A Salam Pax (Salam arabul, Pax latinul jelent békét) nevet használó fiatalember több hónapja írja beszámolóit, blogja (www.dear_raed.blogspot.com) méltán olvasott. A 29 éves iraki férfi történetei a világháló messze legélvezetesebb, legéletszagúbb helyszíni tudósításai.
Az álnév mögé bújó fiatalembert többen vádolták már azzal, hogy nem is valós személy: felmerült, hogy a CIA ügynöke, esetleg a Moszad beépített embere, vagy valaki, aki jól ismeri Bagdadot, és szórakozásból London egyik külvárosából írogat. Salam Pax blogján hevesen visszautasította ezeket a vádakat.
Részletek az elmúlt másfél hónap bejegyzéseiből
2003. február 11. kedd 1:34
Két napja nagyon vacak az internetkapcsolat, képtelenség oldalakat betölteni. Aztán hirtelen 10 percre minden szupergyors lesz, ám arra nincs lehetőség, hogy elolvassam a leveleim és a híreket, mert újra elszáll minden.
Érdekesség: ismeritek a BUSH nevű együttest? A bagdadi angol nyelvű rádióadó DJ-i nem ejthetik ki a banda nevét, mindegyes felkonferálásnál le kell betűzniük: „A Bé- U – eS – Há újabb számmal rukkolt elő!
2003. február 16. vasárnap 3:45
Az emberek szeretnék azt hinni, hogy a Biztonsági Tanácsban történtek elfújják a háború gonosz szellemét. A Blix és a Baradei jelentés azonban csalafinta: vannak benne részek, amelyek arról szólnak, hogy együttműködünk, de vannak olyan részek is, amelyek homlokegyenest az ellenkezőjét állítják. Ha valaki élőben szerette volna látni a BT ülését, annak kellett valakit találnia abból a 4000 előfizetőből, aki feliratkozott a 14 államilag engedélyezett szatellit csatornára. A szír csatorna élőben közvetítette az ülést, a legtöbb ember a Rádió Monte Carlon hallgatta.
Segítettem anyának csomagolni. Úgy döntöttünk, ha „az” bekövetkezik, csak a legvégső esetben hagyjuk el Bagdadot. Rutinos pakolók vagyunk, én és az anyám. A legrosszabbak az érzelmi pakolók: az „emlékszel-amikor-ezt-vettük?” csomagolók. Mi hidegvérrel csomagolunk, már elég gyakran pakoltunk, nagy tapasztalatunk van.
Nemcsak mi csomagolunk. A Francia Kulturális Intézet bezárta az anyanyelviek által oktatott kurzusait, a személyzet elbúcsúzott, és minden jót kívánt a diákoknak…
2003. február 21. péntek 19:17
„Egy olvasó néhány napja dühös levélben kérdezte tőlem, hogy miért utálom annyira az élőpajzsnak Bagdadba utazó külföldieket.”
„Magát az ötletet utálom. Az egyik utolsó, főleg európaiakból álló csoportot a bagdadi Rasid Hotelben, a Waldorf Astoria bagdadi megfelelőjében, a legdrágább és legexkluzívabb hotelben szállásolták el. Egyenpolót viseltek, amelyre feltehetően arabul azt akarták írni, hogy „Emberi pajzs” – de nem jött össze… Ami igazán felbosszantott, hogy étkezésenként 15 ezer dínáros kupont kaptak, ráadásul napi háromszor. Tudjátok, mennyi egy négyszemélyes család egész havi, és nem egy étkezésre szóló jegye? 30 ezer dínár…
2003. március 9. vasárnap 18:43
A BBC-nek a könyvpiacon átsétáló riportere azzal zárta tudósítását, hogy az irakiak élete a normális kerékvágásban zajlik.
