Belföld

Lebegtetés – vita az euró bevezethetőségéről

A közös pénz magyarországi bevezetésének ára van: vissza kell fogni a közköltekezésből.

Ismét nyilatkozatháború robbant ki az árfolyamsáv elleni, január közepi támadás elülte óta amúgy csendes Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a kormány között. Járai Zsigmond jegybankelnök ugyanis kételkedik abban, hogy a lehető legkorábbi időpontban csatlakozni lehetne a Gazdasági és Pénzügyi Unióhoz (EMU). Ez és vele együtt az euró bevezetése a még hónapokkal ezelőtt megfogalmazott célkitűzés szerint leghamarabb 2007-ben vagy 2008-ban történhetne meg.

Kormányfői kételyek

Medgyessy Péter miniszterelnök viszont a hónap elején, Münchenben üzletemberek előtt már úgy nyilatkozott: inkább 2008-ban, mint 2007-ben várható az euró bevezetése. Bár gyors lépéseket kell tenni, olyan “erőltetett menetbe” a kormányfő nem hajlandó belemenni, amely miatt megszorításokra volna szükség. Hozzátette ugyanakkor: sikerült megoldani a Pénzügyminisztérium és a jegybank vitáját, a kormánynak sem érdeke a mainál puhább forint, mert az inflációs veszélyt hordozna magában.

A híradások már úgy próbálták fölkelteni a figyelmet, hogy Medgyessy szerint még “legalább öt évre van szükség” ahhoz, hogy bevezethessék az eurót. Erre tett rá egy lapáttal a jegybankelnök a múlt héten, amikor arról panaszkodott, hogy a vártnál lazább fiskális politika miatt az euró bevezetése 2009-2010-re tolódhat ki.

“A magyar kormány a gyors, de nem elsietett csatlakozás pártján áll” – próbálta megtalálni, nem először, László Csaba pénzügyminiszter a közös nevezőt. Az évtized végi csatlakozás szerinte nem állna összhangban a kormány gazdaságpolitikájával. Nem egyformán ítélik meg azonban a kilátásokat a költségvetési hiány alakulásával – az euró bevezetésével szemben támasztott legkényesebb kritériummal – kapcsolatban. Járai szerint az államháztartás 2003-as hiánya a GDP 6 százalékát is meghaladhatja, a pénzügyi tárca irányítója viszont továbbra is teljesíthetőnek tartja a 4,5 százalékos deficitre vonatkozó kormányzati célkitűzést, amit jövőre 3,5, 2005-re 2,5, 2006-ra pedig 2,1 százalékra szorítanának le.

Vagyis – az eddigi hivatalos “menetrend” szerint – a költségvetési hiány már 2005-től alatta lesz a csatlakozás egyik kritériumának tekintett 3 százalékos plafonnak.

Eddig úgy tetszett: uralkodóvá vált az a nézet, hogy a közös európai pénz mielőbbi bevezetése lenne kívánatos. A gyorsaság persze az infláció mielőbbi leszorítását feltételezi (a mai, 4,5-5,0 százalékos szintről a megkívánt 3 százalék körüli mértékre), bár többek ellenvetése szerint a túl gyors dezinfláció fékezheti a növekedést, és további feszültségeket generálhat a gazdaságban. Az infláció gyors mérséklése a kis, nyitott magyar gazdaságban az exportnövelési törekvésekkel és a fizetési mérleg hiányának a leszorításával kerülhet konfliktusba.



