A nyilvánosság előtt az amerikai vezetés és diplomaták természetesen semlegesnek mutatkoztak a választások kimenetelét illetően, de – a korábbi titkosításból most nyilvánosságra került amerikai dokumentumok szerint – magánbeszélgetéseken értésre adták, hogy a kétoldalú amerikai-brit viszonyban súlyos nehézségek léphetnek fel a Munkáspárt győzelme esetén, különösen ha Kinnock nem változtat antinukleáris nézetein.
A szóban forgó választást végül – nyolc év kormányzást követően ismét – a vaslady nyerte, sőt a Munkáspárt még a következőt is elvesztette, mire Kinnock le is mondott. A munkáspárti vezető az 1987-es kudarcot követően nem sokkal meg is változtatta álláspontját az atomfegyverek kérdésében.
Reaganék a szóban forgó időszakban attól tartottak, ha Kinnock nyer, az amerikai atomfegyvereknek és a kapcsolódó katonai bázisoknak el kell hagyniuk Nagy-Britannia területét. Nemzetközi színtéren a színfalak mögött az amerikai diplomaták élesen bírálták a munkáspárti brit külpolitikát, amely szerintük “nélkülözte mind a mélységet, mind a szélességet” – írta a vezető londoni baloldali lap hétfőn. Nem sokkal a voksolás előtt egy washingtoni megbeszélésen maga Reagan is Kinnock tudomására hozta, hogy nem tekinti partnernek a világpolitikai színtéren.
A választás napjára Reagannek kétféle üdvözlő levele állt készenlétben. Az egyikben – és végül ezt kellett elküldeni – az amerikai elnök meleg szavakkal üdvözölte Thatcher győzelmét, történelminek nevezte azt és a partneri viszony megerősítéseként értékelte. A másik levél Kinnocknak szólt volna győzelem esetére, rövidebben és hidegebb hangnemben, és utalva arra, hogy Londonnak folytonosságot kell mutatnia védelmi politikájában.
Charles Price akkori amerikai nagykövet annak idején a tory győzelem után megkönnyebbülten állapította meg, hogy az amerikai-brit kapcsolatok érintetlenek, és a NATO-ban betöltött brit szerep jövője is biztosított.