Miért, mit kellene csinálni? Ordítozva rohangálni az utcán? Háború a küszöbön! Ami a normális kerékvágás mögött van: minden sokkal drágább, mint néhány hónapja volt, az emberek kutakat ásnak a kertjükben, miután az iraki rádió lejátszott több millió háborús számot az iráni háború idejéből, felolvasták, hogyan készüljenek elő az emberek a háborúra. Szaddám elnök mindenkinek ajánlja, hogy ásson árkokat a kertjében.
De hogy ne érje csalódást a BBc tudósítóját, én, Raed és G felvettük a „normál” arcunkat, és elmentünk CD-t vásárolni az Arassat utcára, csak hogy demonstrájuk a normalitásunkat. Raed megpróbálta ledönteni a „normalitásomat” azzal, hogy megjegyezte, tiszta pénzkidobás 10 ezer dínárért CD-ket venni, amikor úgysem lesz áram.
2003. március 17. hétfő 8:48
Hihetelenül hosszú sorok kígyóztak tegnap a benzinkutak előtt, és hogy ne történjen semmi incidens, két rendőrautó vigyázta a rendet.
Egy dollár már 2700 dínár, a legkelendőbb áru a praktikus gázmaszk és a füldugó.
2003. március 19. szerda 11:32
Néhány hete újságírók még arról tudósítottak, hogy Irakban minden a normális kerékvágásban, nincs pánik. Hát ma teljesen más kép fogadott. Egy kicsit rémisztő és zavaró is volt. Először is a dínár újabb mélypontjára zuhant, egy dollárért ma már 3100 dínárt kértek. Egy pénzváltó sem volt nyitva. Bárhova mész, az üzletek zárva, de nemcsak úgy simán becsuktak, hanem téglával befalazták és berácsozták az ablakokat, ajtókat. A rádió nonstop nyolcvanas évekbeli háborús számokat játszik.
2003. március 20. csütörtök 12:21
Ma is végigsétáltunk Bagdad főútjain, soha ilyen nyomasztónak nem láttam még a várost. A Baath párt emberei elfoglalták őrhelyeiket a főbb tereken, közlekedési csomópontokban, teljesen felfegyverkezve, frissen borotválva. A legmegrázóbbak a fiatal kölykök voltak, alig húszévesek. Álltak őrhelyükön, és Mirandát szürcsöltek.
Az ultimátum ma négykor jár le, a kérdés, hogy már ma éjjel elkezdődik-e a támadás. Az öböl-háborús sztorikat ismételgetik már századszorra.
2003. március 21. péntek 6:40
Még mindig semmi sincs Bagdadban, csak távoli robbanásokat hallunk.
Minden rádió- és tévécsatorna fogható még, az iraki tévén hazafias dalokat énekelnek, és eszük ágában sincs a támadásról informálni az embereket.
15:13 A legnyugtalanítóbb hírt az Al-Dzsazíra mondta ma. Kilenc B52-es bombázó hagyta el Nagy-Britannia légterét, és feltehetőleg Irak felé tartanak. Még hat óra, mire ide érnek.
Tegnap éjjel Bagdad nagyon csendes volt. Reggel kimentem kenyérért és zöldségért. A Baath párt emberei nem állítottak meg bennünket, inkább csak az esti imádság után ellenőriznek. Az utcák üresek, csak a pékségek és kisebb élelmiszerboltok vannak nyitva – a normál ár négyszeresét számolják fel. Amíg a kenyeret vettem, megállt egy rendőrautó, és megkérdezte a péket, hogy van-e elég lisztje, illetve mikor nyitott ki. A pék azt mondta, értesítették, hogy ki kell nyitnia, és naponta szállítanak neki lisztet.
A szatellit csatornák nem adnak többé, maradt két iraki adó. Ezek még mindig tele vannak hazafias dalokkal és használhatatlan hírekkel.
18:05 Még két óra, mire a B52-esek ideérnek.
Bár napokig nem adott magáról életjelet, cikkünk megjelenésével egy időben friss beszámoló jelent meg Salam Pax oldalán, ebben hétvégi élményeiről olvashatunk.
