Belföld

Ki bírja tovább idegekkel? – a lélektani hadviselésre is készült Amerika

Irakban vizsgázik az amerikai háborús akció katonai vonatkozásai mellett annak lélektani előkészítése is. Napirenden immár: Szaddám Huszeinnek és rendszerének kiiktatása.

Az amerikai katonai és politikai vezetés a pszichológiai előkészítés vonalán is mindent megtett, hogy biztosítsa az Egyesült Államok intézkedéseinek támogatását nemzetközi, regionális és helyi szinteken, és hogy – nem utolsósorban – minimálisra csökkentse Irak közép- és közel-keleti támogatottságát.

A Pentagon már az 1991-es öbölháborúban gazdag tapasztalatokra tett szert a lélektani hadviselésben. Az Öböl Hangja rádióállomás negyven napon át napi 18 órában sugárzott politikai propagandaműsort Szaúd-Arábiából földi és repülőgépre épített rádióadókból, Törökország területéről és légteréből pedig két további földi és egy légi adóállomás igénybe vételével. A műsorokat szaúdi, egyiptomi, amerikai, kuvaiti és brit lélektani hadviselési szakemberek közös szerkesztőségben állították össze. Produktumuk összesen 3250 híradás, iraki hadifoglyokkal készített 13 interjúcsomag, 40 lapszemle-összeállítás és 189 “tiszta” propagandaanyag volt.

Az első öbölháború idején 24 órában közvetítették az Amerika Hangja és a BBC adásait elsősorban az Irakhoz közeli Szaúd-Arábia, Egyiptom és Törökország felé. A BBC akkoriban napi 3 óráról tíz és fél órára növelte arab nyelvű adásainak időtartamát. A mostani közvetítők között említik az amerikai légierő különleges szolgálatának 193. repülőezredét, a 4. lélektani hadviselési csoportot, ennek Közel-Keletre orientált 8. és 9. zászlóalját, valamint több más alegységet, összesen mintegy 650 jólképzett szakember irányításával.

Az “agyközpont” az amerikai hadsereg Középső Parancsnokságának törzsében működik, a floridai MacDill támaszponton. A lélektani műveletekre vonatkozó irányelveket magának Bush elnöknek kellett aláírnia. Hadászati szinten az amerikai pszichológiai hadviselést a védelmi miniszter politikai helyettese, a Nemzetbiztonsági Tanács és a “társadalmi diplomáciában” illetékes tárcaközi koordinációs bizottság, hadműveleti szinten a térségbeli (Irak és környéke) amerikai és nemzetközi erők főparancsnoksága, harcászati szinten pedig a magasabbegységek és egységek parancsnokai irányítják.

A rádióelektronikai harc egyik területe a rádiólefogás, az iraki kormányadó, a Bagdad Hangja adásainak zavarása. Másik terület az iraki katonai egységek rádióhálózatába való beférkőzés. A képi propaganda jórészt a Jordániából és más közeli országokból lebonyolított kazettaterjesztéssel valósul meg. A kazetták általában az amerikai fegyveres erők képességeit, a legújabb fegyvercsodákat és a személyi állomány felkészültségét illusztrálják, természetesen Szaddám Huszein rendszerének változatos bírálata mellett.

Az amerikaiak rendszeresítettek terepjáró autókra és helikopterekre szerelt hangosbeszélőket, de F-16-os vadászbombázókról ledobható M129A1 típusú “agitációs bombákat”, 155 milliméteres “agitációs lövedékeket” is, hatalmas mennyiségű röplappal töltve. (Emlékeztetőül: Afganisztánban az amerikaiak több mint 20 millió, az első öbölháborúban 29 millió propaganda-röplapot terjesztettek.)

Már egy évvel ezelőtt, 2002 márciusában hírek érkeztek az Egyesült Államokból arról, hogy a tartalékos állományból tényleges szolgálatra behívták és nyomban a Perzsa-öböl térségébe telepítették a lélektani hadviselésben jártas személyeket. Ennek az állománynak a teljes feltöltését 2003 február végére irányozták elő. Legutóbb Kaliforniából vezényelték át a 7. lélektani hadviselési csoport 10. zászlóalját, három századdal (egy Missouri államból).

2002. december 12-től, túl azon, hogy az iraki Kurdisztánban felbukkantak a kormányellenes alakulatokat toborzó amerikai ügynökcsoportok, a Pentagon elkezdte a műsorsugárzást a Commando Solo EC-130E mintájú repülő rádióadójával, december 16-án pedig Dél-Irak félmillió röplapon kapott tájékoztatást a hullámhosszakról és adásidőkről. Maga a gép nem repült be Irak légterébe, az északi és déli repüléstilalmi övezetekbe sem.

Felerősödött az amerikai propagandában Szaddám Huszein személyének bírálata, azzal az iraki lakossághoz címzett felhívással, hogy a hadműveletek idején vonjanak meg minden támogatást az iraki államfőtől. A rádióadásokban szerepelt, hogy Szaddám Huszein 1991-ben gyalogsági aknákat telepíttetett saját csapatai mögé, nehogy azok meghátráljanak.
Az elmúlt hónapokban az amerikai lélektani hadviselés újszerű mozzanata lett, hogy címzettként szóltak az iraki katonai vezetőkhöz – immár a világhálón is -, figyelmeztették őket a várható óriási háborús veszteségekre, a háborús bűnösként való felelősségre vonás kockázatára. Érzékeltették, hogy név szerint ismernek minden hadosztályparancsnokot, s hogy nem volna értelmetlen Szaddám Huszeint eltávolítani vagy eltenni láb alól még a hadműveletek megkezdése előtt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik