A kézigépek legtöbbje ma már mobiltelefon is egyben, ami pedig a maroktelefonokat illeti, csaknem ugyanúgy kezelik a levelezőrendszereket, mint a számítógépek: email küldésére és fogadására alkalmasak, sőt még fényképezni is lehet velük – méghozzá újabban színesben is. Íme néhány jó tanács mindazoknak, akik úgy gondolják, érdemes új PDA-re (Personal Digital Assistant – digitális személyi titkár) áldozniuk.
Hibrid készülékek
Kezdjük mindjárt a Sidekick nevűvel. Ez a 18-34 éves korosztály számára fejlesztett eszköz olcsó és strapabíró, „van benne anyag”. Elforgatható kijelzője nemcsak jól mutat, kivételesen praktikus is. E-mailt küldeni pofonegyszerű, telefonhíváshoz pedig elég csupán egyetlen gombját lenyomni, a feladatot már gyorstárcsázó hajtja végre. Ha sms, e-mail vagy hívás fut be, a gép görgetőbillentyűje és hagyományos gombjai egyaránt világítanak, digitális csengőhangjai pedig mintha egyenesen a Mátrixból szólnának.
Hiába azonban a mezei felhasználók számára élvezetes szolgáltatások sora, üzleti célú alkalmazásokra a Sidekick már kevéssé válik be. Levelezőrendszere egyelőre nem hangolható össze a vállalati hálózattal, naplója sem frissíthető, és mailboxa sem szinkronizálható az elterjedt levelezőrendszerekkel, például a Microsoft Outlookkal. A kijelzője még mindig fekete-fehér, és a felhasználók szerint a webböngésző funkciója sem az igazi.
Treo vagy Pocket PC?
• Íráshoz jobban megfelel a Treo – feltéve, hogy a felhasználó birtokában van az egy kézzel történő gépírás tudományának. A hüvelykujjal elérhető billentyűzet kissé komolytalannak tűnik egy-egy hosszabb email bepötyögéshez, ám mégis meglepően hatékony.
• Ehhez képest például a Pocket PC érintőképernyőjének simogatása kész kínszenvedés, még egy sms megírása is alaposan lefárasztja a felhasználót. Ennél ugyanis az ember vagy levadássza a képernyőn megjelenő készletből a szükséges betűket, vagy az érintőceruzával saját kezűleg hieroglifázza be a szöveget, amelyet aztán a Graffiti nevű szoftver ismer fel és alakít át hagyományos karakterekké.
• A Pocket PC-nek is vannak erősségei. A beépített billentyűzet hiányában méretesebb kijelzőnek jut rajta hely. A képernyő fényereje nagyobb, kontrasztosabb, így verőfényes napsütésben is jól látható. Mi több, egyszerűen szinkronizálható a PC-s Microsoft szoftverekkel. Az asztali gépekre fejlesztett Microsoft Media Player legújabb verziója például könnyedén másol zenei fájlokat a PC-ről a kézigépre, ami így aztán lejátszóként használható.
Bár mindkét készülék inkább telefonra hasonlít, szélesebbek és hosszabbak is annál. Mégis elég karcsúak ahhoz, hogy akár a farzsebben is elférjenek. Hangjuk kristálytiszta, és a telefonkönyvből varázslatos gyorsassággal képesek tárcsázni. Mégsem tökéletesek: míg a mai jobb mobiltelefonok akkumulátora akár öt napig is bírja, ezek a nagyágyúk valósággal zabálják az energiát, naponta kell tölteni őket.
Prémium PDA-k
Ha a felhasználó nem óhajt megválni mutatós, kényelmes és bivalyerős akksival felszerelt miniatűr telefonjától egy annál okosabb, ám jóval nagyobb készülék miatt, akkor is böngészhet az interneten: a csúcskategóriás PDA-k a telefonok kiegészítőjeként is képesek extra szolgáltatásokra. Ezekkel ugyanúgy lehetséges vezetés közben mozijegyet foglalni, mint a hagyományos tenyérgépekkel – ám nem infrakapcsolattal, hiszen az nem mindig használható, hanem Bluetooth antennájuk segítségével, amely kétirányú adatforgalmat bonyolít le a telefon és a PDA között.
A 379 és 599 dollárba kerülő Toshiba e740 pedig telefon nélkül is képes minderre – egy másik technológiával, a Wi-Fi-vel. Ez a drótnélküli, rádiós helyi hálózatok szabványára épülő megoldás az antennákkal felszerelt irodákban lehetővé teszi, hogy a PDA tulajdonosa mozgás közben e-mailezzen vagy internetezzen.
Az egyetlen gubanc, hogy ezen ketyerék mellé az akkumulátortöltő kötelező kellék: az e740 mindössze két órán át képes Wi-Fi hálózaton működni, úgyhogy a nehézsúlyú internetezőknek érdemes befektetniük egy jó minőségű, száz dollár körüli hálózati csatlakozóba is – ezzel azonban éppen a mobilitás lehetőségétől fosztják meg magukat.
Nagy teljesítményű gépek
Amikor a szimpla teljesítményről van szó, a tenyérgépek elsősége a hibrid készülékekkel szemben kétségbe vonhatatlan. Az e740 például az Intel villámgyors Xscale processzorával működik, 64 megabájt RAM-ot tartalmaz és memóriakártyával bővíthető. Ezen pedig bőven jut hely címeknek, a naplóbejegyzéseknek, Word és Excel fájloknak, vagy éppen Powerpoint prezentációknak, sőt rövid videóknak és zenei anyagoknak is.
A Palm operációs rendszerrel ellátott Sony Clie PEG-SJ30 sem éppen gyerekjáték. Jóval olcsóbb, mint az iméntiek: 299 dollárba kerül. Színes kijelzője kárpótol a gyöngébb processzor okozta kényelmetlenségekért. Könnyű és elég kicsi ahhoz, hogy zsebre vághassa tulajdonosa, a naplózó és címeket, telefonszámokat tároló funkciókat pedig csekélyebb teljesítménye ellenére könnyedén ellátja. A Sony Clie Paint programmal fényképek tetszés szerint és könnyen manipulálhatók, ám a gépnek annál több gondja akad a mozgóképek kezelésével; erre lassúcska processzora már nem képes.
Kezdőknek ajánlott
A Palm Zire a kezdők számára való PDA. Külsőre szerény, ám mindent tartalmaz, ami szükséges. Így naptárat, emlékeztetőt, számológépet és címjegyzéket. A Palm ebben a gépben gyűjtötte össze a jobb modelljeiben már leselejtezett technológiákat. Így huzalos kapcsolattal – USB kábellel – köthető PC-hez, és hálózati adapterrel forgalmazzák. Mindössze 2 megabájt a memóriája, 16 megaherzes a processzora és monokróm a kijelzője.
Az olcsóbb darabok közül említésre méltó még a Sony Clie PEG-SJ20 és a Palm m130. E két gép felülmúlja a Zire-t, jobb a processzoruk és nagyobb a memóriájuk, a Palm m130 ráadásul mindkét esetben kártyájával bővíthető. 50 dollárral drágább is az SJ20-nál, viszont cserébe színes a kijelzője.
Részletes összehasonlító táblánk az egyes készülékekről >>
