A BUX index, miután a 7000 pontot már nem tudta átszakítani lefelé, a háború kirobbanása okozta optimista hullámokat meglovagolva egészen 8300 pontig szárnyalt. Ez 18 százalékos emelkedés bő két hónap alatt. A vezető papírok 15-25 százalékot emelkedtek az adott időszak alatt, míg a közepes papírok árfolyam-alakulása igen vegyes képet mutat.
| Változás március 4. és május 20. között (%) | |
| BUX | 18,6 |
| Matáv | 25,7 |
| MOL | 16,7 |
| OTP | 15,1 |
| Richter | 20,0 |
| Danubius | 1,0 |
| Rába | 5,0 |
| Nabi | -18,7 |
| Synergon | 10,9 |
| Graphisoft | 18,3 |
Az eltérő teljesítményre magyarázatként az szolgálhat, hogy a „blue chip rally” mögött elsősorban nemzetközi intézményi befektetők álltak, akik számára túl kicsik a magyar második vonalhoz tartozó papírok. Pedig közöttük is találhatók olyan részvények, amelyeknek komoly az árfolyam-növekedési potenciáljuk, de olyanok is, amelyektől még ilyen árfolyamszinteken is érdemes óvakodni.
Blue chip rally
A nagy alapkezelőknél általában januárban zajlik le egy nagyobb portfólió-átrendezés, amit az idén a geopolitikai instabilitás (értsd: Irak) miatt elhalasztottak. A háború kitörése utáni kedvező időszakban a magyar részvények profitáltak abból, hogy a hazai papírok súlya növekedett az alapkezelők portfóliójában. Ennek oka elsősorban az „EU-fória” volt, azaz az Európai Uniós csatlakozásunk újabb epizódja, amely egyben a konvergenciajáték egyik utolsó fejezetét is hozta. Azonban ebből gyakorlatilag teljesen kimaradtak a kispapírok.
A Danubiust többhetes csipkerózsika-álmából nagy robajjal ébresztették fel a befektetők. A már 6 hete a 3000 forintos szint alatt tanyázó részvény minden előzmény és hír nélkül ugrott több mint 10 százalékot, hatalmas forgalom mellett. Pedig fundamentális oldalról semmi sem indokolja a hirtelen feltámadást.
A mértékadó elemzők közül először az ING, majd az Erste is eladásra minősítette a vállalatot, esett is becsülettel. Az első negyedéves eredmény igazolta a pesszimizmust, hosszabb távon sem lehet a régi jövedelmezőség visszatérésére számítani.
Akkor hát miért izgalmas a papír? Sokan a Danubiust ingatlanalapként kezelik, és mivel jelenleg a könyv szerinti érték kétharmadán forog a papír, bőven lehet még benne potenciál. Ráadásul itt sem elképzelhetetlen a felvásárlás. A CP Holdings részesedése már jelenleg is 54 százalékos.
A brit pénzügyi társaság köztudottan teljes kontrollra törekszik vállalatai fölött, amit a vállalatvezetés összetétele is tükröz. Tekintve, hogy a Bank Leumiben szerzett részesedését nemrég értékesítette a CP, és jelenleg jelentős mennyiségű készpénze szabad, lehet, hogy a Danubius maradéka lesz a célpont, hiszen most egészen alacsonyan van a felvásárlási minimumár.
Rába
A gépipari társaság megmakacsolta magát: érheti a vállalatot akármilyen csapás (rossz eredmény, harmatgyenge dollár, mélyülő recesszió), az árfolyam nem hajlandó beesni 1000 forint alá. Pedig eladók vannak szép számmal, hiszen mindenki megfigyelheti, hogy van forgalom a papírban, tehát a hunyó a vételi oldal.
A jelenlegi szituáció kísértetiesen hasonlít a Pannonplast januári állapotára, amikor beragadt a papír 1000 forinton, aztán egyszercsak elszállt, mint egy lufi. Azóta tudjuk, hogy a műanyagipari társaság esetében egy nagyobb tulajdonos „kiszállt”, lenyomta az árfolyamot, majd eladásai befejeződtek, és a vételi oldalon megjelent a Britton.
