Néhány hete arra kértük olvasóinkat, mondják el, miért szavaznak igennel vagy nemmel az uniós csatlakozásról április 12-én. Az eddig beérkezett válaszok alapján körülbelül a válaszadók egyharmada nem támogatja a csatlakozást. Összegyűjtöttük a tagságot ellenzők leggyakoribb érveit, keretes írásainkban pedig ellenpontként az igennel szavazók érvei közül mazsoláztunk.
Már Kossuth is megmondta…
Az igennel szavazók táborában sokan gondolják úgy, hogy igazán előnyös történelmi pillanat ez a mostani, és a lehetőséggel élni kell:
• “Már Kossuth is Duna-konföderációban gondolkodott. Talán azért, mert a sok kicsi együtt így erős.”
• “A vasfüggöny mögül évtizedekig sóvárogva néztük a szabad világot. Ha nemmel szavazunk, újjáépítjük a vasfüggönyt, és a sóvárgó remény is elvész.”
A nemmel szavazók leggyakoribb érve, hogy nem ismerik a szerződést. Úgy vélik, nem elégséges, hogy a Külügyminisztérium honlapján elérhető a sokezer oldalas jogi szakszöveg, a kormánynak a dokumentumot az átlagember életére gyakorolt hatásokat bemutatva is le kellett volna “fordítania”. “Jelenleg az EU-hoz csatlakozni körülbelül annyit jelent, mint összeházasodni egy emberrel, akit egyszer hallottunk beszélni a rádióban.”
“Jók a csajok az EU-ban” – kampány másodrendű kérdésekről
A hozzászolók egy része szerint a kormány elbagatellizálta az uniós propagandát: “nekem az nem elég a döntéshez, hogy tudjam, milyen lesz az óvszer mérete, ehetek-e mákos gubát…” Van, akiben azáltal, hogy a kormány ilyen és hasonló “lényegtelen” kérdésekről tájékoztatja a közvéleményt, felébredt a gyanú: valószínűleg valamit el akarnak titkolni előle. Sokan hiányolják a válaszokat az igazán fontos kérdésekre: “Mi lesz a dögledező magyar gazdasággal, mi lesz a gyógyszeradagjukért reszkető nyugdíjasokkal, a mezőgazdasággal és az alternatíva nélküli oktatással..?”
Racionális vagyok: igen
Sokan racionális megfontolásokból nem látnak más alternatívát, mint igennel szavazni:
• “Mert kimaradni = Magyarország lassú, de biztos halála.”
• “Igennel fogok szavazni, hogy könnyebben el tudjam hagyni ezt az országot.”
• “Azért igen, mert a nem még ennél is rosszabb! Nincs olyan termékünk, amely a vámokkal védett EU-s piacon hatékonyan meg tud jelenni.”
• “Mert nincs alternatíva. Vagy csatlakozunk, vagy irány a Balkán Expressz. Akkor már inkább az európai kultúra és gazdaság.”
• “Mit kezdene egyedül egy ilyen kis ország, Európa közepén, teljesen elszigetelődve, saját levünkben főve?”
• “Mert amúgy is utálom a mákos gubát. Csak a gubát (pénzt) szeretem, abból pedig ott állítólag sok van.”
Többen úgy vélik, hogy az Európai Unió országai a most csatlakozó tíz államot nem tekintik egyenlő partnernek. “Olyan ez az egész, mint amikor az iskola legkisebb gyerekét úgy engedik focizni, ha ő hozza a labdát, és ez esetben ő lehet a kapufa. Közép-európai Szövetségben kellett volna gondolkodni: egyenlő szinten álló országok erős szövetségében.”
“Úgy látom, hogy lesz egy EU-s >kemény mag
“Piacnak kellünk”
Sokan vallják, hogy a belső porblémáit is nehezen kezelő unió számára a tíz új ország csupán piacnak kell. “Egy romló gazdasági eredményt felmutató társaságnak szüksége van újabb piacokra, hogy fokozni tudja a kibocsátást, legyen kereslet a termékeire. Az olcsó munkaerő szintén csábító…”
“Támogatnám a csatlakozást, ha – amint azt tervezték – csak 3 max. 4 államot vennének fel. A tízes bővítés azt implikálja, hogy az EU nem kívánja az országokat a saját szintjére felhozni, hanem egyfajta nyersanyag- és munkaerőbázisként tekint rájuk. Aki nyersanyagot & nunkaerőt kínál csak – az gyarmat. Ebből nem kérek.”
“Mélabúsan, de igen…”
Bár sokan tisztában vannak azzal, hogy az ő helyzetükön – koruknál, végzettségüknél fogva, illetve a nyelvtudás hiánya miatt – nem javít a csatlakozás, úgy vélik, mégis igennel kell szavazniuk, szavazatuk gyerekeiknek, unokáiknak szól.
• “Nekem semmi többletet nem hoz az unió, sőt azt gondolom, hogy a fizetésem lassacskán elmarad az átlagtól is, mert nem beszélek idegen nyelvet, és ha elbocsátanak, a korom miatt már sehol sem kapok munkát. A jelenlegi helyemen ezt ki is használja a munkáltatóm (béremeléseknél). Mi leszünk az igazi vesztesek: 40-50 évesen már nem lehet komoly tanulásba fogni… tőkénk sincs ahhoz, hogy vállalkozzunk… De a gyerekeimnek esélyt adhat az unió.”
• “Mélabúsan, de igen. Mindig lelkesített a gondolat, hogy majd az egyik csillag az én országom lesz az EU zászlón… De vajon nekünk ezen a vonaton nemcsak másodosztályú kocsi jár?”
“Miközben >elitünk
Az ötven év feletti generációból sokan érzik úgy, hogy vesztesei lesznek a csatlakozásnak. “A létminimum határán élünk, pedig végigdolgoztuk és tanultuk az életünket…. Elmúltam ötven éves. Nem lesz jobb ezután sem, mitől is lenne jobb?”
