A bizottság első ízben tett közzé munkaerőpiaci jelentést a tagjelöltekről, – a Magyarországról szóló három oldalas jelentésben azt hangsúlyozzák, hogy ” sürgős intézkedésekre van szükség a munkaerő regionális és ágazati mobilitásának növelése érdekében, annak hiánya ugyanis a gazdasági
növekedést akadályozó tényezővé vált”. Mint a jelentésben megállapítják: ” a gazdaság átalakulása jelentős munkaerőpiaci aránytalanságokat idézett elő az alacsony munkanélküliségű központi és a nyugati régiók, illetve az ország többi része között. A munkaerőpiac működésének szerkezeti gondjaira utal a szakképzett munkaerőben jelentkező hiány – olvasható a jelentésben.
A foglalkoztatás színvonala ugyan növekedett 1998 óta, ám a (2001 évi ) 56,5 százalékos foglakoztatási ráta alacsony. A munkanélküliséget ( a 2001-évi 5,7 százalékos szintet) alacsonynak ítélik meg a jelentésben, de megjegyzik, hogy a munkanélküliek körében jelentős a fiatalok és a fiatal felnőttek aránya. A középkorúak csoportjában az 59,7 százalékos foglalkoztatási arányt szintén nagyon alacsonynak minősítik. E korcsoportban és a fiatal foglalkoztatottak körében a munkavállalók nagy része csak olyan alapképzettséggel rendelkezik, amely nem felel meg a munkaerőpiac igényeinek.
A bizottság méltányolja „a foglalkoztatás-barát környezet kialakítása érdekében folytatott munkaerőpolitikát” , azt, hogy a kormány számos eszközzel igyekszik erősíteni az aktív életkorúaknak a munkaerőpiacra való bejutását. Az adórendszer reformját, a társadalombiztosítási rendszer módosítását, az emberi erőforrásokba, a képzésbe való beruházásokat, az aktív foglakoztatáspolitika erősítését, az európai munkaerőpiacon működő szabályok bevezetését és a társadalmi partnerek közötti párbeszédet emelik ki a jelentésben részletesen. A bizottság e kérdéseket érintve többnyire nyugtázza a kormány erőfeszítéseit, esetenként azonban felhívja a figyelmet a gyenge pontokra is.