Ami a Rábát illeti, sokan már a vevőt is tudni vélik. A Wallis részesedése 10 százalékos, és két éve a másik győri céget, a Grabot is ő vásárolta fel. Azt azért érdemes figyelembe venni, hogy ez esetben egy felvásárlónak nehéz dolga lenne. Az EBRD, valamint a győri önkormányzat is 10 százalék körüli részesedést szerzett, és a társaság amúgy sem hordoz túl nagy értéket magában a jelenlegi fundamentumok tükrében.
Felvásárlási célpontok
Az utóbbi hónapokban a rossz fundamentumok vagy a felvásárlási hírek miatt kerültek a figyelem középpontjába a vállalatok. A Prímagáz, az Inter-Európa Bank vagy a Pannonplast felvásárlása busás hasznot hozott a szemfüleseknek és például a Borsodchem, vagy a Brau esetében már a pletykák önmagukban is képesek voltak komolyan megemelni az árfolyamot.
A Synergonnal történt meg az az eset a legutóbbi londoni road-show-n a „legendák” szerint, hogy a prezentáció láttán elbűvölt egyik alapkezelő fantáziálni kezdett a cég regionális terjeszkedésének stratégiájáról. Hajlandó is lett volna befektetni a Synergon részvényeibe egy-két milliót. Mármint eurót…
Az alapkezelő figyelmét ekkor felhívták arra a szerény tényre, hogy az egész vállalat tokkal vonóval jelenleg 20 millió eurót ér, tehát nem biztos, hogy első alkalomra rögtön a cég 10 százalékát célszerű megvenni. Ennél kevesebbet viszont a külföldiek többsége nem fektet egy cégbe, így a Synergonban rejlő lehetőséget a magyar befektetők használhatják ki.
A Graphisoft más okból lehet izgalmas. A Graphisoft Park ingatlaneggyüttesre már érkezett 20 millió eurós ajánlat, és ez az érték a működéstől függetlenül is fennmarad. Mivel a társaság jelenlegi tőzsdei értéke 36 millió euró, és tudásbázisa nagyon értékes, nyugodtam kijelenthetjük, hogy nincs az árfolyamnak reális alapja az esésre. Ezt ismerték fel a befektetők is, és az elmúlt két hónap során 18,3 százalékkal emelkedett az árfolyam. Az már csak a ráadás, hogy a cég időközben nyereségessé is vált.
NABI
A buszgyártó nehéz hónapokat él át, eredménye rendre elmarad a várakozásoktól. Ez a részvényárfolyamon is meglátszik, március eleje óta csaknem 20 százalékos veszteséggel keserítette a kitartó befektetőket. Az év végén a többségi tulajdonos kockázati alap befejezi működését, és valószínűleg szétosztja a NABI-részvényeket az alap tulajdonosai között. Ezek pénzügyi befektetők, tehát megfelelő ajánlat esetén hajlandók lesznek eladni a részvényeket.
A kérdés az, hogy érkezik-e ilyen ajánlat a kétségtelenül jobb sorsot és magasabb árfolyamot érdemlő NABI-ra. Szakmai befektető híján a menedzsment dönthet úgy, hogy hitelből felvásárolja a társaságot, hisz a NABI nyereséges, és fejlődés előtt áll. Persze a 180 napos átlagár, vagyis egy esetleges ajánlat minimumára már 3000 forint alatt van, ezért a nyerési lehetőség mérsékeltebb.
Humet
A magát előszeretettel „biotechnológiai vállalatnak” nevező Humet egykor jelentős izgalmakat okozott a vérbeli spekulánsoknak és az árbevételt többszörösen meghaladó árfolyamnyereséget szerzett a vállalat menedzsmentjének. Nem kell elemzőnek lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk, a Humet megállíthatatlanul rohan a csőd felé. Azok számára, akik még mindig kitartanak a minicég mellett, csak azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi eladás révén kapott száz forint éppen száz forinttal több annál, mint amire csőd esetén számíthatnak.
