„A panelházat köztudottan nem emberek részére tervezték, lehet, hogy épp csótányoknak, mert senkinek tervezni mégiscsak túlzás.” (W. R.)
Még a csótányoknak is vannak „jó” tulajdonságaik (gyorsak, fej nélkül is eléldegélnek egy darabig, tiszták!), de Brehm szerint az olyannyira szeretett cinkék akár Hannibal Lecter módra képesek más madarak agyvelejét kiszívni, ha éppen arra támad kedvük…
Az effajta jellemzések felidézésétől, a szakirodalom citálásától kezdve, az egyéni tapasztalatok (meztelen csigák megfőzése és megsajnálása, beszélgetés cinkékkel és őszapókkal, bodobácsok pároztatása) ismertetésén át megannyi borzasztó vagy éppen megmosolyogtató történetet olvashatunk abban a könyvben, amelyet a Tericum Kiadó jelentetett meg, s amely a Nagyvárosi természetbúvár címet viseli.
A szerzőt, Winkler Róbertet ki-ki máshonnan ismerheti: a Nagyvárosi természetbúvár ugyanis a Magyar Narancsban megjelent cikksorozat szépen illusztrált és szerkesztett gyűjteménye, így a MaNcs olvasói bizonyára hozzászoktak Winkler egyszerre fanyar és negédes stílusához. Mások a szerzőt kutyás könyveiből ismerhetik, amelyek rendkívül joviális (és egyáltalán nem fanyar) stílusban íródtak, s mindenkinek ajánlhatjuk a megvételét (e sorok írója sajnos nem részesedik a haszonból).
Miközben kutyákkal, cinkékkel és meztelen csigákkal foglalkozik, Winklernek jut ideje fő tevékenységére, az autós újságírásra is: internetes portált és tévéműsort is vezet, így a kissé alternatív jellegű adásokban ugyancsak időről időre feltűnik.
Most, hogy már W. R. tevékenységét alaposan körüljártuk, érdemes visszatérni magára a könyvre is! Minthogy a több mint kétszázoldalas természetrajzi kötet érdekességeit ismertetni lehetetlen volna, csupán annyit jegyzünk meg, hogy a bodobáccsal kezdődő, a pincebogáron és a kóbor macskán át a verébig terjedő, több mint harminc „állatismertető” nagyon szépen illusztrált. Minden egyes bemutatott fajról részletes adatlap (névjegy) olvasható. A védett madaraknál még eszmei értékük is szerepel.
A szépen illusztrált kiadványban a fotók három (+1) forrásból származnak: a szerző, illetve a felelős szerkesztő (Pavlov Anna), továbbá Kincses Bálint fényképeit használták fel, „egyéb források” mellett. Az egyik fotón például egy toast-kenyérbe belemumifikálódott egér látható – nyilván a „Mihaszna Pék” című folyóiratból kiollózva…
WINKLER RÓBERT: Nagyvárosi természetbúvár, 226 oldal, TERICUM Kiadó, 2002. Ára: 3170 forint.
