A legtöbb banki ügyfél megnézi a bankok által kínált betéti és hitelkamatokat, és ennek alapján dönt arról, hogy melyik mennyire olcsó, illetve drága. Manapság azonban ez nem elégséges körültekintés. Az elmúlt évben a magyar bankok jutalék- és díjbevétele több mint 30 százalékkal emelkedett, szemben a kamateredmény 11 százalékos növekedésével.
A jutalék- és díjbevételeken belül jelentős súlyt képviseltek a lakossági hitelszerződések jutalékai és a pénzforgalomhoz kapcsolódó díjak is. Ezért a kamatok összehasonlításán túl e rejtettebb költségeket is érdemes figyelembe venni.
Milyen költségekről van szó?
Míg a legtöbb bank ingyenes számlanyitási lehetőséget kínál, a számlavezetésért, a számlák közti utalásokért díjat számol fel. Az utalás speciális formája az értékpapírtranszfer – ilyenkor nem pénzt, hanem értékpapírokat helyeznek át egyik számláról a másikra. Ennek a műveletnek általában igen magas a díja. Pénzbe kerül a készpénz-felvétel, illetve -befizetés, sőt néhány esetben még a számlán történő jóváírás is. A bankkártyákhoz kapcsolódóan fizetni kell éves díjat, a többi költség a mögöttes számlák közti tranzakciókra vonatkozik. Hitelfelvételnél a kamaton kívül a bankok tipikusan a következő költségeket terhelik az ügyfélre: hitel-elbírálási díj, kezelési költség, rendelkezésre tartási jutalék, a prolongálás díja, az előtörlesztés díja, szerződésmódosítási díj.
A piacon sokféle hitelkonstrukció fellelhető, de melyik az olcsóbb? Amelyiknek magasabb a kamata, de kisebb a kezelési költsége, vagy épp ellenkezőleg az alacsony kamat – magasabb kezelési költség jelent jobb kombinációt?
A hitelek kondíciójának összehasonlítását, a marketingfogások kiszűrését (például „nálunk kamatmentes kölcsön kapható!”) könnyíti meg a THM (teljes hiteldíj mutató) alkalmazása. Ez a kamatokon kívül az egyéb kapcsolódó költségeket is figyelembe veszi, és megmutatja, hogy valójában mennyibe kerül az adott hitel.
A pénzforgalmi díjak összevetése már jóval komplikáltabb. Egyrészt a bankok legtöbbször összetett díjstruktúrát alkalmaznak (a százalékos díjakat fix vagy minimumdíjakkal kombinálják), másrészt befektetői típusonként különbözhet, hogy kinek melyik díjazás éri meg jobban. Nézzünk erre egy példát. Tegyük fel, hogy a következő kondíciókat látjuk:
„A” bank: Bankközi utalás forintszámláról: 0,2 százalék, minimum 50 Ft
„B” bank: Bankközi utalás forintszámláról: 300 Ft/utalás
Az egyik ügyfél havonta néhányszor (3 alkalommal), kis tételeket utal (minden alkalommal 60 ezer forintot). Ez esetben „A” banknál egy hónapban 360 forintot fizet (utalásonként 120 forint), ami éves szinten 4320 forintot jelent. „B” banknál ugyanezért a szolgáltatásért havi 900, évi 10800 forintot fizet.
Egy másik ügyfél nagyobb tételeket utal (alkalmanként 250 ezer forintot), szintén havi 3 alkalommal. Ez neki az „A” banknál havonta 1500, évente 18 ezer forintjába kerül, míg a „B” bank havi 900, évi 10800 forintot számol fel az utalások után. Számára tehát a második bank kondíciói jobbak. Általában elmondható, hogy a minimum és fix díjak megdrágítják a kis tételű tranzakciókat végző ügyfelek költségeit, és olcsóbbá teszik a nagytételű tranzakciókat.
