Négyesztendőnyi szünet után az ősszel talán valóban újabb társaság merészkedik a Budapesti Értéktőzsde parkettjére. A többségi állami tulajdonban lévő, 4,5 milliárd forint jegyzett tőkéjű Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) Rt.-nek, a főtulajdonos Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. múlt csütörtöki döntése értelmében, jó esélye van arra, hogy meglévő részvényeivel és mintegy 2,5 milliárd forintnyi új kibocsátású értékpapírral a börze új szereplője legyen. Még ebben a hónapban minden eldől, a privatizációs szervezettől ugyanis a kormány térfelére pattant a labda, és a hitelintézet értékesítéséről szóló végleges döntés április végén várhatóan megszületik.
Eladási forgatókönyvek
A döntéshozók alapvetően három variáció közül választhattak az FHB magánosításáról gondolkozva:
ELADÁS EGYETLEN SZAKMAI BEFEKTETŐNEK. A piac a lehetséges érdeklődők között az OTP-t és a Magyar Külkereskedelmi Bankot (MKB) tartotta számon. A megoldást pénzügyi körökben két okból is élesen támadták. Az OTP-től azért féltették a portékát, mert a lakáshitelezésben 45 százalékos piaci részesedést magáénak mondható óriásbank 2002 eleje óta már saját jelzálogbankkal rendelkezik, s az FHB-t megszerezve (gyakorlatilag a piac 80 százalékát maga alá gyűrve) monopolpozícióba jutna. Az MKB tulajdonszerzésével ilyen jellegű veszély nem leselkedne sem az ügyfelekre, sem a konkurens kereskedelmi bankokra. Félő volt viszont, hogy szétesne az a flottul működtetett, együttesen mintegy ezer fiókot számláló hálózat, amely jelenleg az FHB által finanszírozott lakáshiteleket teríti. E körbe az FHB mellett partnerként működő 9 kereskedelmi bank tartozik (kiegészülve a takarékszövetkezetekkel). Ezek a bankok egyébként eleve idegenkednek egy olyan helyzettől, amikor egy kizárólagos tulajdonosként megjelenő szakmai befektető – azaz valamelyik konkurensük – beleláthat értékesítési adataikba.
ELADÁS A PARTNERBANKOKNAK. Ezt az utat maguk az érintettek szerették volna a legkevésbé: egyfajta kényszermegoldásnak tekintették, amelyet csak végszükség esetén vetettek volna be. Többen közülük egyre inkább az eddigi helyzet, azaz az FHB állami tulajdonban tartása mellett érveltek nyilatkozataikban, e felállásban látva a versenysemlegesség zálogát a jelzálogbanki források megszerzésében.
NYILVÁNOS TŐZSDEI ÉRTÉKESÍTÉS. A privatizációs tanácsadásra felkért ConCorde Értékpapír Rt. megvalósításra legesélyesebbnek tűnő javaslata. E variáció kiegészülhet egy olyan speciális konstrukcióval, amely a partnerbankoknak is lehetővé tenné egy kisebb, speciális pakett megszerzését, mintegy konzerválva a jelenlegi lakáshitelezési infrastruktúrát. A végső döntés joga a kormány kezében van.
A nyilvános tőzsdei értékesítés melletti vagyonkezelői voks egyszersmind azt is jelenti, hogy várhatóan lekerül a napirendről a privatizációs tanácsadásra felkért ConCorde Értékpapír Rt. javaslatában szereplő másik két alternatíva, amelyek szerint vagy egyetlen szakmai befektetőnek, vagy a lakáshitelek terítésében közreműködő partnerbankoknak adták volna el az FHB-t. A döntés indokait egyelőre sem az ÁPV Rt., sem a Pénzügyminisztérium részéről nem kívánták ismertetni. Mindazonáltal nyilvános bírálat eddig alig hangzott el a privatizáció börzén keresztül történő végrehajtásával kapcsolatban.
A társaság eredményeit tekintve az idei év megfelelő „pillanatnak” tűnik a parkettre vonuláshoz. A bank éppen feljövőben van, és a szakemberek abban bíznak, hogy a mostani és a várható eredmények felkelthetik a részvényvásárlók érdeklődését. Az FHB ugyanis az alapítást követő négyévnyi gyötrődést követően 2002-ben végre nyereséges volt, sőt, az idei első negyedév eredményei alapján a menedzsment abban bízik, hogy az egymilliárdos profittervet is túlteljesítik december végéig. Az elkövetkező négy esztendőre pedig azt remélik, hogy minden egyes Szilveszter 1-1 milliárd forinttal magasabb nyereséget hoz majd.
