Az amerikai-magyar pénzembert a Bush-doktrína a George Orwell Állatfarmjából származó idézetre emlékezteti: minden állat egyenlő, de egyesek még egyenlőbbek.
A Bush-doktrína, amelyet az iraki válságban alkalmaznak először, szerinte két pillérre épül: az egyik az, hogy az Egyesült Államok minden tőle telhetőt megtesz kétségbevonhatatlan katonai fölényének megőrzése érdekében; a másik az, hogy jogot formál a megelőző fellépésre.
Soros párhuzamot lát a Bush-kormányzat világméretű vezető szerepre irányuló törekvése és a spekulatív alapú tőzsdei hullámzások között. Az értékpapírok gyors és látványos túlértékelődései, a tőzsdei buborékok sem a semmiből keletkeznek: van valóságalapjuk, amelyet azonban eltorzítanak a tévhitek. Az Egyesült Államok esetében az ország uralkodó pozíciója a valóság, a világméretű fölényre való törekvése pedig a tévhit. A valóság megerősítheti a tévhiteket, de végül a realitások és téves értelmezésük közötti szakadék olyan szélesre tágul, hogy az már fenntarthatatlan – írja Soros.
Szerinte az eseményeknek ez a menete megállíthatatlannak tűnik, valójában azonban a fellendülés-visszazuhanás folyamata bármely ponton megszakítható, és az ilyen folyamatok közül eddig kevés érte el a közelmúltbeli tőzsdei buborékok méreteit. Minél hamarabb szakítják félbe őket, annál jobb.
George W. Bush amerikai elnök a piaci fundamentalizmuson és a katonai erőn alapuló következetes stratégiával érkezett a Fehér Házba, de 2001. szeptember 11-ig nem volt sem egyértelmű mandátuma, sem jól azonosítható ellensége. A terrortámadás mindezt megváltoztatta. A terrorizmus ideális ellenség, mert láthatatlan, ezért soha nem tűnik el. Olyan ellenség, amely valódi és elismert fenyegetést jelent, ezért hatékonyan egyben tarthatja a nemzetet. Ez különösen jól jön olyankor, amikor az uralkodó ideológia egyébként is az önérdek gátlástalan érvényesítése.
Soros szerint azonban a terrorizmus elleni háború nem fogadható el az amerikai külpolitika vezérelveként. Mi történik a világgal, ha leghatalmasabb országa kizárólag önmaga megőrzésével van elfoglalva? – teszi fel a kérdést.
Elismeri, hogy egy gyors és csekély veszteségekkel járó katonai győzelem Irakban drámai módon mmegfordíthatja a jelenlegi recessziós gazdasági helyzetet. De ez lenne a dolgok könnyebbik része, az igazi kérdés pedig az, hogy mi jönne utána. A fellendülés-visszaesés folyamatában egy korai siker csak még jobban megerősítheti azt a tévhitet, amiből maga a folyamat fakadt – érvel Soros, aki szerint még mindig nincs késő ennek félbeszakítására.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