Lebegtetés – vita az euró bevezethetőségéről 1


Az árfolyamsáv elleni spekuláció visszaverése után azonban egyszeriben kiderült: a kormány is, az MNB is megfelelőnek tartja az azóta kialakult 243-245 forint/euró árfolyamot, amely egyaránt megfelel az inflációs célkitűzéseknek és a külpiaci törekvéseknek. Legújabb jelentésében a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is üdvözli ezt, és egyetért azzal is, hogy a magyar gazdaságvezetés a jelek szerint a már kialakult árfolyamsáv tartásával próbál nekivágni az euró “előszobájaként”, két éven át funkcionáló európai árfolyam-mechanizmusnak (ERM II). Ugyanakkor az euró mielőbbi bevezetése mellett szól a forint kiszolgáltatottsága a későbbi esetleges spekulációnak és az emiatti szélsőséges ingadozásoknak (Figyelő, 2003/18. szám). A kormány és a jegybank végül is osztotta eddig az euró mielőbbi bevezetésének szükségességét, közös PM-MNB munkabizottság alakult, amely a nyár végéig tanulmányt készít az ERM II. bevezetéséről.

Elveszett konszenzus

Így már “csak” arra a kérdésre várjuk a választ: mikor válik alkalmassá Magyarország az euró bevezetésére, az ehhez szükséges feltételek teljesítésére. Medgyessy ugyanakkor új szempontot vetett fel, amikor hangsúlyozta: “nem megy bele megszorításokba” az euróövezetbe való gyorsabb belépés kedvéért. Mit jelenthet ez? Csakis azt, hogy a kormányfő hajlik a deficit fentebb ismertetett leszorítási menetrendjének felülvizsgálatára, különös tekintettel a 2006-os választási év miatt. (A 2004-re kitűzött 3,5 százalékos hiány már meg is haladja a tavaly nyári, középtávú gazdaságpolitikai programban az EU felé jelzett mintegy 3 százalékos mértéket.)

A január közepi spekulációs roham megmutatta, hogy az árfolyam-meghatározásnak csak korlátozott szerepe lehet az infláció befolyásolásában. Azzal, hogy a kormány is, a jegybank is elégedett az azóta kialakult kurzussal, voltaképpen azt fogalmazták meg a felek: az addigi szerencsétlen gazdaságpolitikai keverék – laza fiskális és jövedelempolitika, kemény monetáris politika – helyett most inkább a költségvetésnek és a bérmeghatározásnak jut kulcsszerep az inflációs célok elérésében. Ez most alkalmat adott a jegybankelnöknek arra, hogy a kormányra mutogasson, s Járai élt is a lehetőséggel.

IMF-vélemény

Az idei költségvetésre vonatkozó megállapításaival Járai nem talált teljes körű egyetértésre az elemzők körében, bár a legtöbbjük szintén lényegesen nagyobb deficitet vetít előre, mint a “kincstári” előrejelzés szerinti 4,5 százalék. Elemzésében ugyanakkor az IMF teljesíthetőnek tartja a kormány célkitűzését. De persze a költségvetés kemény kézben tartását, a 3 éves költségvetési keretszámok meghatározását szorgalmazza, sőt reformcsomagot is javasol, amelynek eredményeként a GDP 3,6-4,1 százalékának megfelelő megtakarítás érhető el az államháztartásban. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az euró bevezetése kapcsán mindig is “biztosan teljesíthető pontként” emlegetett kritérium, az államadósságnak a GDP-hez viszonyított mértéke az IMF szerint az idén tovább nő, és a 2001. decemberi 53,4, illetve a tavaly év végi 56,3 százalék után elérheti az 57,2 százalékot. (Ez – leegyszerűsítve – a 3,6 százalékos GDP-növekedésnél nagyobb mértékű deficittel magyarázható.) Igaz, a valutaalap szerint a jövő évtől csökkenhet az eladósodottság mértéke.

Ugyanakkor a nemzetközi pénzügyi szervezetnél is kiemelik: a mérsékelt bérpolitika az infláció fékezésének és a versenyképesség növelésének kulcsa. Ebben – elvileg – általános az egyetértés. Csakhogy, mint azt az év eleji 15 százalékos reálbér-emelkedés is mutatja, a gazdaság még mindig nem volt képes megemészteni a 2001-2002. évi radikális bérfejlesztéseket.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.