Európában a csökkenő születési ráták miatt ma 23 százalékkal kevesebb a 15 évesnél fiatalabb gyerek, mint 1970-ben. És ez az átrendeződés tovább folytatódik. Ma még négy munkaképes korú emberre jut egy 65 évesnél idősebb. Ám az ENSZ népesedésügyi főosztálya szerint ez a szám néhány évtizeden belül kettőre csökken. Az átalakulás éppen ugyanilyen drámai Japánban és Dél-Koreában, de az Egyesült Államokban is csak kevéssel jobb a helyzet. Az évszázad közepére a világ népességének átlagéletkora a mai 26 évről előreláthatólag 36 évre emelkedik, de például Spanyolországban elérheti az 55 évet is.
Mindez felmérhetetlen gazdasági következményekkel jár: Ki fog dolgozni az elöregedő társadalmakban? Ki fogja eltartani a nyugdíjasok bővülő tömegét? És mi lesz a növekedéssel? A stagnáló jövő előjelei máris látszanak Japánban vagy Olaszországban.
Importált dolgozók
A gazdag nemzeteknek azonban van más választásuk is: a példátlan mértékű munkaerőimport. Lényegében ez történik immár két évtizede az Egyesült Államokban, ahol időközben felnőtté vált a negyvenes-hatvanas évek baby-boom generációja. Az ország – figyelembe véve az illegálisan érkezőket is – több mint egymillió bevándorlót fogad évente. Elsősorban ennek köszönhető, hogy az elmúlt évtizedben a gazdasági növekedés átlagosan évi 3,7 százalék volt. A bevándorlók nélkülözhetetlen szaktudást és tudományos tehetséget hoztak magukkal, ők alapítottak több ezer start-up céget a Szilícium-völgyben, és a gyengén fizetett állások betöltésével segítettek alacsonyan tartani az árakat.
Amennyiben a többi gazdag ország úgy dönt, hogy nem követi az Egyesült Államok példáját – azaz a határain kívül tartja a bevándorlókat -, csak akkor kerülheti el, hogy a gazdasága a „falnak ütközzön”, ha radikálisan sikerül fokoznia a termelékenységet. Egy becslés szerint Európában 2020-ig már ahhoz is kétharmados termelékenységjavulásra volna szükség, hogy a gazdaság ne induljon csökkenésnek. Ehhez viszont rengeteget kellene áldozni az élőmunkát kiváltó gépekre és új üzemekre. „De ki fog invesztálni ezekben az országokban, ha a piacaik zsugorodnak, és hiányzik a megfelelő munkaerő-ellátás?” – kérdi Paul S. Hewitt, a washingtoni Center for Strategic and International Studies (CSIS) szakértője, aki társszerzőként jegyez egy, a globális népességkorosodás gazdasági hatásairól szóló, két évi munkával készült könyvet.
Társadalmi nehézségek
Azokban az országokban, ahol az ideiglenes munkavállalásra támaszkodnak mint fő megoldásra, ott kialakul a másodrangú polgárok hatalmas tábora, ami könnyen társadalmi viszályokhoz vezethet. Így hát a politikusoknak előbb vagy utóbb az összes fejlett országban szembe kell nézniük azzal, hogy sokkal több bevándorlóra van szükség. A kulturális puristák persze föl fognak háborodni, a szakszervezetek pedig az utcára vonulnak.
Egyes kormányok kezdenek új módon viszonyulni a bevándorlás kérdéséhez. A külföldiek befogadása terén szigorú kontrollt érvényesítő Dél-Koreában például a hatóságok arra készülnek, hogy látványosan megemeljék a három évre szóló munkavállalási engedélyek számát. Tajvanon ma még sok cég telepíti át a gyártást Kínába, de az üzletemberek reményei szerint a kapcsolatok idővel eléggé megjavulnak ahhoz, hogy kínai mérnököket és fizikai munkásokat hívhassanak majd át a szigetre.
Európában számos vállalat lobbizik azért, hogy szabadabban foglalkoztathasson külföldi alkalmazottakat. „Nálunk, Hollandiában teljes foglalkoztatás van, és a társaságok nem találnak maguknak dolgozókat. A politikusok viszont be akarják csukni az ajtót” – mondja a kockázati tőkebefektetésekkel foglalkozó Roel Pieper, aki korábban a Royal Philips Electronicsnál és a Compaq Computernél volt igazgató.
Sok vállalatvezető és gazdasági politikacsináló hivatkozik a bevándorlás gazdasági előnyeire, a társadalom zöme fenyegetést lát a külföldiekben. Az Egyesült Államokon kívül csak kevés országban létezik a nagy számú emigráns befogadásához szükséges jogi szabályozás és adminisztratív kapacitás, a szándékról nem is beszélve.
Európában a politikai nyomás éppen az ellenkező irányba hat, gondoljunk csak a francia a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Penre vagy a meggyilkolt holland Pim Fortuynre.
Kiegészítő megoldások
A bevándorlás egymagában nem hozhat teljes megoldást a népesség korosodásának problémájára. Németországnak a hússzorosára, Japánnak pedig az ötvenszeresére kellene növelnie az immigrációt „a demográfiai változások kivédéséhez” – állítja Sylvester J. Shieber, a Watson Wyatt Worldwide munkaközvetítő ügynökség kutatási igazgatója. Majd hozzáteszi: „Márpedig ez nem fog megtörténni.”
Másik lehetőség a nyugdíjkorhatár emelése. Európában a nagyvonalú korengedményes nyugdíjazási programok miatt ma az 55 és 64 év közötti korosztálynak csak 40 százaléka dolgozik. De az idősebb munkavállalók számának növelése csak részben oldja meg a problémát, hiszen makrogazdasági szinten fiatalokra van szükség, akik családot és háztartást alapítanak.
Egy másik stratégia a nők munkába állásának ösztönzése. Dél-Koreában például jelenleg a nők 52 százaléka dolgozik, de Szöul azt szeretné, ha ez a ráta 61 százalékra emelkedne.
