A Földről nem érzékelhető, de a világűrből készített fotók annál szebben illusztrálják annak a hatalmas kráternek a peremét, melynek széle a Yucatán-félszigettől Veracruz államon át egészen az egyesült államokbeli New Orleansig húzódik – olvasható a Magyar Hírlapban. Az egykor a földi életet szinte teljesen elpusztító globális katasztrófára – a Mexikói-medencén túl – már csak a Yucatán-félsziget partjai mentén húzódó mélyedés emlékeztet. A ma már csak három-öt méter mély, mintegy öt kilométer széles horpadást a félsziget északi csücskén az az üstökös vagy aszteroida okozta, amelyik hatvanötmillió évvel ezelőtt csapódott be a Földbe. Akkor a hatalmas detonáció olyan klimatikus változásokat eredményezett, melyek nyomán a bolygó élőlényeinek mintegy hetven százaléka elpusztult. Feltételezik, hogy hosszú időre füst és porfelhők takarták be a Földet, ami miatt kevés napfény jutott a felszínre, és ez lehűlést okozott.
A kutatók munkáját megnehezíti, hogy a krátert vastagon borítja az azóta lerakódott meszes üledék. A Yucatán-félszigeti horpadás kilométeres mélységű volt egykor. Bizonyos kéregmozgások idején azonban a mészkő üledék alól előbukkan a medence eredeti alapját alkotó kőzet is. A londoni Imperial College kutatói az eredeti kőzetet vizsgálják, hogy többet megtudjanak az őskori katasztrófáról. Első lépésként megpróbálják megbecsülni a kőzetrétegek összetétele alapján, hogy mekkora mennyiségű szén és kén került a levegőbe a becsapódáskor. Ehhez nagy segítséget jelentenek a műholdfelvételek, és az a kétszázmilliárd mérés, amelyeket nemrég készített egy műhold.
Az úgynevezett Chicxhulub-kráter legérdekesebb részét azok a több méter átmérőjű mészkő üregek alkotják, amelyek láncszerűen sorakoznak egymás mellett a Yucatán-félsziget partvidékén. A mészkő eróziója nyomán alakultak ki, és szintén érdekesek lehetnek a geológusok számára. Az üregeknek már a maja indiánok is nagy kultikus jelentőséget tulajdonítottak, ott mutatták be áldozataikat az esőistennek.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
