Amikor Magyarország bekerült a legfejlettebb országok elitklubjának számító OECD-be, kötelezettségeket vállalt pénzügyi rendszerének liberalizációjára. A 2004-re remélt Európai Uniós, illetve az ezt legkorábban két évvel követő Európai Monetáris Uniós csatlakozásnak is fontos előfeltétele, hogy a határok a megtakarítási piacokon is eltűnjenek. A legfontosabb lépések (az intervenciós sáv kiszélesítése és a devizaliberalizáció) tavaly tavasszal és nyár elején történtek meg.
Döntő lépések
A forint árfolyam-mechanizmusának jelenlegi működését egyfelől az intervenciós sáv 2001. májusi kiszélesítése alapozta meg. A korábbi plusz/mínusz 2,25 százalékos mozgástér helyett a forint ekkortól már plusz/mínusz 15 százalékra is eltávolodhat a sáv közepétől (amit 276,1 forintos eurónál ér el). A következő legfontosabb lépés a 2001. június 16-án bevezetett devizaliberalizáció, vagyis a forint konvertibilissá tétele volt, miáltal a magyar fizetőeszköz azóta szabadon átváltható egyéb devizákra.
A befektetési piacokra nézve különösen a forint konvertibilissá tétele járt több fontos következménnyel. Ennek nyomán a hazai magánszemélyek és intézmények számára is szabadon elérhetővé váltak a külföldi bankok, brókercégek, befektetési alapkezelők termékei és szolgáltatásai. Korábban a legtöbb külföldi értékpapírba történő befektetéshez a Magyar Nemzeti Banktól kellett devizahatósági engedélyt kérni. Ezt eltörölték, ahogyan az is újdonság volt, hogy a hazai cégek és magánszemélyek köthettek olyan szerződéseket, amelyben a szerződési árat, vagy éppen a munkabért valutában határozták meg, illetve valutában teljesítették a kifizetéseket. (Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a liberalizáció nem teljes: bizonyos, határokon átnyúló szolgáltatásokra még mindig vonatkoznak megkötések, amelyek közül a legfontosabb a hazai ügyfelek és a külföldi biztosítók kapcsolatait érintik.)
Mindenesetre a lakossági magánbefektetőknek komolyan érdemes mérlegelni, hogy megtakarításaik közül csoportosítsanak-e nem forintalapú eszközökbe is, például külföldi befektetési alapokba, kötvényekbe, részvényekbe. Azt persze érdemes leszögezni, hogy a külföldi devizaalapú befektetésekhez nem pusztán külföldi intézményeken keresztül juthatunk hozzá. A magyar alapkezelők is kínálnak olyan alapokat, amelyek nemzetközi papírokba fektetnek be, sőt a brókercégek zöme közvetlen külföldi kötvény– és részvényvásárlásra is nyújt lehetőséget.
Kockázatmegosztás
Alapvető megállapításként kijelenthető, hogy a külföldi befektetési eszközök vásárlása mindenképpen üdvözlendő, hiszen segítségükkel csökkenteni lehet a kockázatokat. Ha ugyanis nem pusztán egyetlen piacon (Magyarországon) vannak befektetéseink, akkor redukálhatjuk az országkockázatot, és egy esetleges magyar pénzügyi válság (szerencsére erre utaló jelek nincsenek) esetén, vagy a forint nagymértékű hirtelen leértékelődése esetén sem veszítjük el drasztikusan megtakarításaink reálértékét.
Öt évvel ezelőtt például, a dollár és az amerikai tőzsdék szárnyalásának kezdetekor remek megtérüléseket ért el az, aki például a New York-i Értéktőzsdén is tudott befektetni. Az elmúlt években viszont a forintalapú befektetések hoztak sokkal jobb megtérülést, mivel egyrészt a magyar állampapír- és részvénypiac hozamai is magasabbak voltak, ráadásul sokat erősödött a forint is a dollárral szemben.
Az egyes hazai és nemzetközi befektetési piacok állapota időszakról időszakra különböző lehet, így arra a kérdésre, hogy pénzünket forintban vagy devizában érdemes-e tartani, nem lehet egyértelmű választ adni. Azt azonban át lehet tekinteni, milyen szempontokat kell figyelembe venni a mérlegeléskor.
Számoljunk együtt!
Egy egyszerű példán nézzük meg a kamat és az árfolyam együttes hatását. Tételezzük fel, hogy a magyar állampapírpiacon 2001 elején nyolc százalékos kamattal elhelyezünk százezer forintot. Ekkor az év végén 108 ezer forintot kapunk vissza.
Ha ugyanekkor az amerikai kötvénypiacon háromszázalékos hozam mellett fektetjük be pénzünket, akkor előbb százezer forintunkat át kell váltanunk dollárra. Az egyszerűség kedvéért a 2001 eleji átváltásnál 300 forintos dollárral kalkulálhatunk, az így kapott 333 és egyharmad dollár év végére a három százaléknyi dollárkamattal 343 és egyharmad dollárra duzzad. Amikor azonban az év végén vissza akarjuk váltani a dollárt – a forint évközi árfolyamugrása miatt – ezt már csak 250 forinton tehetjük meg, a visszaváltás után 85 833 forintot kapunk. Vagyis a dollárbefektetés forintban kimutatott hozama valójában veszteség, hiszen nem pusztán a nominális kamat volt magasabb Magyarországon, de az árfolyamváltozás is a magyar befektetést hozta előnyösebb helyzetbe.
