„Kicsit meglepett, hogy ilyen drasztikus mértékben emelik az osztalékot” – adott hangot véleményének Makray Péter, az Erste Befektetési Rt. elemzője, amikor megtudta, hogy a Matáv a tavalyi 11 forint után az idén minden egyes részvényre 18 forintot tervez fizetni a cég nyereségéből. A szakember szerint a telefontársaság növekvő osztalékfizetési előrejelzése alapján csupán 15-16 forintra lehetett számítani. A rekordösszeg az elemzőket kétségkívül lázba hozza, a befektetők szemében azonban a 2,3 százalékos osztalékhozam-szint önmagában még nem tűnik túl impozánsnak. 
Változatosan
A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) társaságai egyébiránt a legváltozatosabb osztalékpolitikát követik. Vannak hagyományosan magas osztalékot megszavazó vállalatok, mindenekelőtt az áramszolgáltatók, amelyek nyereségüknek akár a 90 százalékát is kifizetik tulajdonosaiknak. Mások a profitnak jobb helyet is el tudnak képzelni, mint a befektetők zsebe. Ennek hátterében például az állhat, hogy az adott cég a korábbi évek vesztesége után „nem engedheti meg magának” az osztogatást. Vannak továbbá olyan társaságok, amelyek korábbi adósságuk törlesztésére fordítják eredményüket, és akadnak olyanok is, amelyek akvizícióra készülnek.
A befektetők viszonyulása a különféle osztalékpolitikákhoz ugyancsak változatos. Az is előfordulhat, hogy a különböző cégek hasonló hozzáállását eltérően ítélik meg a részvényesek. Ha például az eredményének általában szinte teljes egészét kiosztó Démász az osztalék mérséklésére szánná el magát, akkor azt a befektetők vélhetően katasztrófaként élnék meg, s mindezt akár drasztikus árfolyamzuhanás követhetné, még akkor is, ha az osztalékhozam továbbra is jóval a Matávé fölött maradna. Viszont az sem biztos, hogy a virtuális parkett árfolyam-emelkedéssel honorálná, ha egy társaság ahelyett, hogy a növekedésre koncentrálna és visszaforgatna, inkább felosztja a nyereséget a részvényesek között.
Akvizíció vagy osztozkodás?
Bizonyos mértékig hasonló helyzet alakult ki a magyar olajtársaságnál is. A részvényesek vélhetően könnyedén túlteszik magukat azon, hogy az osztalék évek óta 55 forinton stagnál, mivel a Mol láthatóan és nagy erőkkel a terjeszkedésen munkálkodik. A cég tavalyi nyereséges éve után most az eredmény 13,5 százalékát javasolja kifizetni.
Bár akvizícióról nincs szó, a Richter esetében is állandó, kiszámítható osztalékpolitikáról lehet beszélni, aminek alapján az idén is tisztességes mértékű osztalék, 330 forint üti a befektetők markát a törzsrészvények után. A másik gyógyszeripari cég, az Egis az eddigitől eltérő dátumokhoz kötötte üzleti évét, ezért náluk már a részvényesek zsebében is van a papíronkénti 120 forint. Bár az OTP szándékairól biztos információk még nem láttak napvilágot, Spéder Zoltánnak, a cég vezérigazgató-helyettesének februári tájékoztatása alapján mintegy 40 forintos osztalékra lehet számítani, ami a nyereség 25 százalékának kifizetését jelentené.
Vegytiszta helyzetek persze ritkán adódnak. Könynyen elképzelhető például, hogy a Matávnál a befektetők egyik szeme sír, a másik nevet. A cég vezetői már a BÉT február végi londoni road show-ján jelezték a részvényesek felé, hogy a korábbi, évről évre 1-1 forinttal növekvő osztalék az idén nagyobb ütemben emelkedhet. Igaz, a mostani jókora ugrásra valószínűleg senki sem számított. A hivatalos indoklás szerint az adózott eredmény 22 százalékának a kifizetése annak köszönhető, hogy a cég a jövőben szeretné emelni az osztalék forintértékét, mindemellett pedig középtávon értékteremtő akvizíciókat hajt végre.
