Az Alkotmánybíróság (AB) hétfői döntésének értelmében nem alkotmányellenes a gyógyíthatatlan betegeket illetően az orvosi ellátás visszautasításának jelenleg hatályos jogi szabályozása. Ez azt jelenti, hogy az Országgyűlésnek nincs törvényalkotási kötelezettsége a témában, maradnak a jelenleg is érvényes szabályok.
Mi az eutanázia?
Az eutanázia szóban az eu jót jelent, míg a thanatos a görög mitológiában a halál megszemélyesítője. Vagyis a szó jó halált jelent, a magyar nyelvben azonban inkább a kegyes halál elnevezés honosodott meg. Orvosetikai szempontból azt nevezik eutanáziának, ha a beteg érdekében az orvos gyógyíthatatlan betegét a halálba segíti, vagy megszüntet, illetve elmulaszt életfenntartó beavatkozásokat. Ez történhet a beteg kérésére (önkéntes eutanázia) és beleegyezése nélkül, ha már nincs megkérdezhető állapotban (nem önkéntes eutanázia). Gyakori az aktív és passzív eutanázia közötti különbségtétel, amely nem azon alapul, hogy az orvos tevékenységgel vagy mulasztással valósítja-e meg. Passzív eutanázia esetén az orvos nem kezeli a beteget (például nem éleszti újra), illetve beszünteti a kezelését (például lekapcsolja a lélegeztetőgépet), s ezzel engedi meghalni. Aktív eutanázia esetén pedig az orvos olyan tevékenysége okozza a beteg halálát, amelytől egészséges ember is meghalna (például halálos injekció). Ettől eltérő eset, amikor az orvos segítséget nyújt a beteg öngyilkosságához, például az ehhez szükséges szer átadásával.
Forrás: Társaság a Szabadságjogokért
A határozathoz Holló András, Kukorelli István és Tersztyánszkyné Vasadi Éva alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Bihari Mihály, Erdei Árpád, Holló András és Kukorelli István alkotmánybíró különvéleményt fűzött. Ez annyit jelent, hogy a 11 tagú testület előbbi két tagja egyetért a határozattal, ám igenjéhez hozzá kívánta fűzni megjegyzéseit (“igen, de” válasz), míg az utóbbi négy bíró különvéleményében egyet nem értésének ad hangot.
A testülethez első alkalommal tíz éve benyújtott indítvány az egészségügyről szóló törvény és a Büntető törvénykönyv egyes paragrafusait támadja. Miután 1997-ben új egészségügyi törvény lépett hatályba, amely jóváhagyja a passzív eutanázia gyakorlatát, az AB-nál lévő beadvány egyes részei idejemúlttá váltak. Ám a beadvány szerzői még az új törvényben is találtak kifogásolható paragrafust, így ismét beterjesztették indítványukat. 
Önrendelkezési jog és élethez való jog
Az új beadvány szerint az 1997-ben hozott Egészségügyi törvény elismeri ugyan a beteg jogát, hogy visszautasítsa az életfenntartó kezelést (passzív eutanázia), ugyanakkor a törvény rendelkezései aránytalanul megnehezítik e jog gyakorlását, és bizonytalanná teszik, hogy a beteg kinyilvánított akarata megvalósul-e. A törvény jelenleg különféle orvosi vizsgálatokhoz, orvosi bizottságok felállításához, azok nyilatkozataihoz köti a beteg önrendelkezési jogának gyakorlását.
Az indítvány szerint szükséges lett volna, hogy a nem önrendelkezéses aktív halálba segítés bizonyos eseteit a Büntető törvénykönyv módosításával, enyhébb szankciókkal sújtott, privilegizált tényállásként elkülönítse a törvényhozó az emberölésre vonatkozó paragrafustól. Ez az új tényállás arra az esetre vonatkozott volna, ha valaki a gyógyíthatatlan és szenvedő beteget annak kifejezett akarata hiányában, méltányolható szánalomból segíti halálba.
