A háború utáni Bagdadban a jelzőlámpák nem működnek, közlekedési rendőrök nincsenek, és megszűntek az egyirányú utcák is. Az ötmilliós iraki fővárosban a vezetés egyesek számára igazi ügyességi próba, másoknak viszont valóságos rémálom, hiszen órákig is eltarthat, amíg kiszabadulnak az óriási dugókból – írja az AFP.
Ugyanakkor vannak most is bagdadiak, akik vezetési leckéket vesznek és nagyon komolyan készülnek a vizsgára. “Nagyon bonyolult, különösen most. Mindenfelé kell figyelni, de mégis kiismerem magam, és azt hiszem, már tudok egyedül vezetni” – mondja Atmir, egy huszonéves fiatalember, aki egy hete kezdett vezetni tanulni.
“Az Abír autóiskola komoly intézmény” – állítja a főnök, Taer Szami, akinek irodájában is van valami valószínűtlen: zöldnövények, keresztény szentképek, egy kitömött szarvasfej és egy Szaddám Huszein-portré díszítik. Ez utóbbiról a főnök azt mondja: “Még nem volt időm levenni”.
A többiek azt csinálnak, amit akarnak, de a mi tanítványaink betartják a KRESZt – erősíti meg egyik tanáruk, Dzsamal. – Megállítom őket a kereszteződésnél még akkor is, ha nincsenek jelzőlámpák, kötelező jobbra és balra nézniük, mielőtt elindulnak és nem léphetik túl az engedélyezett 40 km/órát.
Az iskola autóparkja jelenleg öt kocsiból áll, és hét tanítványt avat be a vezetés tudományába. A háború előtt még húszan voltak. Az az 50 ezer iraki dinár, amit a 20 elméleti és gyakorlati óráért fizetnek, nem elég sem a tanárok fizetésére, sem a benzinre. Ráadásul Taer Szami aggódik alkalmazottai, tanítványai és a autói biztonsága miatt.
Szó sem lehet arról, hogy este hat óra után vezetést gyakoroljunk, arról sem, hogy elhagyjuk a kerületet és kimenjünk a város peremére – mondja. Amikor egyetlen női tanítványa ül a volán mögé, általában küld mögötte egy másik kocsit is, mert a nők még kevésbé vannak biztonságban, mint a férfiak: a rablások, támadások napirendben vannak Bagdadban, fényes nappal is.