A menedzsment szerint a potenciális felvásárlások feltétele, hogy a mérleg kellően rugalmas legyen, ami 30-40 százalékos eladósodottságot jelent (e mutatót úgy kaphatjuk meg, hogy a nettó adósságot a saját tőke, a kisebbségi részesedések és a nettó adósság együttes összegéhez viszonyítjuk). Az indoklás azért meglepő némileg, mert a Matáv ezen mutatója jelenleg 39 százalékon áll (a Westel-részesedés megszerzésére felvett hitel terhétől még nem szabadult meg a társaság), az osztalék kifizetése pedig nem javít az eladósodottságon.
Piaci feltételezések szerint lehetséges, hogy a növekvő osztalék részben éppen a Westel-ügylettel hozható összefüggésbe. A Matáv fő tulajdonosa, a Deutsche Telekom (DT) ugyanis az idén már nem kap osztalékot a mobilszolgáltatótól, így elképzelhető, hogy a tekintélyes mértékben eladósodott anyacég most a Matávtól szeretne még több pénzt látni. Igaz, a magyar telekom cég által kifizetni tervezett 18,8 milliárd forintból „csak” 11 milliárd jut a DT-re, ami alacsonyabb a Westeltől és a Matávtól tavaly összesen befolyt 18,1 milliárdnál. A kisbefektetőket viszont mindeközben inkább az foglalkoztatja, mikor valósul meg valami a régóta beígért felvásárlásokból.
Új szereplő
Új osztalékfizető is megjelenhet a porondon: a Pannonflax. A textiliparban érdekelt cégnél – bár a menedzsment még nem hozta nyilvánosságra konkrét javaslatát – Váradi Ernő igazgatósági elnök korábbi nyilatkozata alapján 50 forint osztalékra lehet számítani, ami a részvény árfolyamához viszonyítva 7,7 százaléknak felel meg; ez nem kiugró ugyan, de tisztességes hozam.
Noha a blue chipek a BÉT kosarában 90 százalékkal szerepelnek, ha osztalékról van szó, a befektetők inkább néhány kisebb, „unikumnak” számító papírra koncentrálnak. A „családi ezüstnek” tartott Zwack az idén 750 forintot tervez kifizetni. Az összeg megegyezik az előző évivel, ám a megtorpant eredmények nem engednek nagyobb kifizetést, s a 9,8 százalékos osztalékhozammal amúgy sem kell szégyenkeznie a cégnek.
A Globus hasonlóan bőkezűnek mutatkozik: míg adózás előtti eredményét 60,4 százalékkal, 1,75 milliárd forintra növelte, részvényenként 400 forintos – 9,4 százalékos – osztalékot javasol. Mindeközben a társaság egyedülálló mértékű növekedést produkált az elmúlt pár évben, amit számtalan felvásárlás útján ért el, s a konzervipari cég jelenleg is akvizíciók előtt áll.
Osztalék szempontból a tőzsdei befektetők másik nagy kedvence a már említett áramszolgáltatói szektor. E kör szereplői közül észrevehető tőzsdei forgalmat csupán a Démász tudhat maga mögött, s e cég ezúttal is hozta a formáját: 1111 forint osztalék kifizetését javasolja a közgyűlésnek. Továbbra is szép summához jutnak a kisebb likviditású Titász részvényesei is, de nem lehet oka panaszra a sörös Brau és az ingatlanszakmát képviselő BIF tulajdonosainak sem.
Manapság tehát, amikor a fékeződő infláció – s az ezzel párhuzamosan csökkenő kamatok – arra ösztönzik a befektetőket, hogy a bankbetét helyett jobb hozamot ígérő befektetések után nézzenek, a BÉT-en szép számmal akad infláció feletti hozamot biztosító részvény. Ezek ráadásul a fix bevételen kívül árfolyamnyereséggel is kecsegtetnek, s a profit hosszú, többéves időtávon, elemzők szerint, szinte biztosra vehető. Az elmúlt évek statisztikái szerint a jó osztalékot fizető társaságok részvényei a BUX felett teljesítettek.