Természetesen a fordított eset is elképzelhető. Ha például 2003-ban a dollár a forinthoz képest tíz százalékot erősödik majd, akkor a háromszázalékos dollárkamat máris jóval kedvezőbb, mint a nyolcszázalékos forintmegtérülés.
Mint láthattuk, a különféle devizákban történő befektetések összehasonlításánál két tényezőt mindenképpen figyelembe kell venni. Magyar befektetői szemmel ugyanis a forintban mért megtérülésünk függ egyrészt az adott befektetés adott devizanemben meghatározott hozamától („Hány százalékra tudjuk befektetni az adott pénznemben megtakarításunkat?”). A külföldi állampapírpiacokon, kötvénypiacokon vannak előre megmondható (fix) kamatozású befektetések, és természetesen vannak előre nem látható megtérülést eredményező megtakarítások: például részvények, befektetési alapok.
Forintban mért megtérülésünk ugyanakkor nem csak a kamattól, de a másik pénznem és a forint árfolyamának egymáshoz viszonyított változásától is nagyban függ.
A jelenlegi helyzet
Bár általában elmondható, hogy az utóbbi években a forintban elhelyezett megtakarítások előnyösebbek voltak, mint a devizában tartottak, ebből semmiképpen sem szabad a jövőre is hasonló tendenciákat valószínűsíteni. A forint ugyanis a jelenlegi árfolyam-mechanizmus kereteinek megtartása mellett már nem tud erősödni a viszonyítási pont euróhoz képest. December eleje óta ugyanis jellemzően a sáv szélétől alig fél százalékpontnyira helyezkedik el, vagyis a sávközépnél mintegy 14,5 százalékkal erősebb (15 százaléknál a jegybank már közbeavatkozik). További forinterősödésre tehát nem lehet számítani, sőt a gazdaság sok szereplője igyekszik a forint gyengítése érdekében lobbyzni, hiszen a hazai gyártók versenyképességét súlyosan rontja az erős forint.
Ha azonban a forint nem erősödik, de jelenlegi helyzetét megtartja, akkor az állampapírpiaci összehasonlításból még mindig Magyarország kerül ki győztesen, hiszen a 8 százalékos hazai állampaprpiaci hozam magasabb, mint a 2-5 százalékos európai vagy amerikai ráta. Persze nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az intervenciós sávból való kiindulás csak az euró esetében pontos, hiszen más devizanemek szintén mozognak az euróhoz képest. Vagyis a forintbefektetéssel akkor is jól járhatunk (például a dollár-megtakarítással szemben), ha a forint a sávon belül ugyan már nem mozdul, vagyis euróhoz viszonyított helyzete változatlan, ám a dollár gyengül az euróhoz (és így a forinthoz) képest. Ezt figyelembe véve, minden évben vannak olyan devizanemek, amelyekkel még akkor is jobban járunk, ha nem is kamatoztatjuk őket, miközben más devizák nem tudnak versenyezni a forintbetétekkel.
Értékálló fizetés?
A forint konvertibilissá tétele előtt a legirigyeltebb munkavállalók voltak azok, akikről tudhattuk, hogy dollárban kapják fizetésüket. Azt gondoltuk ugyanis, hogy ők értékálló fizetést kapnak, míg a forintban kapott bérek az infláció miatt folyamatosan kevesebbet érnek. Valójában – mint láthattuk – éppen az elmúlt évek bizonyították, hogy erről csak részben van szó. A dollár valóban stabil fizetőeszköz és az amerikai infláció alacsony, ám a forint erősödése idején mégis azt tapasztalhatta az ezer dolláros fizetéssel rendelkező munkavállaló, hogy nemrég még 300 ezer forintot hozott a pénzespostás, ám újabban már csak 240 ezret.
A hazai részvénypiac rossz állapotát látva kevesen gondolnák, hogy 2002-ben a honi tőzsde alaposan felülmúlta teljesítményével az európai és amerikai tőzsdéket. Mindez annyit jelentett, hogy míg világszerte erősen estek a tőzsdeindexek, a BUX stagnálása, vagy csekély növekedése kifejezetten jónak mondható. Ebből persze arra is lehetne következtetni, hogy ennyi esés után irány Európa és Amerika, ahol biztosan jön a korrekció.
Az igazság az, hogy a világ vezető részvényei még a mai árakon is sokkal magasabb értékre vannak beárazva, mint a hasonló szektorban tevékeny kelet-közép-európai (így magyar) részvények. A szakemberek mindazonáltal azt mondják, hogy mindenképpen érdemes külföldi befektetésekben is gondolkodni, ám arról megoszlanak a vélemények, hogy aktuálisan vajon érdemes-e a hazainál nagyobb súlyokat tenni a még mindig igen bizonytalan amerikai vagy nyugat-európai eszközökre.