Annak ellenére így látják ezt a banknál, hogy tisztában vannak vele: az állami kamattámogatásnak és vele a bank marzsának csökkennie kell. Azzal is számolnak, hogy a kedvezményezett kör időről időre szűkül. Természetes, hogy a kormányzat másfélévenként finomítson a rendszeren, s ezzel a kiskapukat is fokozatosan bezárja – mondják az érintett piaci szereplők. Az FHB-s szakemberek szerint azonban már a megszerzett lendület is képes mozgásban tartani a bankot, amely akkor is meg tud állni a saját lábán, ha a „nagybácsi” eltűnik a háttérből, és idővel a dotált kamatok is megszűnnek.
Az 1998-tól az indulás nehézségeivel küzdő, veszteséget veszteségre halmozó bank egyértelműen annak köszönhetően tudott nyereségessé válni, hogy az állam kamattámogatással csinált kedvet a lakosságnak a lakáshitelekhez. A várakozások szerint azonban a hitelfelvételi kedv aligha lohad le, s a dotáció olvadásával szűkülő marzsok hatását a hitelkihelyezések gyarapodása képes lesz ellensúlyozni.
A szabályozásban érintettek azt mondják: amúgy sem sokáig tarthatók az 5 százalékos marzsok, amikor Németországban például már csak 1 százalékot tudnak fogni ezen az üzleten. Az uniós csatlakozás pedig merőben új helyzetet teremt majd kamatfronton, és nem lesz igazi probléma az állami támogatások esetleges leépülése. A belépéssel ugyanis az itthoni piaci kamatok várhatóan az európai szintre süllyednek, ami jelenleg a hazai támogatott kamatok mélységében található.
Mikor, mennyit, mennyiért?
A befektetők vásárlási kedvéhez azonban nem elegendő a kívánatos portéka, vonzó részvényárfolyamra is szükség van. Jól értesültek szerint az állam mintegy 15 milliárd forintot szeretne kapni a bankért, ám a papírok kurzusát az eladó árelképzelései mellett a tőzsdei klíma is befolyásolja majd. Ezért például várhatóan csak az utolsó pillanatban dől el, hogy egyidejűleg mekkora részvénycsomagot visznek a parkettre. S noha közismert, hogy az állami költségvetés erősen számít a bankprivatizációs bevételekre, értesüléseink szerint a változékony és kiszámíthatatlan tőkepiaci klíma miatt ma még javaslat sincs arról, hogy a teljes állami pakettet értékesítsék-e az idén. Amúgy az FHB tőzsdei megjelenését a parkett szakemberei is örömmel vennék, mert a kötvénykibocsátásokban jól vizsgázott bank papírjai élénkülést vihetnének a piacba.
A tőzsdei bevezetés talán legérdekesebb vonása lehet, hogy a jelek szerint olyan speciális konstrukcióban gondolkodnak a szakemberek, amely konzerválná a jelenlegi lakáshitelezési infrastruktúrát.
Létezik ugyanis egy olyan alternatíva, mely szerint az állam a partnerbankok felé egy különleges jogosítványokkal felruházott pakett konzorciális megvásárlására tenne ajánlatot. E jogosítványok lehetővé tennék, hogy bizonyos döntéseket csak e tulajdonosi csoport egyetértésével lehessen meghozni.
Megfigyelők szerint a háttérben az állhat, hogy az állam is szeretné fenntartani azt a jól működő rendszert, amelyben jelenleg az FHB és 9 partnerbankja (a K&H, az Erste, az Általános Értékforgalmi Bank, a CIB, a Raiffeisen, az Inter-Európa, a Konzumbank, az MKB, a Postabank), a takarékszövetkezetekkel kiegészülve az úgynevezett forrásoldali kamattámogatású lakáshiteleket értékesítik.
A fiókhálózat nélküli FHB és a szóban forgó kereskedelmi bankok 2001-ben kötöttek megállapodást a hitelek terítéséről és a marzson történő osztozkodásról, s a gépezet nagyjából a múlt év közepétől kezdett el olajozottan működni. Úgy tűnik, meghallgatásra találtak azok az érvek, miszerint legalább fél évet venne igénybe az értékesítési rendszer átszervezése, ha egy olyan új tulajdonos tűnne fel, amely nem tud dűlőre jutni a meglévő partnerbankokkal. Egy féléves bizonytalan időszak pedig nem használna sem az FHB-nek – könnyen meglehet, hogy az ügyfelek egy része az OTP Jelzálogbanknál vagy a HVB Jelzálogbanknál kötne ki -, sem pedig egészében a belpolitikailag kényes lakáshitelezésnek.
