A stratégia döntő szempont az ajánlati ár mellett, amit horvát állami illetékesek 300-400 millió dollárt közötti összegre tesznek. Tomislav Dragicevic vezérigazgató a Reuters hírügynökségnek adott interjújában kifejtette: az INA stratégiai terve 1,6 milliárd dolláros fejlesztést tartalmaz, ebből elsősorban a petrolkémiai termékek gyártását fejlesztenék, emellett öt éven belül korszerűsítenék a csoport két elöregedett olajfinomítóját. Mint mondta, az olajtársaság válságtűrő jképessége szempontjából létfontosságú, hogy az INA ne adja fel teljes (kitermelői, finomítói és eladói) vertikumát. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy a következő években a mostani 16 ezerről fokozatossan csökkenteni akarják a létszámot.
Mol, OMV, Rosznyeft?
E stratégiai tervről tárgyalnak majd azzal a három konszernnel,
amely januárban az INA 25 százalékának felvásárlására tett
ajánlatot. Az osztrák OMV, a magyar MOL és az orosz Rosznyeft közül a nyertessel március végén kívánnak megállapodást kötni.
Ami a jelölteket illeti, az INA-nak fejtörést okoz, hogy ha az OMV, vagy a MOL közül az egyik lenne az INA jövőbeli partnere, úgy a másik regionális vetélytársává válna. A Rosznyeft távoli cég lévén, nem jelent fenyegetést, és amennyiben a részvényesi megállapodást korrekten kötnék meg, a Rosneft nem juthatna meghatározó szerephez az INA üzletpolitikája kialakításában.
Nyugat-Európa kivár
A horvát konszern 2002 évi nettó profitja 800 millió kunára nőtt
(113,2 millió dollár) az előző évi 700 millióról. Az árbevétel 14
milliárd kunát tett ki szemben a 2001 évi 15 milliárddal. A cég
2001-től – több éves veszteséget követően – nyereségessé lett, azután, hogy a kormány liberalizálta az olajárakat. Ekkor a cég jelentős átszervezésen ment keresztül, ám privatizációja nem keltette fel a jelentősebb nyugat-európai olajkonszernek
érdeklődését. Ezek a kelet-európai olajipari szektor további
stabilizálódáséra várnak.
