha a többi részvényindex teljesítményét nézzük a régióban, akkor megfigyelhetjük, hogy ott is igen dinamikusan emelkedtek az árfolyamok, tehát nem pusztán hazánk megítélése változott, habár itt meg kell jegyezzük, hogy a legutóbbi régiós rally-ből kimaradtunk a gazdaságpolitika rossz megítélése miatt. A jelenlegi emelkedés éppen azért korlátozódik a legnagyobb részvényekre, mert a többi papír kiesik a nemzetközi befektetők látóköréből. Rá kellett döbbenniük a nemzetközi befektetőknek, hogy a kedvezőtlen gazdasági események még sincsenek olyan rossz hatással a vállalati profitokra. Egy korábbi nemzetközi elemzés azt írta, hogy a vállalatoknak is rosszul kell teljesíteniük, hiszen „a kutya csóválja a farkát”. Nos, a kutya és a farok mégis önálló életet él. Ezt bizonyították a gyorsjelentések is.
Közel nyolc hónap múlva csatlakozunk az Európai Unióhoz és még számos téren elmaradnak a regionális, így a magyar cégek értékelése uniós társaikétól. Tehát felfoghatjuk ezt a vásárlási kedvet a konvergenciajáték egyik utolsó fejezeteként. A konvergenciajáték lényege, hogy a leendő tagállamok részvényeit és kötvényeit átárazzák, például kisebb országkockázati prémiummal számolva. Ha valóban ez áll az emelkedés hátterében, akkor tartós folyamatról lehet szó és korántsem kell attól tartanunk, hogy ezen a héten mindent elbukunk, amit a múlt hetekben megnyertünk, habár egy kisebb korrekció immár esedékes lesz.
A görög tőzsde megduplázta értékét a csatlakozás előtt
Klasszikusnak számító példa a görög tőzsde teljesítménye a csatlakozás előtt. 1994-ben, a csatlakozást megelőző évben az ASE, az athéni tőzsde részvényeinek árfolyama megduplázódott, amitől a BUX még igen messze jár, hiszen május elseje óta bekövetkezett hullámvasutazásnak köszönhetően mindössze 6 százalékot emelkedett az index. Természetesen a történelem nem feltétlenül ismétli önmagát és ez mindenkit óvatosságra kell, hogy intsen.
Az előző héthez hasonlóan ismét egy csonka hét vár ránk, legalábbis abban az értelemben, hogy hétfőn nem várhatunk túl nagy aktivitást. Nagy-Britanniában ugyanis banki szünnap van, márpedig a régióban aktív intézményi befektetők nagy része londoni székhellyel működik. Épp ezért volt megfigyelhető, hogy péntek délután erős eladásba kezdtek, mert nem akartak 3 napos pozíciót felvállalni. A bölcs, öreg tőzsdések szokták a fiatal titánoknak tanítani, hogy egy hosszú hétvége alatt rengeteg minden történhet, kár egy nyitott pozícióval elrontani a pihenést.
Piros betűs nap a Mol életében?
Márpedig a Mol életében a hétfő ismét piros betűs nap lesz. A szerb és montenegrói hatóságok ugyanis hétfőre ígértek döntést a Beopetrol privatizációjának ügyében. A közel 200 benzinkutat magába foglaló kiskereskedelmi hálózatért a Mol és az orosz Lukoil fut versenyt. Az oroszok mellett a jó ortodox kapcsolatok és a hatalmas tőkeerő szólhat, míg a Mol abban bízhat, hogy ismét túllicitálja versenytársát, amire minden esély megvan, arról nem is beszélve, hogy déli szomszédunk igyekszik szorosabbra fonni a nyugati kapcsolatait, márpedig hazánk „nyugatibb” az oroszoknál.
Mielőtt ezt a gondolatot egy kézlegyintéssel elintéznék azok, akiknek ilyenkor politikusaink „Magyarország egy kis ország” bevett szófordulata jut eszébe, ne felejtsük, hogy hamarosan az EU tagjai leszünk és Szerbia és Montenegró mindent megtesz, hogy ezer szállal kötődjön az Unióhoz. Ha nyer is a Mol, az ár ismét kulcs lesz az akvizíció megítéléséhez. A várakozások 100-120 millió euróról szólnak, de a becslések rendre elmaradtak a tényadatoktól, tehát egy 150 milliós ajánlat is elképzelhető. A hét elején a kormány közel egy „beopetrolnyi” pénzt vett ki ismét a Mol zsebéből kedvezőtlen gázárpiaci szabályozásával. A kormány ezzel a lépésével jelentősen csökkentette azt az árat, amit elérhet a vállalat 10-13 százalékának eladásával, hiszen ismét bebizonyosodott a külföldi befektetők számára, hogy az ígéretek és a tettek továbbra is tartják egymástól a jó három lépés távolságot.
Reméljük, hogy a Mol regionális multivá válása, az erre való törekvései kedvezőbb fogadtatásra találnak majd Belgrádban, mint Budapesten, ugyanis vagy regionális vállalat lesz a Molból, vagy teljesen kiszámíthatatlanná válik, hogy melyik nyugati, esetleg keleti multinacionális cég teszi rá a kezét – moszkvai vagy éppen más székhelyű… 
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
