A háztartások összes megtakarításának csupán 2 százaléka fekszik részvényekben. De a tőzsdék lassan évek óta tartó globális recessziójának negatív hatásával a részvényt nem birtokló többség is szembesül. A nyugdíjpénztárak, az üzleti biztosítók, a befektetési alapok, de még a cég is, amelyiktől fizetését kapja, vagyonuk egy részét jellemzően részvényekben fialtatják. A kérdés tehát szinte mindenkit érint: borúlátó tőzsdei hangulatban milyen eszközeink vannak a hosszú távú anyagi biztonság megteremtésére?
Politikai játszótér
A nyugdíjpénztári szektor korántsem mentes a politika játékosainak szeszélyeitől. A vegyes nyugdíjrendszer 1998-as bevezetése óta az alábbi törvényváltozások érintették negatívan a pénztárakat és tagjaikat:
• 1999: a magánpénztárakba fizetett tagdíj nem emelkedik a 6 százalékról (azóta 2003-tól 7 százalék), a TB-járulék viszont 1 százalékponttal nő
• 2000: az önkéntes pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulásra nem vonatkozik az adókedvezmény
• 2000: az önkéntes pénztári tagdíj valamint a magánpénztárakba önkéntesen fizetett kiegészítő befizetések után járó SZJA-kedvezmény 50-ről 30 százalékra csökken
• 2001: meghosszabbították a magánpénztári rendszerből a TB-be való vissazalépés lehetőségét, de lezárták a TB-ből való átlépés lehetőségét
• 2001: csak az önkéntes pénztárak fedezeti alapjára jóváírt hozam adómentes, más alapok befektetéseinek hozama adóköteles
• 2002: kezdő munkavállalóknak nem kötelező a magánpénztári tagság (de 2003-tól újra kötelező)
• 2002: megszűnik az állami garancia, ha az öregségi nyugdíj nem ér el bizonyos minimális szintet.
Viszonylag könnyen belátható, hogy nyugdíj-előtakarékosságra szükség van. Az aktív dolgozóként utoljára hazavitt havi munkabér köszönő viszonyban sincs a következő hónapokban elinduló nyugdíj összegével, vagyis a családi források hirtelen és radikális megcsappanásával szembesül az, aki elérte a nyugdíjkorhatárt. A társadalombiztosítási cél a 60 százalékos „helyettesítési arány”, vagyis amit a TB-től várhatunk, az alig több, mint aktív kori keresetünk fele.
Nem véletlen, hogy a háztartások nettó pénzügyi megtakarításain belül egyre nagyobb súlyt képviselnek a nyugdíj célúak. A nyugdíjpénztárakban tartott több mint 670 milliárdos vagyon – az MNB 2002. november végi kimutatásai szerint – például már az összes lakossági vagyon több mint 10 százalékának felelt meg. Ennek az előtakarékossági formának a felfutásában persze bizonyos automatizmusok is közrejátszanak: 2003-tól újra kötelező a fiatal pályakezdők belépése (ez a szabályozás 2002-ben átmenetileg megszűnt). A magán-nyugdíjpénztári tagdíjat nem a pénztártagnak kell befizetnie, hanem béréből levonva a munkáltató utalja át.
A nyugdíjpénztár látszik tehát a legkézenfekvőbb megtakarítási formának, még akkor is, ha egyelőre zsákbamacska. Az értékpapírpiacok alakulásán kívül a tapasztalat szerint egyelőre politikai változások is bele-beleszólnak a pénztártagok vagyonának alakulásába, hol pozitív, hol inkább negatív irányba. Befizetéseink jövőbeli értékét 20-30 év távlatában pedig csak hipotézisekre alapozva becsülhetjük meg. A PSZÁF honlapján elérhető hivatalos nyugdíjszámító program 2 százalékos hozammal számol (legfeljebb 5 százalékig ennél magasabbal is lefuttathatjuk a számítást), ám ezt a pénztári szakemberek igen óvatos feltételezésnek tartják.
