A tervek szerint Magyarországon először Csepelen jön létre teaház a Családsegítő Szolgálat és a Munkaügyi Kirendeltség együttműködése
nyomán. Külföldön már évek óta működnek ilyen klubok, ahol a munkavállalók állandó csapatra lelhetnek.
Nemcsak álláskeresők keresik fel ezeket a teaházakat, hanem minden olyan munkavállaló, aki kíváncsi arra, hogyan alakul a munkaerőpiac, milyen szakmák keresettek, mit várnak el éppen egy munkavállalótól. A klubok tagjai elkerülhetik a karriertanácsadók által az egyik legveszedelmesebb csapdának tartott elszakadást a munkaerőpiactól, vagyis azt, amikor valakit kitesznek biztosnak hitt állásából, és fogalma sincs, mihez kezdjen.
Külföldön már bevált
A teaház mint a munkakeresőknek nyújtott egyik lehetséges segítség az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában nagyon népszerű. Amerikában egyházak, Nyugat-Európában szakszervezetek, Skandináviában a gondoskodó létszámleépítést igénybe vevő cégek menedzselik. A teaház koncepció nem azonos a kihelyezett munkaközvetítő irodával vagy az itthon is elterjedt Job Clubokkal.
„A teaházi csoportok ereje alapvetően a csoportvezetők által ki sem mondott összetartásban, együvé tartozásban, valamint a közös cél élményében rejlik” – mondta el a FigyelőNetnek Borbély Tibor munkatanácsadó, a teaházak meghonosításának egyik kezdeményezője. A teaház látogatói között olyan összetartó erő alakul ki, amely a leghasznosabb alapja lehet egy későbbi kapcsolati háló hatékony működtetésének.
A tagok olyan stabil emocionálisan befogadó csoportra lelhetnek, amely nagy hasznukra lehet az álláskeresésben. A munkanélküli létet és az álláskeresés során átélt kudarcokat mindenki megalázó élményként éli meg, beosztásától függetlenül. Könnyebb ezt feldolgoznia annak, aki folyamatosan megbeszélheti egy csapattal, és tanácsot is kérhet a többiektől.
Elvitathatatlan előnyök
„A teaházak segítségével az állásinformációk szájról szájra terjednek, és a csoporttagok hasonló helyzetben lévő társaikkal oszthatják meg az álláskeresés által kiváltott vagy munkahelyükkel kapcsolatos érzéseiket. Óriási előny ez a tagok számára – véli Borbély Tibor. – A tagok az információ- és kapcsolatszerzésen túl pszichés terheiktől is megszabadulhatnak a teaházakban. Ráadásul a történetek megosztásával egyre több cégről hallanak, rájönnek például, hogy melyik vállalati kultúrához csatlakoznának a legszívesebben.”
A teaházak két órára nyitják meg kapuikat heti vagy kétheti rendszerességgel minden érdeklődő számára. Tematikus beszélgetés és csoportmunka is lehet egy-egy találkozó programja, mint például: önismeret-fejlesztés, viselkedési stratégia a felvételi interjún. A csoportnak nincsenek domináns irányítói, de munkatanácsadók, pályaválasztási tanácsadók, szakpszichológusok vagy szociális munkások vállalhatnak magukra informális vezetői feladatokat.
Ugyanakkor a tagok is felvethetnek számukra érdekes témákat. Olyan problémákat, amelyekkel nemrég szembesültek, vagy akár ismerősöktől hallották: hogyan kell önéletrajzot írni, mit jelent egy adott munkakör, mi az assassment center, hogy kell ott viselkedni, milyen követelményeknek kell megfelelni egy-egy kiírt állásnál.
Egy életút hány karrier?
A teaház egyik erőssége, hogy nem csak munkanélküli álláskeresők látogatják. A találkozó időpontját délutánra vagy hétvégére teszik, hogy az aktív dolgozók napirendjébe is illeszkedhessen. „A heterogén csoport – dolgozó, álláskereső, pályakezdő, rehabilitált – olyan csoportdinamikát eredményez, amelyet a ma működő, általánosan elfogadott homogén csoportok nem tudnak produkálni – mondja Borbély Tibor. – A csoport közös célja a munkaerőpiaci életút tervezése. Ennek természetesen egyik fontos hozadéka az elhelyezkedés.”
A piacgazdasággal természetesen együtt jár a rugalmasság, szakemberek szerint a jövőben még inkább jellemző lesz az „egy életút – három karrier” modell. A keresés ma sem egyszeri alkalom, és a jövőben még kevésbé lesz az.