Ahány ház, annyi szokás
Igen eltérő a kegyes halállal kapcsolatos joggyakorlat a különböző országokban. A demokratikus államokban az eutanáziaviták központi kérdése, hogy hol húzódnak az embereket megillető alkotmányos jogok határai. Az Egyesült Államokban az orvos–beteg viszonyt meghatározó “tájékozott beleegyezés elve” szerint az orvos csak a megfelelően informált beteg önkéntes felhatalmazása alapján végezheti el a szükséges vizsgálatokat és beavatkozásokat. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1990-ben meghozott útmutató döntése lehetővé teszi az orvosi kezelés megszüntetését a beteg szándékainak egyértelmű és meggyőző bizonyítása esetén, az aktív közreműködés azonban más jogi megítélés alá esik. Egyes államokban igényelhetnek orvosi segítséget a tizennyolc év feletti, döntésképes betegek, ám az orvos nem adhatja be gyógyszert csupán a beteg rendelkezésére bocsáthatja, ahogyan azt dr. Kevorkiant tette több száz alkalommal. Készített ugyanis egy szerkezetet mely gombnyomásra halálos mérget jutatott a szervezetbe, ám a gépet mindig a betegek hozták működésbe – kivéve azt az egy alkalmat, melyért végül börtönbüntetést kapott a doktor. Csakúgy, mint a jogszabályok, a gyakorlati alkalmazások között is jelentős eltérések tapasztalhatók Európában is. A legszigorúbban Svájcban, Svédországban és Németországban vélekednek a kegyes halálról. Ezekben az országokban az orvos nem adhat be halálos injekciót, de nem követ el bűncselekményt, ha halált okozó szert ad vagy ír fel a betegnek. Egyes országokban (például Lengyelországban és Dániában) a törvény ismeri a “kívánságra ölést”, ám a legliberálisabb ebből a szempontból Hollandia, ahol a törvény is már évekkel ezelőtt letette a voksát a méltósághoz való jog mellett. Eszerint nem emelnek vádat az orvos ellen akkor, ha megfelelően tájékozatta a pácienst, akinek fájdalmait semmilyen kezeléssel nem lehet enyhíteni, továbbá az orvos megbizonyosodott a beteg szándékairól és erről konzultált legalább egy kollégájával is. Tavaly szeptemberben Belgium is átalakította saját jogrendszerét a holland példa alapján.
A testület a sok vitát kiváltó téma tanulmányozása után először ismerte el, hogy a törvényalkotó, aki a jelenlegi szabályozást tető alá hozta, részben korlátozza a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogát. Igaz, hozzáteszi, hogy ez az élethez való alkotmányos jog védelme érdekében történik, így ez a korlátozás arányosnak minősül a cél elérése érdekében.
A bíróság elismerte, hogy az életfenntartó kezelés visszautasítása a beteg alkotmányos joga, ugyanakkor nem tartotta alkotmányellenesnek az életfenntartó kezelés visszautasítására vonatkozó hatályos eljárás szabályait.
Út az aktív eutanázia felé
Az AB döntése azonban nem zárta el az utat az aktív eutanázia szabályainak megalkotása előtt – kommentálta a hétfői AB-határozatot a FigyelőNet kérdésére Fridli Judit, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője. A grémium az aktív eutanázia elé emelt törvényi korlátok feloldásának feltételeként azt jelölte meg, hogy álljanak rendelkezésre azok az eljárások, melyek garantálják, hogy a beteg nem kényszer hatására, hanem szabad akaratából kér segítséget halálához.
Az aktív eutanázia törvényi elismertetéséhez az is szükséges, hogy az egészségügyi intézményrendszer fejlettségi szintje, szakemberellátottsága olyan legyen, hogy a beteg kívánsága szerinti döntés önkéntességét és kivitelezhetőségét garantálni tudja. A bíróság állásfoglalása szerint a törvényhozónak kell megvizsgálnia, fennállnak-e a törvényi korlátok feloldásának feltételei.
A TASZ ügyvivője többek között azt is nehezményezi az AB határozatával kapcsolatban, hogy annak meghozatala előtt maga nem szerzett ismereteket arról, vajon a gyógyíthatatlan betegek élni tudnak-e az Egészségügyi törvényben már korábban elismert jogaikkal. Azt sem vizsgálta meg, hogy ha ezt nem tehetik, akkor ebben vajon szerepe van-e a rossz törvényi szabályozásnak.