Még nem tudni, hogy tavaly pontosan mekkora hozamot értek el a pénztárak, de az elmúlt évek teljesítménye legalábbis ellentmondásos. 1998-ban a Magyar Külkereskedelmi Bank által készített elemzés szerint 2,97, 1999-ben 8,91, 2000-ben mínusz 1,83, 2001-ben pedig 6 százalékos volt az átlagos nettó hozam. Ez nem jelenti azt, hogy egy-egy pénztár nem realizálhatott ennél jóval magasabb hozamot, de a szektor egésze eddig infláció alatti szinten produkált.
Mennyi lesz belőle?
A lejárati összeg elsősorban attól függ, hogy a biztosító milyen hatékonysággal fekteti be a rábízott pénzt, illetve a szerződő hogyan allokálja befizetéseit a felkínált „alapok” között. Az egyes társaságok információink szerint nagyjából hasonló hozam-feltételezésekkel élnek. Egy 20-25 éves időtartamra kötött biztosítás esetében számításaik szerint például az állampapíralapok 4,5, a hazai részvényalapok 6, a nemzetközi részvényalapok 7-7,5 a pénzpiaci alapok pedig 6 százalék körüli reálhozamot hozhatnak. Ezekkel a feltételezésekkel számítva – a Mébit, illetve immáron Aviva Biztosító kalkulációit alapul véve – egy 450 ezer forintos éves díjú szerződés például – 30 százalékos állampapír, 30 százalékos pénzpiaci, és 20-20 százalékos részvényalap kombináció mellett – 20 év alatt mintegy 30 millió forintra duzzad, ami mai értéken számítva 10,7 millió forintnak felel meg. Ha ezt az összeget életjáradékra váltanánk, az havi 60 ezer forintnyi apanázst eredményezne, viszont ha csak tízéves járadékszolgáltatást igényelnénk, akkor már több mint 100 ezer forinttal egészíthetnénk ki havi nyugdíjunkat.
Egy másik lehetőség: a biztosítók által kínált módozatok. (Különösen annak, aki már lekésett a vegyes rendszerbe való átlépésről.) Vannak kifejezetten nyugdíjbiztosításnak nevezett vegyes életbiztosítási termékek, amelyeknél a szerződő által meghatározott lejárati összegre mindenképpen építhet a leendő nyugdíjas. Ezt az addig felhalmozódott kamatokkal megnövelve azután vagy egy összegben vagy különböző típusú járadékszolgáltatásokra váltva havonta kaphatja vissza.
A tőkepiaci bessz dacára még mindig népszerű befektetési egységekhez kötött „unit-linked” biztosítások szintén megköthetők nyugdíj-előtakarékossági célzattal. Igaz, a pénztárakhoz hasonlóan, ebben az esetben megint bizonytalan, hogy mekkora összeget kapunk majd kézhez.
A nyugdíjbiztosításokra egyébiránt összességében kevesebbet áldoznak a háztartások (a biztosítási díjtartalékok 566,5 milliárd forintra rúgtak november végén, ám ebbe a nyugdíjbiztosítások mellett minden más biztosítás is beleértendő). Ez a befektetési forma a teljes megtakarítási struktúrán belül az utóbbi években alig növekszik (jelenleg 8,5 százalék).
Ingatlanok: a kényelmetlenebb megoldás
Az utóbbi években megnőtt a befektetési céllal vásárolt ingatlanok szerepe is. Ezek állományáról azonban egyelőre nincs elérhető adat. A nemzetközi múltbeli adatok alapján ugyan az ingatlan-befektetéseken elérhető hozam hosszú távon elmarad a részvényeken realizálhatótól, ám a globális besszhangulat, valamint az amerikai és angol nyugdíjalapok aggasztó pénzügyi helyzete láttán immár a tengerentúlon is kétségbe vonják az eddigi séma tarthatóságát.
Egy, a napokban publikált BBC-tanulmány szerint egy most kötött nyugdíjbiztosítási vagy nyugdíjpénztári szerződés későbbi járadékszolgáltatása hozzávetőleg ugyanakkora hozamot hoz, mint egy most vásárolt ház vagy lakás kiadásából származó bérleti díj. A gyakorlatban persze egyéb megfontolások is szerepet játszanak. Ilyen a piac illikviditása, különösen Magyarországon, vagy az ingatlan fenntartásával járó, nyugdíjas korban már nem elhanyagolható nehézségek.