A THM korlátai
A mutató bevezetése kétség kívül segít a különböző ajánlatok értékelésében, ugyanakkor néhány probléma is felmerül a használatával kapcsolatban. THM-et csak fogyasztási hitelekre kötelező számolni (bár egyre több bank teszi közé egyéb hiteltípusoknál is). A bankok sokszor eltérő módon számolják a mutatót (ezért ritkán előfordulhat, hogy két, egyébként azonos ajánlat különbözőnek látszik), és számos költségtípus még ebben a mutatóban sem tükröződik (a THM nem tartalmazza azokat a díjakat, amelyek nem feltétlenül merülnek fel egy hitelfelvételnél – például a prolongálás vagy az előtörlesztés díja, a késedelemi kamat).
Nem elhanyagolhatók azok a költségek sem, amelyekkel akkor szembesülünk, amikor valamiért bankváltásra szánjuk el magunkat. Tegyük fel, hogy van forint- és devizaszámlánk, bankkártyánk, egy kisebb értékpapír-állományunk, és nemrég vettünk fel a banktól kedvezményes lakáshitelt.
Kezdjük a végén: a hitelek transzferálása az egyik legnehezebben – ha egyáltalán – kivitelezhető feladat (általában nem is a vele járó költségek, hanem az adminisztrációs akadályok miatt, például különbözhetnek a két bank adósminősítési szempontjai, a különböző bankok más-más feltételek teljesülése mellett adnak hitelt). Hacsak nem tudunk új bankunknál sokkal kedvezményesebb feltételű konstrukcióra átszerződni, lehet, hogy a hitel átvitele nem éri meg a fáradtságot. A másik lehetőség természetesen a hitel felmondása a „régi” bankban és egy új hitel felvétele az „új” bankban – ennek költségvonzata jelentős lehet (szerződésmódosítási díjak, előtörlesztés díj, stb).
A folyószámlák (forint és deviza) felszámolása általában díjmentes, ahogy az új bankban történő számlanyitás is. A pénz átutalása a régi számláról az új számlára azonban már költséggel jár: tipikusan az átutalt összeg 0,1-0,25 százalékát kell kifizetni (ez 2 millió forint esetében 2-5 ezer forintot jelent). A számlavezetési díj jellemzően havi elszámolású és 100-200 forint (a devizaszámlák havi díjai jobban szóródnak, 100-tól 2500 forintig) – tehát maximum ezt az összeget „bukjuk el”, ha bankot váltunk.
Amennyiben nagy összegű hitelünket régi bankunkban „hagytuk”, azt is mérlegelnünk kell, hogy melyik megoldás az olcsóbb és egyszerűbb: ha a havi törlesztőrészleteket az új számláról utaljuk, vagy megtartjuk régi számlánkat és erről teljesítjük a kifizetéseket. Sok bank kötelezővé teszi folyószámla megnyitását a hitelhez kapcsolódóan – ebben az esetben ez a dilemma nem jelentkezik.
Kártyák, értékpapírok
A bankkártyák díját (2000-3500 forint az „egyszerű” forint alapúaknál és 3000-8000 forint az „egyszerű” deviza alapúaknál) évente egyszer fizetjük – amennyiben kártyánkat megszüntetjük, ezt a pénzt már nem kapjuk vissza, viszont az új helyen ugyanennyit kell a kártyára áldoznunk.
Az értékpapírszámla és a hozzá kapcsolódó tőkeszámla-vezetési díj időarányos részét a számla felmondásakor szintén ki kell fizetnünk. Amennyiben van a számlavezetésnek minimumdíja, erre nem vonatkozik az „időarányosítás” – ezt az összeget tehát veszteségként kell elkönyvelnünk. Az értékpapírok átvezetése 2000-3000 forint értékpapíronként (egy 5 féle részvényből álló portfóliónál tehát ez az összeg már 10-15 ezer forintra rúg).
Lekötött betétünk a példában nem volt, de feltörés esetén elesnénk az addig felhalmozott kamatoktól, a pénz átutalása után pedig fizetnünk kellene az átutalási jutalékot. Ahogy ebből az illusztrációból is kitűnik: bankot váltani költséges mulatság, ezért érdemes már az elején körültekintően választani.
