Jó néhány évvel ezelőtt, az otthoni számítástechnika hőskorában nem volt nehéz dolga a PC-vel ismerkedőnek vagy azzal dolgozónak, amikor
megjelenítő – köznapi nevén monitor – vásárlásán törte a fejét. Kezdetben a monokróm és a színes megjelenítők közül lehetett választani: a kétszínű készülékeknél komoly izgalmat okozott, hogy zöld-fekete, narancs-fekete vagy fehér-fekete képernyőt válasszunk, illetve ha több havi fizetésünket is hajlandóak voltunk rászánni, akkor az egyszerűbb CGA, EGA, majd később a már-már csodaszámba menő VGA rendszerű monitorokra gyűjthettünk.
Egy évtized sem telt el azóta, s ma már a szerverek mellett is színes képernyő van, hiába keressük a boltokban az öreg kétszínű gépeket (a Hercules szabványt). Gondjaink ma már sokrétűbbek, s a vásárlás előtt egy tanácsadó cikket sem árt átböngészni, hiszen nem csupán az árak lettek elviselhetőbbek, hanem a gyártók és a típusok száma is megsokszorozódott. A profi IT-guruk már lapozhatnak is, ám a mindennapi felhasználók a mintegy 100 féle készülékből való alapos választással nemcsak pénzt spórolhatnak, vagy egészségüket (szemük világát) kímélhetik, hanem a vásárlást követő bosszúságoknak is elejét vehetik.
Az első kérdés
Tanácsok vásárlás előtt
1. Döntsük el, mire szeretnénk használni a készüléket. Részletes táblázatunk>>
2. Döntsük el, mennyi pénzt szánunk a monitorra. Ha sokat használjuk a gépet, ezen az alkatrészen semmiképpen ne spóroljunk.
3. Használt monitor megvásárlásától óvakodjunk, hiszen nem tudjuk ellenőrizni, mennyit és milyen körülmények között használták. Ráadásul egy féléves, még esetleg garanciális monitor is lehet műszaki megoldásait tekintve „erkölcsileg elavult” a gyors fejlődés miatt. Emellett szól az is, hogy az új masinák ára is eléggé vonzó.
4. Fontos, hogy mindig személyesen hasonlítsuk össze a készülékeket. Egy nagyobb műszaki áruházban ezt könnyen megtehetjük – ezután nyugodtan vásárolhatunk az olcsóbb boltokban vagy az interneten. A látványt nem helyettesítik a weboldalak, a magazinok vagy az ismerősök tippjei. Ha már tanácsot kérünk, akkor lehetőleg olyanhoz forduljunk, aki például számítógépes grafikus, s munkanapja nagy részét monitor előtt kénytelen tölteni.
Az első kérdés a vásárlás előtt ma már nem az, hogy milyen méretű képernyőt vegyünk, hanem hogy egy „óriási szürkésfehér dobozba” zárt katódsugárcsöves típust (CRT), vagy a sci-fik világát idéző lapos, folyadékkristályos elven működő monitort (TFT LCD) vásároljunk-e. Amennyiben a napokban éppen mi vittük el a lottó főnyereményt, akkor a kérdés nagyon könnyen megválaszolható, bruttó negyedmillió forintért már 17 colos, ultramodern fémházas TFT képernyő boldog tulajdonosai lehetünk. Sőt, alig valamivel több mint egy és negyed millióért akár 22 vagy 23 col képátlójú, akár tévétunerrel is bővíthető csodamonitort vihetünk haza. Mire figyeljünk oda?
