|
A múlt árnyai |
| A délkelet-ázsiai (1997), majd orosz (1998) pénzügyi válságok után az addig bombaüzletnek számító brókerkedés kockázatai is felszínre törtek. Addig a honi tőzsde egyirányú utca volt, az árak szinte csak felfelé léptek, boldog-boldogtalan brókercéget alapított, e cégek saját számlás ügyleteket kötöttek nyakra-főre. Szintén jellemző gyermekbetegség volt, hogy a brókercégek nem kértek megfelelő fedezeteket a nagy áttétellel a határidős piacon áremelkedésre játszó befektetőktől, mert nem is gondoltak arra, hogy akár látványos áresés is bekövetkezhet, ráadásul indokolatlan hozamgaranciákat is vállaltak. A konkrét folyamat jellemzően úgy zajlott le, hogy a tőzsdén ekkor népszerűsége csúcsán járó határidős kereskedésben kisebb összegekkel óriási kockázatot vállaló spekulánsoknak nem kellett túl magas letéteket képezniük, ahhoz, hogy a BUX-kereskedelemben részt vehessenek. A nagy bukásoknál a letétnél nagyobb veszteség keletkezett a pozíciókon. A brókercégeknek az elszámolóházzal (KELER Rt.) szemben helyt kellett állniuk, pótolniuk kellett a spekulánsok helyett a letétet. A (természetesen szabálytalan) gyakorlat szerint olykor ügyfélpénzekhez nyúltak a lyukak betömésére, ahonnan két forgatókönyv következhetett be. Vagy megfordult az áresés és gyorsan rendeződött a likviditási nehézség, vagy folytatódott a trend, és a brókercég már az ügyfelek pénzét is elveszítette. |
|
Részvényeket sokféle csatornán tudunk adni-venni. Vannak hagyományos befektetési vállalkozások (brókerházak), tőzsdei kereskedési jogosítvánnyal rendelkező bankok, sőt akár otthonról, valamilyen „internet brokering” rendszeren is intézhetjük tőzsdei befektetéseinket. Bárhogyan is adjuk azonban megbízásainkat, a magánbefektetők sohasem közvetlenül lépnek a tőzsdére, hanem valamilyen (szigorú szabályoknak eleget tevő) közvetítő szereplő révén.
A technikai fejlesztéseknek hála, ma már olyan realtime rendszerek is léteznek, amikor az ügyfél megbízása egy kapcsolati modul segítségével gyakorlatilag azonnal bekerül a tőzsde kereskedési rendszerébe (az MMTS-be), ám valójában ilyenkor is a brókercég van az ügyfelekkel üzleti kapcsolatban (vagy a brókerjogosítványokkal rendelkező univerzális bank, amelyet a továbbiakban nem említünk meg mindig külön). Ez a cég vizsgálja meg, hogy a kliens rendelkezik-e az ügylethez szükséges pénzzel, míg a tőzsdével szemben szintén kizárólag a brókercég felel, csak ők vannak üzleti kapcsolatban.
Brókerkockázatok
Egy szó mint száz, ha a tőzsdén szeretnénk üzletet kötni, mindenképpen kapcsolatba kell kerülnünk egy brókercéggel, ennek pedig megvan a maga kockázata. Gondoljunk csak az elmúlt évek pénzügyi válságaira, amelyek Magyarországra „begyűrűzve” a hazai piacon is csődhullámot indítottak el. Ez nemcsak a szakma renoméját rontotta, hanem az ártatlan ügyfelek is sorozatban bukták el befektetett pénzük nagy részét.
A Befektetővédelmi Alap (BEVA) korlátozott mértékben, egymillió forintig ugyan kártalanítja a kisbefektetőket, ám a tőzsdei befektetők jellemzően ennél nagyobb összeggel tőzsdéznek, ráadásul az esetleges kártalanítási kötelezettség hosszadalmasan elhúzódó folyamat. Szerencsére a drasztikus „piactisztulás” óta nem volt jellemző a problematikus kivonulás a piacról, ám ma is érdemes lehet átgondolni, hogy milyen szempontok alapján válasszuk ki brókerünket.
