Robert Moses amerikai matematikus, tanár országos kampányra készül hazájában, melynek célja: ráirányítani a figyelmet a “matematikai irástudás”
fontosságára. Moses, aki a hatvanas években aktív emberjogi harcosként a feketék érdekeiért küzdött, úgy véli, hogy az intenzív matematika tanulmányok most legalább annyira jelentős szerepet játszanak a hátrányos helyzetűek felemelkedésében, mint ötven évvel ezelőtt az írás-olvasás elsajátítása – írja a New Scientist brit tudományos folyóirat az Emberek, akik megfordították a tudomány jövőjét című rovatban megjelent interjújában.
A hazai diákok is gyengék
Az OECD tavaly novemberi jelentése kedvezőtlen képet festett a magyarországi matematikaoktatásról. Az első ízben elkészített felmérés nyolcadikos diákoknál az alapvető matematikai ismeretek gyakorlati életben való alkalmazását vizsgálta számos élethelyzet-szimuláción keresztül. A vizsgálatban részt vett 25 OECD országra nemzetközi átlagot határoztak meg a felmérés vezetői, majd az egyes országokat annak alapján rangsorolták, hogy mekkora azoknak a nyolcadikosoknak az aránya, akik teljesítménye nem éri el a nemzetközi átlagot. A legjobban Dél-Korea (9 százalék) és Japán (11 százalék) teljesített, a sereghajtó pedig Görögország (48 százalék) és Portugália (68 százalék). Magyarország a középmezőny felső felében volt, a gyerekek 26 százaléka maradt a nemzetközi átlag alatt.
A társadalmilag hátrányos helyzetűek felemelkedésére számítástechnikai ismeretek nélkül ma már rendkívül csekély a lehetőség – véli Moses. Ezt a hipotézisét fizetési adatokkal is alátámasztja: az USA-ban akár 80 százalékkal is meghaladhatja a más ágazatokban dolgozók átlagfizetését azok keresete, akik olyan iparágban dolgoznak, ahol a számítógép használata általános. Mivel a számítástechnika a matematika szimbolikus nyelvét és logikáját használja, a tantárgy ismerete, szeretete megkönnyíti az új technológiák megértését.
A matematikatanítás koncepciója országonként változik: Franciaországban a tárgy oktatásán belül a hangsúly a geometrián van, az USA-ban – és Magyarországon is – az algebra játssza a központi szerepet. Ez azonban csupán kulturális különbség, ami igazán fontos, az az oktatás minősége.
Nem hisznek a tankönyvízű oktatásban
Az alapfokú matematikaoktatás az USA-ban országosan alacsony színvonalú: Moses felmérése szerint 300 olyan, zömében fekete és latin-amerikai gyerekek által látogatott iskola van, ahol a gyerekek 60 százaléka nem képes letenni a 14 évesek záróvizsgáit. Ráadásul az amerikai társadalomban széleskörűen uralkodó nézet, hogy a gazdaságban jelentős mennyiségben vannak alacsony képzettséget igénylő, rosszul fizető munkahelyek, és valakinek ezeket az állásokat is be kell töltenie.
Hogy a kampány sikeres legyen, a változtatásokat alulról kell kezdeni – véli Moses. Mivel az amerikai általános és középiskolák felszereltségét, infrastrukturális hátterét az elmúlt években jelentősen modernizálták, a matematika megszerettetése is a technikai vívmányok segítségével történik. A kutató szerint erre azért is van szükség, mert ezeknek a gyerekeknek már más a hozzállásuk a tankönyvekhez, mint a húsz évvel ezelőtti diákoknak, másrészt ők nem szenvednek techno-frászban, félelem nélkül nyomogatják a számítógépet.
A kutatók nem támogatják a tervet, az üzleti szektor igen
A kutató matematikusok, akadémikusok körében az USA-ban sem elterjedt a matematikaoktatás problémáival foglalkozni. A matematika elméleti kérdésein agyalók azon többnyire nem töprengenek, hogy kutatásaiknak milyen gyakorlati hozadéka van. A matematikusképzés elsősorban a briliáns, tehetséges diákok kiemeléséről, az akadémiai körökbe juttatásáról szól.
A kampány azonban jelentős támogatást kap az intelligens munkaerőt igénylő üzleti szektorból, illetve a Nemzeti Tudományos Alapítványtól. Ez utóbbi a tanárképzés mellett az elkövetkező három évben 550 ezer dollárt folyósít kísérleti, a valós életben való boldogulást segítő matematikai modulok kidolgozására 14-15 évesek számára.