Márka: Óvakodjunk a gyanúsan olcsó, úgynevezett noname monitoroktól, amelyek neve idegenül cseng, esetleg csak hasonló hangzású, mint egy jól ismert márkáé. Képernyőméret: Csak irodai alkalmazásokhoz elegendő a 15 colos átló 1024×768-as felbontással. A 17 colos, 1280×1024-es felbontású készülékek alig drágábbak és általában korszerűbbek. Aki sokat játszik, internetezik, filmeket néz, vagy képeket és videót szerkeszt (és van elég helye a dolgozószobában), az vásároljon nagyobb gépet, akár 1600×1200 vagy ennél nagyobb felbontással. A megvásárolandó képernyő méretét elsősorban az határozza meg, mire szeretnénk használni a monitort. Ha csak szövegszerkesztésre, táblázatkezelésre vásároljuk – és a logikai játékokkal is csak elvétve játszunk –, elegendő akár egy 15 colos készülék is. Megfontolandó azonban a 17 colos monitorok közt körülnézni, mert alig drágábbak kisebb képernyőjű társaiknál, és modern elektronikájuk jobban kíméli a szemünket is. A képernyő méreténél azért legyünk óvatosak, mert nemcsak a colban mért képátló számít. Sőt, fontosabb annál a megjelenített képpontok száma, azaz a felbontás. Hétköznapi használatra elegendő az 1024×768 képpontos felbontás, ha azonban komolyabb játékprogramokat vagy éppen grafikai alkalmazásokat is futtatunk, akkor célszerűbb 1280×1024 vagy 1600×1200 képpont felbontású monitor választani.
Amiért érdemes lehet ennyi pénzt kiadni, az az, hogy a szemet fárasztó egyik tényező, a vibrálás e típusoknál szóba sem jöhet. A képet alkotó pontok ugyanis a lapos TFT típusoknál lényegében dinamikusan változnak, azaz nem sok-sok egymást követő képpel kelti a mozgókép „látszatát” a monitorunk. Nyilvánvaló előnyük még a helytakarékosság, ám ez csupán extrém helyzetekben lehet szempont.
A méret a lényeg?
Ugyanennyire nyilvánvaló hátránya viszont a TFT típusnak a kiemelkedően magas ár, legalábbis a képcsöves típusokkal összehasonlítva. Természetesen jobb 15 colos példányokat már bruttó 120 ezer forintért is kifoghatunk, s az is igaz, hogy a 15-ös TFT-k látható képmérete inkább a 17 colos CRT-khez áll közelebb. Tény viszont, hogy ma már egy hasonló alsó középkategóriás 17-es CRT-t bruttó 50-60 ezer forintért vihetünk haza. A több mint kétszeres árkülönbség pedig már az „egyszer élünk” mondás híveit is erősen elgondolkodtatja.
Annál is inkább, mivel a fenti differencia a nagyobb képernyőjű, márkásabb típusok felé haladva sem csökken a kétszeres, két és félszeres szorzó alá. Egy 19 colos – nagyjából 18 colos látható méretű, teljesen lapos képcsövű – erős középkategóriás CRT gép 100-120 ezer forinttól kapható, miközben ugyanez a márkás TFT kijelző, 17 colosan 215-250 ezer forintba kerül. Mi több, jó teljesítményű és színvonalas 19 colos képcsöves típust már bruttó 70-80 ezer forintért is vásárolhatunk, igaz, nem ultralapos képernyővel. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy három évvel ezelőtti 21 colos katódsugárcsöves monitor árán ma már középkategóriás, 17-18 colos TFT monitort is vehetünk, mert a CRT képernyők ára folyamatosan csökken.
Képfrissítési frekvencia és felbontás (mérettől függően)
Az előbbi legalább 85 Hz legyen a megfelelően nagy felbontás esetén is. Ezek a felbontások: 15 colon: 1024×768, 17 colon: 1280×1024 és 19 colon: 1600×1200 képpont.
(TFT monitoroknál a más technológia miatt nem kell foglalkozni a képernyőfrissítési frekvenciával!)
Video sávszélesség (ettől függenek az előbbi értékek)
Legalább 160 MHz legyen, de a jobb típusok 200 MHz vagy a feletti értékre képesek.
Fontos, hogy szemkímélő legyen
Legalább ilyen fontos, hogy a CRT monitoroknál figyeljünk az egyes felbontásokhoz tartozó képernyőfrissítési frekvenciára. Minél alacsonyabb ez az érték, annál inkább látjuk a képet vibrálni, és annál inkább megfájdulhat tőle szemünk, fejünk. Két egyforma felbontásra képes monitor közül azt célszerű választani, amelyik nagyobb frekvencián tudja frissíteni a képet. Ne használjuk a monitort olyan felbontáson, amelyen a képernyőfrissítés 75Hz, vagy annál kisebb! Ma már számos olyan típust találhatunk, amely 100Hz-es frissítésre is képes, és így vibrálásmentes képet nyújt. Milyen feladatra, milyen készüléket válasszak?