|
Gyanús jelek |
| Nem érdemes szerződni a pontos szerződési szabályokat a mi kényelmünk érdekében megkerülő szolgáltatókkal („majd ha bejön, utólag aláírja”), mert ahol benne van a cégkultúrában ez a fajta lazaság, ott ez később a mi kárunkra is válhat. Személyes tapasztalatainkra később is építsünk, és pillanatok alatt hagyjuk el azt a brókercéget, ahol kellemetlen élményeink vannak, ha nem pontos a megbízás-teljesítés-visszacsatolás menetrendje, ha nem szavahihető az üzletkötő, a brókercég nem kötelességének megfelelően figyelmeztet egy adott ügylet kockázati szintjére, ha zavarok vannak a számítógépes nyilvántartási rendszerben, vagy ha hibát tartalmaznak az értesítések. Ilyenkor nem érdemes megvárni, hogy a fentiek egyike súlyos problémához vezessen, jobb átpártolni a piac egy másik szereplőjéhez. Olykor veszélyes lehet az amúgy valóban vonzó feltételeknek felülni. A kétségbeesett, csődközelbe került cégek dupla vagy semmi alapon könnyebben kínálnak a gyors azonnali bevételért indokolatlanul alacsony áron termékeket. Anno a legnagyobb bukások is abból a közepes méretű brókercégkörből kerültek ki, amely speciális, alapvetően áremelkedésre épülő konstrukciókat épített ki, illetve az áresés idején már teljesíthetetlenné vált hozamgaranciákat kínált ügyfeleiknek. |
|
Választási szempontok
Természetesen különböző szempontok vezethetnek bennünket. Talán ezek közül a legfontosabb, hogy a legnagyobb elképzelhető veszteséget elkerüljük, vagyis a befektetésre átadott összeget brókercsőd miatt ne veszítsük el.
Ha a biztonság prioritást élvez, keressünk nagyobb tőkeerejű, nyomon követhető, patinás nevű tulajdonosi háttérrel rendelkező befektetési vállalkozást. Ilyenek lehetnek a bankok, különösen a külföldi multinacionális intézetek, vagy azok a brókercégek, amelyek ugyan önállóan működnek, de a tulajdonosi hátterükben szintén a fenti jellemzőkkel leírható bank áll.
Az ilyen közvetítőknek eleve megvannak a megfelelő tőkeforrásaik az átmeneti piaci veszteségek áthidalására, másrészt egy jó nevű nemzetközi hitelintézet presztízsokokból sem maradhat magyar ügyfelei adósa. Még akkor is pótolja a hiányzó tőkét, ha erre jogszabály nem kötelezné, hiszen a banknak többet ér a jó hírnév megtartása, mint az elveszített pénz.
A magyar piacon még megmaradt néhány független (magyar magántulajdonban álló) cég biztonságban ugyan nem veheti fel a versenyt a multikkal, ám a jobb szolgáltatás, a személyesebb ügyfél-bróker kapcsolat, a rugalmasság esetenként megérheti a pluszkockázatot. Ezeknél a piaci szereplőknél elképzelhető, hogy a kisebb összegeket kezelő lakossági megtakarító is külön befektetési tanácsadót kap, illetve a csökkenő forgalommal jellemezhető börzén az ügyfelek megszerzéséért folytatott harcban vonzó konstrukciókat (speciális termékeket, alacsony díjakat).
Nagyon fontos a személyes benyomás. Mennyire bizalomgerjesztő a környezet, az ügyintézők, mennyire követik a jogszabályokat a brókerek.
|
Nézzük a gyakorlatban! |
| Ha az ügyfél egy kevéssé likvid papírra pontos ármeghatározás nélkül vételi megbízást ad ötven darabra, könnyen pórul járhat. Nézzük, mi történhet! A kereskedési könyvet látó bróker észreveszi, hogy valóban van is eladó 50 részvény ezer forinton, de utána a következő legjobb ajánlat szerint már csak 1200 forinton szeretne valaki megválni részvénytől. A bróker megteheti, hogy megveszi gyorsan magának (saját számlára) ezer forintért a papírokat, majd felhívja az ügyfelet, hogy van ezerkétszázért (vagy egy kicsit alacsonyabb áron) ötven papír és átadja a frissen megvett részvényeket az ügyfélnek. A bróker zsebre vágta a hasznot, az ügyfél pedig soha sem tudja meg, hogy becsapták. Adásvételnél ezért mindig érdemes informálódni, majd határozott ajánlati árat kell megadni, de legalábbis egy intervallumot vagy limitet. |
|
Botránygyűjtemény
A BÉT kereskedési rendszere immár nemzetközi összehasonlításban is ultramodern, így sok korábbi hiba, vagy visszaélési lehetőség megszűnt, de azért a megbízásadásra mindenképpen figyelnünk kell. Korábban adódtak „rendkívül érdekes” történetek is: a kereskedési technikát ügyetlenül használó bróker a piaci ár háromszázszorosáért vett Skála-részvényt, miközben más a reális ár ezredrészéért adott el BorsodChem-részvényt. Az ügyfelek rosszul megadott megbízása esetén csalárd brókerek sokszor az ügyfél és a piac közé állva „arbitráltak”.
A tőzsde tipikusan bizalmi szakma, így a piacnak semmi sem rosszabb, mint ha az ügyfeleknek nem biznak a közvetítőkben. Csak remélni lehet, hogy valóban egészséges piactisztulás után vagyunk, és a jövőben a fenti szempontokkal mind kevésbé kell az ügyfeleknek foglalkoznia.
