A magánmegtakarítók kockázatainak csökkentése a teljes pénzügyi szektor érdeke. A bankok, brókercégek bizalmi intézmények, ha a lakosság nem érezné biztonságban a pénzét náluk, akkor a szektor működésképtelenné válna. Ezért maguk az érintettek képeztek olyan alapokat, amelyek bármely intézmény csődje esetén a kisbefektető, vagy kisbetétes ügyfeleket bizonyos összeghatárig (jelenleg hárommillió forintig) kártalanítja.
Nem árt tudni…
A betétesek, befektetők védelmének háttérgondolata, hogy amennyiben egy lakossági megtakarító valamely bank betétkonstrukcióit választja, vagy valamely brókercégen keresztül értékpapírpiacok adásvételét intézi, szembenéz egy általa nehezen felmérhető kockázattal. Amennyiben a betétmegoldást kínáló bank, vagy az ügyfélportfóliót kezelő brókercég csődbe megy, elúszhat az ügyfél pénze is. A kisbefektető informáltsága nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy egy intézmény stabilitását, tőkeerejét felmérje, ám, hogy ne fordulhasson elő, hogy valaki önhibáján kívül elbukja a befektetett pénzt, az említett hárommillió forintig gyakorlatilag kockázatmentesen teheti ezt meg. Fontos szabály, hogy az OBA garanciája bankonként és ügyfelenként értendő, ahogyan a Beva is brókercégenként és ügyfelenként vállalja a hárommillió forintos garanciát. Ha valaki igen óvatos, ennek ismeretében megteheti, hogy hárommillió forintnál nagyobb befektetései esetén, megosztja azokat több szolgáltató között, így biztosítva, hogy végeredményben semmilyen kockázata ne legyen. Bárhol is következik be ugyanis ezek után a baj, ott az ügyfélnek hárommillió forintnál több pénze nincsen, így bízhat a teljes kártalanításban. Az azonban nem elegendő kockázat-megosztás, ha ugyanannál a banknál többféle terméket veszünk, vagy különböző időpontokban helyezzük el a pénzt, mert az adott intézmény egy ügyfél számára nyújtott különböző szolgáltatásait összevontan kezeli a rendszer.
A bankok, takarékszövetkezetek, lakástakarékpénztárak által létrehozott alap az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA). Ehhez a bankoknak, a szakosított hitelintézeteknek és a takarékszövetkezeteknek kötelező csatlakozniuk. A brókercégek közös pénzügyi alapja a Befektetővédelmi Alap (Beva), ehhez minden befektetési szolgáltatással foglalkozó gazdálkodási szervezetnek csatlakoznia kell.
Az immár évtizedes múltra visszatekintő szerveződések bizony sokszor valóban kénytelenek voltak bajba jutott intézmények helyett helytállni. Szerencsére (illetve az állami konszolidációknak köszönhetően) a nagyobb bankcsődök eddig elkerülték a piacot, így az OBA stabilabb pénzügyi alapokon nyugszik, az 1997 és 1999 között jelentkező sorozatos brókerproblémák miatt a Beva kasszája azonban olykor kiürült. Nem véletlen, hogy e szervezetnél a tisztességesen működő brókercégek részéről olyan hangok is megfogalmazódtak, hogy nincsen szükség a Bevára, illetve hogy igazságtalan, ha a rendesen működő társaságoknak kell megfizetniük a „szerencselovagok” veszteségeit.
A szervezetek inkább a kisbetéteseket, a kisbefektetőket védik. Sokáig egymillió forint volt az a limit, ameddig megtérítették a valamely banknál befagyott betéteket, vagy éppen a brókercégnél „elúszott” ügyfélvagyont. 2003 január 1-től a biztosítás mértéke már hárommillió forintra nőtt és alig egy év múlva, az EU-csatlakozásunk napjától hatmillió forint lesz a biztosított összeg.
Biztosított és nem biztosított termékek
Korábban az is gondot okozott, illetve az ügyfél fokozott figyelmét igényelte, hogy az OBA-garancia korántsem volt általános valamennyi banknál vásárolható termékre. Az volt a szabály, hogy a betétként hirdetett termékekre mindenképpen vonatkozott a biztosítás, ám a legkülönfélébb fantázianevekkel kínált egyéb forrásgyűjtő termékek (banki kötvények, letéti jegyek, pénztárjegyek) megvásárlása esetén az ügyfeleknek mindig maguknak kellett utánajárni, hogy garanciás-e a termék. 2003 január elsejétől ez a szabály is az ügyfelek érdekében változott: immár a hitelintézetek valamennyi forrásgyűjtő termékére vonatkozik a garancia, azaz a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra (kötvényekre és letéti jegyekre) is.
Olvassa el…
…sorozatunk korábbi írásait:
• Befektetők iskolája
Piaci magyarázata lehetne annak, hogy egy nem OBA-termék magasabb kamatot fizessen, vagyis elvileg reális választási alternatíva lehetne az ügyfelek előtt, hogy alacsony kamatot és magas biztonságot, vagy magasabb kamatot és kisebb biztonságot válasszanak. A hazai gyakorlat azonban azt mutatja, hogy soha nem volt hozamkülönbség a biztosított és a nem biztosított termékek között.
Egy új elem: az önrész
Az ügyfél gondossága azért továbbra is kifizetődő, mert az új szisztémában már bizonyos összeghatár felett önrésszel is kalkulálni kell. Korábban önrész nem volt, vagyis az egymillió forintig terjedő bukást az alapok hiánytalanul visszafizették (ezt vagy készpénzben, vagy állampapírban tették meg). Az új OBA-rendszer kitalálói jogokat nem akartak elvenni a kliensektől, azaz egymillió forintos összeghatárig a biztosítás továbbra is teljes egészben jár, ám a most pótlólagosan megemelt intervallumban már tíz százalék önrész is bekerült. A megemelt összegű biztosítás, vagyis az egy- és a hárommillió forint közötti rész így tízszázalékos ügyfélveszteséget is jelent: vagyis a hárommilliós, még megtérített esetleges bukás 200 ezer forintos valódi veszteséget jelent az ügyfélnek.
Az alapok bevételi forrásait a tagintézetek egyszeri csatlakozási díja, majd az évenként fizetett rendes és rendkívüli befizetések adják, ezek mértéke a konkrét intézet betétállományától függ leginkább. További fontos bevétel a már felhalmozott vagyon hozadéka. Érdekes megkülönböztetéseket tartalmaz a törvény által megfogalmazott biztosítotti kör. A jogi és magánszemélyek „alapjáraton” biztosítva vannak, ám azok a szervezetek, amelyektől joggal elvárható, hogy maguk is meg tudják ítélni kockázataikat (ilyenek a költségvetési szervek, a hitel- és biztosító intézetek valamint a befektetési alapok) nincsenek biztosítva.
A szervezetek fontos feladata a kártalanításon túl, a válságkezelésben való közreműködés. A felhalmozott ezirányú tapasztalatokat kihasználva, probléma esetén az alapok felelőssége a lehető legkisebb veszteséggel kezelni egy adott krízist.
A nemzetközi összehasonlítások szerint az alapokban levő pénz elegendő, ám azt nem lehet tudni, hogy például a teljes biztosított betétállomány 1,5 százalékát elérő OBA-tartalék mire lenne elegendő, ha egyszer egy nagyobb hazai kereskedelmi bank „bemondaná az unalmast”. Ne is tudjuk meg…
