Csődközeli helyzetben van a világ legpatinásabb biztosítótársasága, az 1762-ben alapított brit Equitable Life, miután évtizedekkel ezelőtt csúnyán
elszámolta magát, és teljesíthetetlent vállalt. A társaság súlyos anyagi gondjai nem újkeletűek: már 2000 decembere óta nem értékesíthet új szerződéseket, egyetlen feladata, hogy a brit pénzügyi felügyeleti hatóság folyamatos kontrollja alatt kielégítse a korábban kötött szerződésekből eredő kötelezettségeit.
A legfrissebb pénzügyi számok tükrében egyelőre még fizetőképesnek tűnik a cég, de – a BBC információi szerint – a csődbiztos kinevezése bármikor napirendre kerülhet. A biztosítási szektor egyébként is nehéz helyzetben van: a demográfiai helyzet alakulása, a tőkepiaci recesszió és a háborús viszonyok egyaránt megingatják a cégek pozícióit.
Ki a felelős?
A biztosító által elkövetett szabálytalanságok és gondatlanság miatt a felelősségrevonás még hátravan. A bónuszok és garanciák törvénytelen eltörlését elrendelő Roy Ranson (1997-ben nyugdíjba vonult) és utódja, Alan Nash (a bírósági döntést követően 2000-ben lemondott) mellett 13 korábbi igazgató ellen kezdeményeztek jogi eljárást egy évvel ezelőtt, mivel döntéseikkel legalább 3 milliárd fontra becsülhető veszteséget okoztak a társaságnak. A cég akkori könyvvizsgálója, az Ernst & Young ellen szintén kereset indult 2002 áprilisában, és felvetődik a felügyeleti szervek bűnrészességének kérdése is. Lord Penrose, az Equitable-ügy tisztázására felkért skót bíró lassan másfél éve folytatja vizsgálatait, és a BBC legfrissebb információi szerint, idén nyáron véglegesíti jelentését. A történtekért minden bizonnyal valakiknek „el kell vinniük a balhét”, de kérdéses, hogy a több százezer károsult visszakapja-e pénzét valaha is.
A több százezer eddigi károsult problémájának gyökere egyaránt az ötvenes évekre nyúlik vissza. Az akkori alacsony befektetési hozamok ellensúlyozása érdekében az Equitable oly módon próbálta vonzóvá tenni hosszú lejáratú nyugdíjbiztosításait, hogy meghatározott egy minimálisan garantált havi járadékösszeget, amit a leendő nyugdíjas mindenképpen kézhez kaphat.
A hatvanas évektől javuló tőkepiaci viszonyok közepette évtizedekig nem volt szükség az effajta garanciák lehívására, a társaság így biztonságban érezte magát. Olyannyira, hogy extra tartalékot sem képzett az extra garanciavállalás mögé, holott ez a biztosítók prudens működésének legalapvetőbb feltétele.
A ’90-es évek elején azután fordult a kocka: a befektetési hozamok esni kezdtek, és lassanként életbe léptek a beígért garanciák. 1993-ban már százezer garanciális ügyfél okozott fejtörést a biztosítónak, amire az akkori menedzsment mondhatni csiszolatlanul reagált: gyakorlatilag érvénytelenítette a korábbi garanciavállalást.
Sikertelen szabadulási kísérlet
A módszer lényege a garanciával nagyjából egyező összegű, úgynevezett lejáratkori bónuszok eltörlése volt. Ennek következtében a biztosított sem a bónuszt, sem a minimumjáradékot nem kapta meg, és örülhetett, ha az előzetesen remélt juttatásnak hozzávetőleg 70 százalékát kifizették neki. Az azóta leváltott vezetőség döntésével párhuzamosan előrehozott nyugdíjszolgáltatásokkal is megpróbálták megkerülni a garanciák érvényesítését, és így igyekeztek minél előbb „megszabadulni” a problémás ügyfelektől.
A jogtalan ügyletekre végül 1998-ban derült fény. 2000 júliusában a bíróság is vétkesnek találta az Equitable-t, és 1,5 milliárd fontos (540 milliárd forintnyi) kifizetetlen garanciális kötelezettséget állapított meg. Ezt követően döntött úgy a cég vezetése, hogy megpróbálja értékesíteni a cég egy részét vagy egészét, de a terv megbukott – éppen a „zűrös” ügy kérdéses kimenetele miatt.
Azóta úgynevezett „going concern” alapon folytatja tevékenységét a társaság. Addigi szerződésekből származó kötelezettségeit kielégíti (már ameddig tudja), de újabb követelések elkerülése végett új biztosításokat már nem értékesít.
Minket nem érint
Információink szerint a magyar piacon működő társaságok egyike sem kínál az Equitable módozatához hasonló bónuszos, garanciát nyújtó biztosítást. Ugyanakkor az életbiztosítások garantált lejárati összege meghatározott (3-4 százlékos) technikai kamatláb figyelembevételével van kiszámolva. Ezt a kamatot mindenképpen „hoznia” kell a biztosító befektetéseinek, kifizetésére pedig díjtartalékot kell képeznie a társaságoknak. A tartalékképzés meglétét (az egyéb törvényes kötelezettségekkel együtt) független könyvvizsgáló és a PSZÁF is rendszeresen ellenőrzi. Szász Károly, elnök tájékoztatása szerint a felügyelet tavaly például 31 biztosítónál tartott átfogó vizsgálatot, összesen 48,5 millió forint bírságot rótt ki a szektor képviselőire (a felügyelt intézményekre mindösszesen pedig 178,5 millió forintot). A brit biztosítóéhoz hasonló veszélyekre egyetlen esetben sem derült fény.
Az Equitable-ügy semmiképpen nem járul hozzá a biztosítási szektor megingott helyzetének javításához. A társaságok jóléte és az ügyfelek biztonsága ugyanis leginkább akkor garantált, ha kiszámítható környezetben és kiszámítható kockázatok ismeretében tevékenykedhetnek, jelen pillanatban viszont egyik feltétel sem áll fenn maradéktalanul. A globális tőkepiaci bizonytalanság és recesszió nem kedvez a díjtartalékok befektetésének, a terroristatámadások és a háborús gócok pedig kockázati tényezőt jelentenek.
A hosszú távú szerződéseket, különösen a járadékszolgáltatást nyújtó nyugdíjbiztosításokat kedvezőtklenül érintő demográfiai változások is lezajlanak. A most nyugdíjba vonuló korosztály még teljesen más halandósági bázison kalkulált díjért kötött biztosítási szerződést. Az azóta eltelt 20-30 év alatt jelentősen (Európa bizonyos országaiban akár 5-10 évvel) megemelkedett a várható életkor, miáltal a biztosítóknak tovább és többet kell kifizetniük, mint azt előzetesen számították.
Az európai biztosítási piac két legjelentősebb szereplője, a svájci Swiss Re és a német Münich Re viszontbiztosító éppen a napokban hozta nyilvánosságra tavalyi számait, komoly csalódást okozva a befektetőknek. A müncheni társaság ugyan 1,1 milliárd eurós nyereségről adott számot, de az elemzők csaknem 1,9 milliárdot jeleztek előre. A Swiss Re 91 millió frankos veszteséget produkált.
A prognózisoknál gyengébb számok a részvényportfóliók jelentős értékvesztéséből adódtak. A holland Aegon NV biztosító vártnál súlyosabb veszteségében is ez játszott szerepet (az 1 milliárd körül becsült mínusz helyett 2,23 milliós negatívum keletkezett).
